Pillanatok

Örömteli téma. De hú, nagyon nehéz. A leg-ekkel amúgy se könnyű. Egyetlen kedves, kedvenc filmet, könyvet, zenét se vagyok képes kiválasztani. Hát még ebből a közel 7 évtizedből EGY legboldogabb korszakot, élményt, esetet, eseményt, nem is tudom pontosan, mit kell/ene....😉
Aztán - miközben a csipetkét tépkedtem, jó nagy adag volt, szárítani - elméláztam azon, kicsit készülve, mit és hogyan is írjak. Arra jutottam, a nagy dolgok - nem közhelyesnek mondanám ezeket! - egyértelmű, hogy kiemelkednek. Ilyenek a nagy szerelmek, (nekem egyes számban), az esküvők meghitt, közös öröme, a gyerekek, unokák születése, az ő sikereik, boldogságuk. Lehetne folytatni a sort persze. Aztán ott vannak a kis örömök, az élet apró, boldog percei. És rájöttem, legyen az nagy vagy kis boldogság, mind a szeretteimhez kötődnek. (Talán egy emlékem van, ami csak afféle saját boldogság: amikor először megláttam a tengert.) 

Szokásom, hogy vissza-visszanézve az elmúlt évre, kiválasztok magamnak egy-egy pillanatot, egy boldog, önfeledt kis emléket, amit nem is igazán lehet szavakkal leírni, "csak" benne marad az emberben egy kép, egy hangulat, egy érzés. Mondok egy példát, (bár úgysem tudom jól átadni, elmesélni, átélni lehet csupán). Tavaly december eleje óta csak a monitoron láttuk egymást a legifjabb kisunokámmal. Májusban kirepültünk hozzájuk, és délután a bölcsibe már az anyukájával együtt mentünk érte. A gondozónője hozta felénk a karjában, s ez a csodás kisfiú, amikor meglátott minket, hol az anyucijára, hol rám nézett, majd kinyújtotta felém a karjait, mama,- mondta és ahogy átvettem, átfonta a nyakam. Az a pillantás, az a szeretettel teli odabújás, na ez a pár másodperc maga a boldogság egy pillanatba sűrítve, valóban. A sors ajándéka, hogy sok ilyen pillanatból tevődik össze a boldogságunk. Hogy lehetne egy legboldogabbat kiválasztani?! Én nem tudok.
Számtalan kedves emlékem van a gyerekoromból, annak idején nem is tudhattam, hogy az boldogság. Egy nyári este képe merül fel a múltból, egész kicsi vagyok és a kertben Apám a csillagképeket mutatja az égen, a Sarkcsillagot, a Göncölt, a Kassiopeiát, és ha behúnyom a szemem még ma is érzem a viola és az estike illatát. No és a téli ródlizások után a forró cserépkályhához simulás, míg a platnin sülő alma illata járja át a szobát. Nyári záporban pörögve-forogva énekelni az unokatestvéremmel, rátalálni az illatos erdei szamócára a tölgyesben, kergetőzni a huncut kutyakölykökkel.
Ilyen kis bolondságok jutnak eszembe, de hát ezekből a mozaikokból áll össze az élet, nem?
Felnőtt koromból is rengeteg kis öröm és boldogság-pillanatom van, hála a sorsomnak. Ahogy a két kamasz gyerekem a konyhában énekli  kacagva, hogy "don't worry be happy", (na igen, aggódás az mindig jut, de legyünk boldogok! 😜) 

https://www.youtube.com/watch?v=Oo4OnQpwjkc

És egyáltalán, a lányom és a fiam gyerekkorának apró részletei, a világra nyílásuk, az ámulattal vegyes meghatottságom, hogy az anyjuk lehetek, az örömtől könnyes elérzékenyülés, ahogy rájuk csodálkozom - s ez a mai napig végigkíséri a napjaimat.🤗
Egy 25 órás buszozás után az ablakból meglátni a lányom.  Rádöbbenni egy másodperc törtrésze alatt, míg a kedvenc Radnótim mutatom, a fiam is rábólintja, ez az övé is. Jaj, lehetne ezt folytatni, hisz elárasztanak az emlékek. Az a decemberi délután, amikor a biciklivel is 20 perces utat alig félóra alatt végigrohantam télikabátban a temetőbe, hogy elörvendezzem Apának, orvos lett az unokája, helyettem is. És sok évvel később az a covidos-skype-os, félve várt karácsony este, amikor mind sírtunk örömünkben az új kis jövevény hírére.

Az persze, hogy csupa ragyogás lenne mindig minden, jól tudjuk mindannyian, az bizony nem úgy van.  Szerencsére nem a legszomorúbb, a legnagyobb bánat most a téma. (Na, egyébként azt se lenne könnyebb kiválasztani....)

Így hát A Legboldogabb helyett pillanatokból válogattam. A teljesség igénye nélkül.