A fegyelem és a rend nem lehet öncélú, hanem kerete az együtt munkálkodásnak, legyen az akár csak egy közös játék, hiszen annak is szabályai vannak. A rend az, ha egy adott szituációban mindenki tudja és elfogadja a helyét és a feladatát. Hogy mennyire jelen kell lennie a rendnek mindenben, álljon itt egy kicsit aktuális idézet, egy bejegyzés a blogomból arról, amikor két évvel ezelőtt az október 23-i, ünnepi adásba hívtak be egy beszélgetésre:
Maga a tévészereplés pedig érdekes játék, onnantól kezdve, hogy reggel
megáll a taxi a ház előtt. Aztán kiérve, elsőként a sminkelés
(varázslók!), fölteszik a mikrofont, röpke bemutatkozásnyi pár szó a
riporterrel, és ahogy az egész légkör körülvesz, fokozatosan lehet
beleszokni abba, mi vár rám. Sokkal zaklatottabbnak, nyüzsgőbbnek
képzeltem, de fegyelem van, csönd és rend, nem is lehetne másképp, mégis
él, folyton mozgásban van az egész, ahogy egymásután cserélődnek a
szereplők. A stúdióban már tapintható a feszültség, és ez volt a furcsa
érzés, hogy mégsem bénító. Utána csak egy mondat, köszönjük, nagyon jó
volt, nincs lelkizés semmi, hogy is lehetne ilyen nagyüzemben, aztán már
vár is kint egy taxi, hogy hazahozzon.
2 megjegyzés:
Emlékszem az interjúra, nagyon tetszett, egyszerűségében is megrendítő volt. A háttere mint összmunka és szakmai teljesítmény rend nélkül persze hogy nem ezt adta volna.
A választott témához jó illusztráció, de neked sokkal több annál. Meg mindenkinek, aki értelmes rendre vágyik.
Köszönöm, Klári, én is ezekre gondoltam, amit kiéreztél belőle. Meg az értelmes rendre, ami biztonságot ad.
Megjegyzés küldése