Akár a címmel be is fejezhetném a bejegyzést, mert ebben mindent elmondtam a zenéhez való viszonyomról. A zene szolgál engem, nem önmagáért való gyönyörűséget jelent. Aszerint válogatom meg, hogy éppen mit hallgatok, hogy milyen hangulatban - örömben, bánatban, gondban vagy egyszerűen csak szóljon valami-tevékenységben - vagyok. Ebből következően nincs különösebb műfaji kötöttségem sem. Szeretem a klasszikus zenét, a kórusműveket különösen, de szívesen hallgatom a nem vad könnyűzenét is, sőt, bevallom, akár operettet vagy nótaműsort is. Kétféle zene van, amit nem annyira kedvelek: a jazz és a táncházi muzsika a hegedű húzogatásával. Persze, hogy pechemre, rendre olyanokkal hoz össze az élet (pl. volt tanítványaim - nem, nem zenéből!), akik pont egyiket vagy másikat művelik, és szeretettel meghívnak :)
Zenét hallgatni azért szeretek, mert a zene elmondja azt, amit magamban sem tudok elmondani. Koncertre menni pedig mindig közös élmény valakivel, valakikkel. Sajnos, idő és társaság hiányában ez egyre ritkább, bár ennek ellentmond, hogy tegnap este épp koncerten voltam, ma is bennem zsongtak még a dallamai, vissza is hallgattam belőlük CD-n és youtube-on.
Vagyis a zene körülfog és jó benne élni.
1 megjegyzés:
"A zene körülfog és jó benne élni" - pontosan fogalmazol, mint mindig.
Megjegyzés küldése