Á! -lesül a képemről a bőr, olyan régen jártam itt.. Egy lusta, vénasszony lettem blogírás tekintetében. Néha beszédülök ide, olvasgatok az aktuális témákból s közben lamentálok írjak én is? -aztán marad minden a régiben.
Mert így hetven fölött minden csak ismétlődik és egyre inkább behúzódok a tüskéim közé.
Pedig annyi baj van ezen a földön, hálát kellene adnom, hogy nem velem és a hozzám tartozókkal történnek.
Van szerető család, akkor is, ha egy része távol és még távolabb, de van a közelemben is, aki, ha néha terhes lehet neki, jó szívvel gondoskodik rólam. Időt szentel rám, ami nagy dolog ám a mai rohanó világunkban.
2015 visszanézve hozott keserűséget, csalódást emberekben, akikről tulajdonképpen tudtam, hogy milyenek, de most mutatták meg igaziból magukat. Már túl vagyok a bántásokon, igyekszem megbocsátani, de felejteni nem tudok, bármennyire szeretnék.
2015 hozott örömöt is, főként az unokákban, főleg a kisebbekben. A gyermeki lélek még tiszta és ártatlan.
A 2015-ös világpolitikai események, a hírközlési eszközök hozzáállása egyenesen elképeszt. A média eszközeivel, a politikusok eszközeivel mondják meg nekünk, hogy gondolkozzunk, mit megmondják, harsogják minden hírcsatornán. S közben az ügyeskedők sütögetik a pecsenyéjüket, halmozzák a javaikat, míg a világ más részein éhen pusztulnak emberek, gyerekek. Akkor még nem szóltam a terror támadásokról, amelyek bárhol, bármely pillanatban lecsaphatnak.
Hát nem, inkább olvasok, vagy valami normálisabb filmet keresek. Mit találok? Olyan élethelyzeteket, mint napjainkban, akár 200, vagy 2000 évvel ezelőtti a történet. Az ember nem tud változni, az emberi természete nem hagyja. Hát ennyi.
Mert így hetven fölött minden csak ismétlődik és egyre inkább behúzódok a tüskéim közé.
Pedig annyi baj van ezen a földön, hálát kellene adnom, hogy nem velem és a hozzám tartozókkal történnek.
Van szerető család, akkor is, ha egy része távol és még távolabb, de van a közelemben is, aki, ha néha terhes lehet neki, jó szívvel gondoskodik rólam. Időt szentel rám, ami nagy dolog ám a mai rohanó világunkban.
2015 visszanézve hozott keserűséget, csalódást emberekben, akikről tulajdonképpen tudtam, hogy milyenek, de most mutatták meg igaziból magukat. Már túl vagyok a bántásokon, igyekszem megbocsátani, de felejteni nem tudok, bármennyire szeretnék.
2015 hozott örömöt is, főként az unokákban, főleg a kisebbekben. A gyermeki lélek még tiszta és ártatlan.
A 2015-ös világpolitikai események, a hírközlési eszközök hozzáállása egyenesen elképeszt. A média eszközeivel, a politikusok eszközeivel mondják meg nekünk, hogy gondolkozzunk, mit megmondják, harsogják minden hírcsatornán. S közben az ügyeskedők sütögetik a pecsenyéjüket, halmozzák a javaikat, míg a világ más részein éhen pusztulnak emberek, gyerekek. Akkor még nem szóltam a terror támadásokról, amelyek bárhol, bármely pillanatban lecsaphatnak.
Hát nem, inkább olvasok, vagy valami normálisabb filmet keresek. Mit találok? Olyan élethelyzeteket, mint napjainkban, akár 200, vagy 2000 évvel ezelőtti a történet. Az ember nem tud változni, az emberi természete nem hagyja. Hát ennyi.
4 megjegyzés:
Mit mondjak? Nagyjából osztom a nézeteidet. Nincs más hátra, mint megkapaszkodnunk a pozitív dolgokban, a szépségben, jóságban, szeretetben keresni a vígaszt. Mert szerenecsére az is létezik!
Boldog új évet mégis, azért is, Iduska!
Csakazértis Neked és Nektek is. Reménykedjünk.
https://www.youtube.com/watch?v=azboMF4PO8U
Igen, írjál! Olyan jó olvasni a gondolataidat!
Egyetértőleg
Megjegyzés küldése