Muszáj?

Van nekünk egy közös blogunk, egy tematikus, amely hívószavak alapján működik. Írtunk már a zenéről, a művészetekről egyes évek alakulásáról stb, stb. Most a szavakról fogunk írni. Nevezetesen arról, hogy melyek az általunk használt leggyakoribb szavak, vannak-e, és mik a nemszeretem szavaink. Mai posztom kicsit ennek a jegyében készül, talán egészen is. Az első kettő kategóriát hamar kivégzem. 
Valaha fél életét rátette a kutató arra, hogy kiderítse, miféle volt Petőfi szókincse, hány ezer szóval fejezte ki magát Jókai, Arany, Pilinszky stb. Ma néhány kattintás elég ehhez, csak nagy árat fizethet érte az érdeklődő. Meg kell nyitni hozzá az internetes anyagait, s kétség nem fér hozzá, hogy nem öncélú az általam leggyakrabban használt szavak lekérdezése. Az eredményt megkapom, és hiúságomat legyezgetheti, az a szó-halom, amelyet vélhetően használok. A program kiötlői alkalmasint kereskedelmi, politikai ... akármilyen információkhoz jutnak az általam használt kategóriák révén. Kérdés, hogy megéri-e ezen az áron? A másik kérdés, hogy mire jutnak az ilyen információdömpinggel, és egyáltalán kell-e, hogy foglalkoztasson ez engem? Az utolsó kérdés, hogy ha nem adok meg semmit, biztos, hogy engedélyem nélkül senki nem nyúl az adataimhoz? Több kérdésem nincs. 
A nemszeretem szavakat pedig nem szeretem, így nem is szellőztetem meg, inkább kerülöm őket. 
A koromnál fogva legérdekesebb problémám az, hogy rövid távú memóriám korcsosulása folytán passzív és aktív szókincsem között nyílik az olló, azaz sokkal több szót értek meg, mint amennyit használok.
Viszont a bölcsesedéssel párosulva az idegen kifejezések közül egyre többet értek meg a korábbi időszakokhoz képest. Ezek azután egyáltalán nem tartoznak az aktív szókincsemhez. Értem az olvasott szövegeket, de megfogalmazni nem tudnám őket. 
Ha magamba nézek, két tendenciát figyelhetek meg. Az egyik, hogy vannak kedvelt töltelékszavaim, amelyeket sűrűn használok. Ilyenek: pedig, ugyanis, hiszen, hihetőleg, persze, ugyancsak, és ki tudja, még hány ehhez hasonló. A másik, hogy nem érdekel túlságosan, hogy minden szó tősgyökeres magyar kifejezés legyen mondataimban. Engem nem zavar a muszáj (muss sein) és társai, ha általuk mondandóm közérthetőbbé válik. Néha nem is találok megfelelő magyar kategóriát arra, ami témám kifejtéséhez szükséges. 
Mindent összevéve a szavak hűséges mozaikkockáim, amelyekből képes vagyok képeket kirakni. Ezek a képek egyeseknek tetszeni fognak, másoknak talán ellenszenvesek lesznek. Mindenesetre alkalmasak arra, hogy általuk tartalmakat közölhessek az érdeklődőkkel. 
Hálás vagyok a szavakért, és hálás azért is, hogy nem az őskorban élek, mert mára kifejezéseink lényegesen választékosabb és hajlékonyabb artikulációt tesznek lehetővé, mint a fogalmak kialakulásának az idején. Weörest citálom, bár ő a pidgin-english-t karikírozza, ám azt nagy tehetséggel: / Kuli bot vág. / Kuli megy /megy / csak guri-guri / Riksa / Autó / Sárkányszekér / Kuli húz riksa / Kuli húz autó / Kuli húz sárkányszekér / csak guri-guri. / etc. etc.