Vizsgákból vizsgázom

Van egy közös blogunk, amelyet még néhányan írunk, életünk egy-egy epizódjáról. Most a vizsgák a téma. Ha már ez, akkor kettőt egy csapásra: Legyen ez a mai posztom témája is.
1. Ma sem szeretek szerepelni, kamasz koromban pedig kifejezetten utáltam vizsgázni, felelni. Sokat vizsgáztam, mégse szerettem meg a megmérettetéseket.
Egy poszt méreteit szétfeszítenék, ha kellő alapossággal körül akarnám járni szerepléseimet. Maradjunk annyiban, hogy általában magam alatt teljesítettem a pódiumon, a dobogón, a padom mellett állva, a táblánál. Nem is baj, mert kellő szerénységre tanított. Tudásom meghaladta azt, amit ebből elő tudtam kotorni. Talán ez is fordított az írás felé. Írás közben nem éreztem a fürkésző tekinteteket, nem izzadt a tenyerem, nem keresgéltem a szavakat. Magam lehettem, s kidobhattam magamból azt a tudást, ami az enyém volt. Alighanem az írás sebessége és agyam rendszerező tevékenysége harmonizáltak egymással. Álljon itt csak néhány nevezetesebb vizsgám.
1. Majdnem soha nem buktam, de statisztikából többször is. Alighanem ennek az volt az oka, hogy azt gondoltam, mindent tudok, amit lehet tudni a tárgyból. Ám a vizsgán az érdekesség kedvéért végeredményekből és részadatokból kellett visszakövetkeztetni a kiinduló adatokra. Ez tán meglepett, mindenesetre legyőzött. Többször is.
2. Gazdasági földrajz. A társaim Mo. térképét a padokba rejtették. Rám néz a vizsgáztató: Vízrajz, mondja. Én elő a térképet: Duna, Tisza, mellékfolyók jobbról, balról, néhány nagyobb tavunk. Némi magyarázat. A térképre bök a tanerő: Innen mit szállítanak? Mondom: kőolajat. Mire ő: ötös.
3. Jog. Megyek vizsgázni. A folyosón rémült pofák: „Eddig ötöt rúgott ki.” És nem szerepel a könnyű első tétel a cetlik között. (Az első, mivel az A/4-es margója vastag, szélesebb csík – ugye.) Kihasználom félelmüket, tanuljanak csak fel-alá járkálva a folyosón, én bemegyek. Rám néz a tanár: Húzzon tételt. Ránézek a fel nem használt három papírcsíkra. Ő is ránéz, majd egy mozdulattal visszasöpri az egész választékot a többihez, megjegyezve, hogy három tétel nem választék. Persze kihúzom a vastagot. Az állam szerepe és funkciói, teleki szolgalom. Fújom, ötös. Kimegyek, majdnem megvernek, amiért megint elfogyott a könnyű tétel.
4. Lélektan. Király József. Rám néz: A lélektan felosztása. Mivel barbár módon kitéptem a tartalomjegyzéket a jegyzetéből, hogy legalább könyve felépítésével tisztába legyek, magam mellé teszem, és nagyjából átmásolom egy tiszta lapra. Felolvasom neki. Alighanem unalmas pofával, mert megállít: négyes. Hiába. Az előadásmód sokat számít! A könyvet ő írta, én csak megismételtem az ő felosztását. Így hát kizárható, hogy tartami problémája lehetett.
5. Még legalább 50 usque 100 vizsgám esett, ezek során semmiféle segédeszközt nem használtam, elmondtam a tanultakat, valahányasra értékelték és kész. Vegyes jegyeket kaptam feleleteimre, de azt hiszem, sose jegyre tanultam, hanem tudásra. Az említett kivételek valahogyan jobban megmaradtak emlékezetemben, ezért említettem őket.
Ha előszedném az indexeimet, mesélnének a számok, a bejegyzések, de ma már nem érdekel senkit sem az indexem, se a jegyek. Még engem se. A nyugdíjintézetet pedig pláne nem.