Kisgyerek – kicsi vágyak

Amikor én még kislány voltam, nem voltak nagy vágyaim, de pörgős szoknyát például nagyon szerettem volna. Lett is valahonnan (ismerős anyuka balettórára járó kislányának kinőtt gyakorló ruhája volt) egy fehér vászonruhám gloknisra szabott szoknyarésszel. A kertben időnként forogtam benne, tényleg jól pörgött a szoknyája, de úgy emlékszem, elég gyorsan meguntam és ezzel feledésbe is merült a vágy tárgya, no meg hamarosan ki is nőttem.

Ami viszont máig emlékezetes áhított tárgy volt, az a redőnyös tolltartó. Nagyon szerettem volna olyant, fából készült, kétszintes volt, és hogy hozzáférjünk a tartalmához, el kellett húzni egy kicsi lécekből álló redőnyt, ami ráadásul szépen zörgött, ahogy az egy faredőnytől elvárható. Elhúzni, majd visszahúzni, ez az én szememben felért egy komoly rituáléval. Szép tárgy volt, de én csak más gyerekeknél láttam ilyet és csak elvétve, merthogy ez nem volt gyakori tárgy az ötvenes évek iskolásainál. Sose lett redőnyös tolltartóm, és csak mostanában gondoltam bele, hogy vajon kifejeztem-e otthon ezt a vágyamat? Nem hiszem, hogy akár csak egyszer is mondtam volna a szüleimnek, hogy mennyire szeretnék ilyet. Talán túl nagy luxusnak éreztem egy ilyen komoly tárgy birtoklását és meg se fordult a fejemben, hogy megkaphatom, ez lehetett az ok. Úgyhogy magamra vessek, hogy sose lett redőnyös tolltartóm, hiszen néma gyereknek anyja se...

De volt egy ezeknél sokkal komolyabb vágyam: bárcsak lenne egy bátyám! Nem egyszerűen csak fiútestvérem, hanem kizárólag bátyám. Merthogy úgy gondoltam, minden szülői féltés kivédhető lenne, ha a bátyámmal mindenhova mehetnék, ahova nem szoktak elengedni a szüleim. Hogy milyen „veszélyes” helyre akartam volna menni 6-7 éves koromban, elképzelni sem tudom, mindenesetre az én szememben egy nagyobb fiútestvér jelenléte mindent megoldott volna, mert ő biztosan vinne engem magával mindenhova, és ez ellen a szüleimnek sem lenne kifogása. Persze hamar felvilágosítottak, hogy az élet rendje szerint egy nálam idősebb testvér  már sose fog összejönni, így aztán ez a vágy még a többinél is gyorsabban vált semmivé. Még a későbbi, felnőttkori, soha be nem teljesült vágyaknál is gyorsabban.