A strand szaga

Mit lehetne fölidézni a nap, a homok, a "turul" nevű strandjáték, a kabinos madzagon hintázó kulcsa és a hangosbemondó "szülei keresik Kiss Jancsikát", meg a "friss szendvics kapható" örökbecsű hírei közül?

A strand helyett ma fitness központok kínálják a szolgáltatásaikat, élő víz talán nem is létezik néhány tavon kívül. A Dunában még nem láttam fürdőzőket, csak ötvenöt évvel ezelőtt a Rómain, Szegeden viszont nemrégen újra megnyitották az újszegedi strandfürdőt, büszkén sorolva az átépítés eredményeit, például felújították a medencéket. Medencéket! A Tisza csodás partján az árnyékot adó fűzfák helyén medencék vannak, és strandnak nevezik a régen tömegeket vonzó területet.

Akkor régen a keményre taposott töltésen jobbról a SZUE kerítése zárta el a lejáratot, balra az ártér felé eső lejtőn a Partfürdő pénztárához vezetett a homokos ösvény. A szezon végére kiszáradt mellőle minden fű meg gyom, éppen csak érződött a kamilla, a gyalogszeder meg a Tisza hordalékából feltöltődött agyagos, bomló növényi részekkel keveredett part szaga.

Benn a strandon a pénztárak mögött virágágyás, ivókút, támlás padok kínálkoztak, mellettük alumíniumból öntött  hamutartók álltak tele csikkekkel, itt fújtuk a füstöt, mert eldöntöttük, hogy nyáron szabad cigizni.

Távolabb, a bérelt kabinok fölött a deszkából rótt teraszon napozógyékényre hasaltunk. A homok, a napszítta deszka, a napolaj szaga keveredett a zuhanyzó vízpermetszagával, mellettünk mezítlábas lábnyomok száradtak a meleg deszkán. A napozó alatt volt valami büfé csapolt sörrel és szalámis zsemlével, de nekünk nem adtak pénzt ilyesmire. Otthonról hoztunk vajas kenyeret zöldpaprikával, zsírja jól beleolvadt vászon szalvétába. A friss paprika még harsogott a fogunk alatt,  lehet, hogy egy kis homokot is ráfújt a szél az átmelegedett kenyerünkre. A strand sokféle szaga nélkül nem lenne  ennyire különös és emlékezetes a partfürdői uzsonna.