Már zsenge gyermekkorban elkezdődik, hogyan váljunk függővé.
"Drága gyermekem" -, mondja a Nagyi - , "szaladj le a piacra,
nézz körül, árulnak-e már kajszibarackot a falusiak". Majd folytatja
azzal, hogy kérdezd meg, mibe kerül kilója, aztán nézd meg jól, elég érett-e.
Lekvárnak jó puhát, kompótnak keményebbet kell választani. Jegyezd meg, melyik
soron találtál megfelelőt. Idővel megismertük az árusokat meg az áraikat, attól
függően, mit kellett vennünk, jól felmértük a terepet, már szemmel tudtunk
válogatni, mi, testvérek, és
hazaügettünk a friss információkkal, Ó, az a gyönyörű, tágas, gazdag Mars téri
piac!
Itt lettem piacfüggő. Később Pesten a Nagycsarnok, Óbudán a Kórház utcai piac
úgyszólván napi mennivalót jelentett. Stalival a Fehérvári úti piacra mentünk
szórakozni, aztán meg, hogy ide költöztünk Esztergom közelébe, gyakran fordultunk
meg Párkányban kirakatokat és árakat nézni, meg az ő legkedvesebb szlovák
sajtjait, konyhakész knédlijeit megvenni.
*
A könyvtár, a Somogyi, a Királyi Pál utcai, a Baross utcai,
az egyetemi és más intézményi könyvtárak, sőt, el ne felejtsem, a dorogi városi
könyvtár a többi, itt meg nem nevezett könyvtárral együtt a
folyóirat olvasójával csábított kényelmes
időtöltésre. Annyi jó irodalmi folyóiratot, hetilapot, divatlapot,
barkácsújságot tartottak minden könyvtár előterében, hogy nem ízlett hamar
hazamenni, otthon csak egy napilapra fizettünk elő. Máig olvasom a Délmagyart,
sajnálom, hogy a legjobb politikai lapok megszűntek. Az Élet és Irodalom
követhető, a HVG meg a Magyar Hang szintén, de az az igazi, okos zsurnál
megközelítés kihalt.
A könyveket már leginkább online olvasom, a függőség megmaradt. Éppen most figyeltem föl
rá, hogy vénségemre is tudok változni, miközben a kíváncsiság a régi.
*
Van még gyógyszerfüggő ismerősöm.Én nem. Csak azt veszem be, amit előírtak. Előbb azonban megkeresem az interneten a betegtájékoztatóját, hátha van valami mellékhatás, amiről nem szólt a fáma. Vagyis az orvos. Bár, ami azt illeti, nekem soha semmilyen mellékhatás nem jelentkezett gyógyszertől. A cukros ételektől igen. Ha megtanulnám, hogyan ne legyek függő a rétestől, a tortától, a málnacukortól stb., szóljon, akinek van ehhez értékelhető megjegyzése.
4 megjegyzés:
Klári, élveztem a te felsorolásodat, majd összevetettem az enyémekkel. Érdekesek a különbségeink! Valójában talán csak a könyvtárat osztom veled, azt is csak módjával. Jobban szeretem pl. a könyvesboltokat, talán az újdonságok miatt, a könyvek is új, friss, felfedezés-szagúak, nem porosak, nincs rajtuk kezek, kávék, szendvicsek (néha képzelt) nyoma...
A piacon meg nagy a tömeg, ráadásul haza kell cipelni kézben a sok cuccot...
A cukor viszont nekem se ajánlott, de néha sikerül eredményesen megtartóztani magam...
Azt hiszem, hogy az érdeklődés pozitív függőség. A tudásszomj, a titkokba való behatolás vágya a kilencedik életjelenség. Nagyon fontos, nagyon értékes és embernek való.
Köszönöm mick, már csak ennyire telik. Látszik, hogy még élek...
Rózsa, tágas a világ. Nem lehet leszűkíteni a napi apróságok szintjére, de legalább legyen szórakoztató, amire rátalálunk. Köszönöm az érdeklődésedet.
Megjegyzés küldése