Réges régen a magyar adók heti műsoráról a műsorújságban lehetett tájékozódni. Anyukám minden új számot átböngészett, a meghallgatni való műsorok időpontját bekarikázta, és ugyan így kezelte - amikor már volt tévénk -, az RTV-újságot is. Nálunk soha nem szólt se a rádió, se a tévé "csak úgy". .A híradóhoz, egy-egy filmhez, a legtöbb ismeretterjesztő műsorhoz bekapcsoltuk akkor, amikor annak eljött az ideje. Engem ma is zavar, ha olyan lakásban kell lennem hosszabb ideig, ahol rendes hallgatóság nélkül szól az élőbeszéd, a szimfonikus zene vagy akár a könnyűzene bármelyik válfaja. Anno telefonon hívtuk fel a pontos időt, az esti mesét és reggelre telefonos ébresztést kértünk. Ha a beállítható rádióébresztő szólalt volna meg, biztos dührohamot kapok. Az édesapám szerette a hullámosra zavart luxemburgi franciát bekapcsolni hajnalok hajnalán. Sokszor sírva keltem föl, hogy miért nem hagynak még picit aludni. Fejfájással indultam az iskolába, a tömött villamoson tovább kísértett a fülemben a rádió utálatos hangja.
Ötvenhat után kivívtam, hogy az egykori cselédszobát saját szobámként használhassam, ettől kezdve a házi zajok megszűrve jutottak el hozzám. Az ötvenes évek rádióműsorairól (már amelyiket meghallgattam) nagyon jó emlékeket őrzök. A heti rádiókabaréhoz nagynénimmel együtt készültünk. Sokszor sütött kekszet vagy stanglit, titokban kis boros vagy rumos tea is jutott mellé. A nénim vidáman föl-fölnevetett a beszólásokon, a gúnyoros, politikailag még éppen elfogadható viccelődésen, a polgári magatartás megbocsátó bírálatán, elvégre mi is a polgárosult néphez tartoztunk. Itt tanultam meg észrevétlenül, hogyan egyeztessem a köröskörül látható valóságot a rádióhírek szólamaival. (Mai viszonyom a médiához úgyszólván változatlan. Ugyanekkor a sorok között is megtanultam olvasni, ami a világon semmit sem jelent, akkori enyhe szórakoztató jellegét mára inkább bosszúság váltotta fel.)
Legjobb, ha a kabarén kívül olyan rádióélményeket idézek fel, amelyek talán másokban is nyomot hagytak, feltéve, ha még élnek, akik hallhatták.
Van egy érdekes rádiós műfaj: a hangjáték. Egy időben szinte minden estére, éjszakára jutott egy-egy kimondottan színvonalas darab, köszönettel a jól képzett, nagy tehetségű színész-gárdának, és nemcsak szinkronhangjukkal kényeztették el a közönséget. Ma éppen Kiss Manyiról emlékezett meg valaki egy internetes fórumon, ő hozta elő belőlem az egész emlékfolyamot és az elsüllyedt világot.
1963 első hónapjaiban egy késő estén egyedül tekergettem a rádió gombját. Semmihez se volt kedvem, de hirtelen megfogott egy női hang. Talán Békés Itala vagy nála idősebb valaki nyöszörgött, azt mondta, egyedül van, a telefonja rosszul kapcsolt, két ismeretlen férfi beszélgetését hallgatta ki akaratlanul. Bűntényre készülnek, valahová be akarnak törni. Az ötvenhatodik utcát jelölték meg találkahelyül, ez pedig nagyon közel van az ő lakásához. Talán csak nem hozzá készülnek? Még meg is gyilkolhatják! A félelem, a rettegés, a magány a színésznő hangján úgy jutott el hozzám, mintha én is az ötvenhatodik utca sarkán laknék New Yorkban.
A hangjáték vagy inkább monológ többi részére nem emlékszem, csak a rettegésre. Jó lenne rátalálni, ki írta a hangjátékot, hátha elolvasható a korabeli rádióújság ajánlásai között, hátha hallotta valamelyikőtök.
10 megjegyzés:
Igen, én is hallottam annak idején ezt a rádiójátékot! Ha jól emlékszem, csak a női hang beszélt, talán nem is volt más szereplő, egész végig csak az ő elbeszéléséből derül ki az egész történet. És az rémlik még, hogy a végén a ház melletti vasútvonalon az éppen elhaladó vonat nagy zaja hallatszott, úgyhogy a hallgató azt is képzelhette, hogy épp most támadnak rá az asszonyra a betörők számára biztonságos vonatzajban. Ezzel végződött a hangjáték, így nyitva hagyva a végkifejletet. Nagyon hatásos és persze félelmetes volt, tizenéves voltam, máig emlékszem rá.
Az elmúlt években próbáltam már rákeresni, de persze nem találtam meg. Most megnéztem a térképet, és ugyan az 56th street közelében nem látok semmilyen vasúti pályát, dehát írói szabadság is van a világon. :)
Az általad idézett hangjáték Lucille Fletcher műve, Téves kapcsolás címmel; fordította Vajda Miklós és a Sötét torony, 25 hangjáték c. antológiában szerepel. Gondolom utolérhető a MEK-en. Az Európa Kiadó adta ki 1969-ben. De ha már hangjáték: A kötet első darabja valójában a rádiótörténet legelső hangjátéka (Richard Hughes: Veszély. 1924-ben adta le a BBC, és egy bányaszerencsétlenséget dolgoz fel. A sötétben csakugyan csak hangok hallatszanak.
Ági! Szuper, hogy így emlékszel! Megszerzem a könyvet, olyan kíváncsi vagyok, most milyen hatást kelt, megérzem-e azt a régi félelmet. Az ötvenhatodik utca egyáltalán nem biztos,valamilyen helyszín volt benne amerikai nagyvárosból. Köszönöm, Ági, nagyon hatásos volt a hangjáték, hogy te sem felejtetted el.
Mick, a Sötét torony járt a kezemben, és látod, oda se bagóztam, amikor ezt a rávezető címet látnom kellett volna. Igaz, akkor nem motivált házi feladat, hogy írjunk a rádiós élményeinkről. A BBC egykori adásáról hallottam, meg egy hangjátékról is, amelyben megtámadták a Földet a Marslakók és a hallgatók menekülni kezdtek.Eh, ez is kiesett. Köszönöm a könyvcímet, a fordító szintén jó fej!
Akkor hát tévedem, több szereplő is volt. Egyébként a főszerepet Sulyok Mária játszotta az ELTE Rádiólexikon szerint: https://is.gd/sMQfvc
Ági, nem véletlen, hogy ilyen mély nyomot hagyott. Sulyok Mária csodálatos színész volt.
Sajnos, az Európa néhány éve kivette a mek. oszk. anyagából a szerzők vagy fordítók jogdíja miatt az érintett könyveket. De kapható antikváriumban!
Ez volt a marslakós :
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gok_harca_(r%C3%A1di%C3%B3j%C3%A1t%C3%A9k)
Kösz, Névtelen! :)
Jelentem, ezt a hangjátékot én is hallottam a rádióban és ugyanúgy rettegtem!
Azóta is sokszor eszembe jut!
Érzékeny embereket nevelt a rádió. Azt gondolom, azért, mert egyetlen érzékszervünket vette igénybe, így jobban bevésődött az élmény.
Megjegyzés küldése