Jó cipőt szerettem volna

 

 

Az első elemiben kinevettek és halálra csúfoltak az osztálytársaim, mert télen hócipőt adtak rám ill. a fűzős cipőmre, ilyet akkoriban csak az óvodások viseltek. Legalább is abban a szegény negyedben, ahová beírattak. Nagymamám szintén hócipőt hordott, mégpedig magas sarkú női cipőre szabottat, hogy amikor belép a latyakból a lakásba, tiszta és meleg lábbelivel jelenjen meg a társaságban. Nem értettem, miért számít elegáns viseletnek az övé, és lenézendőnek az enyém, a havas, csúszós időben. Mellesleg a férfiak is gumicipővel védték a háború előttről megmaradt egyetlen félcipőjüket. Kalucsninak hívták, és kamásnival védték a bokájuk és lábszáruk egy részét.
Mások az iskolában disznóbőr cipőt, elég vastag de merev bőrtalppal ellátott fűzős magas szárú holmit hordtak. Amikor megindult a vonatközlekedés (a háború utánról beszélek), Pestről lejöttek látogatóba az unokatestvéreim. Mindannyian az iskolai egyencipőt hordták. De boldog lettem volna, ha kapok én is ilyen vastag, erős cipőt! Ők egyébként azért jöttek Pestről Szegedre, mert jó szüleik remélték, vidéken könnyebb élelmiszert beszerezni, mint az éhező Budapesten.
Nem emlékszem rá, mikor sikerült kinőni a hócipővel védendő fekete-fehér fűzős cipőt. Egy nyári szandál következett a gyűlöletes lábbelik sorozatában: a fatalpú szandál. Ezt egy erdélyi mester faragta direkt a mi számunkra, olyan jó másfél-két centis ujjnyi széles fadarabokat ragasztott egy régi aktatáskából kiszabott bélésre, és csatos bőrpántokkal látta el. Csattogva közlekedtünk a testvéremmel a lépcsőkön, szegény dédanyánk fejét fogta, akkora zajt csaptunk.
Telt az idő, nőttünk, növekedtünk. Mindenki kinőtte a tornacipőjét, pedig ebben szerettem a legjobban járni. Az osztálytársaim is tornacipőben jöttek iskolába ősszel. Aki kinőtte, annak lyukat vágtak a szöveten a nagylábujja számára, és kész volt az új cipő. Nekem csomagból vett rózsaszín félcipőm volt, osztálytársaim múlhatatlan örömére. Végre újra lehetett csúfolni valamiért.
*

Később megváltozott a helyzet. Gimnáziumban összebarátkoztam egy lánnyal, akinek édesapja boltvezető volt a Cikta cipőboltban, és rendszeresen kapott "nullszériás" mintacipő sorozatokat az addig ismeretlen gyárakból. Nem mondom, hogy ismertük a szocialista munkaverseny előírásait, de a nullszéria valami olyan volt, hogy ha beválik a lábbeli, kap pénzt sorozatgyártásra a versenyző gyár. Egy csodálatos puha, vékony bőrtalpú, drapp tavaszi félcipőt ajánlott a cipőboltos bácsi. Több évig viseltem, míg egy hirtelen támadt viharban annyira elázott, hogy többé nem lehetett járni benne.

Kisérleteztem anyukámtól maradt Del-Ka, Cikta és más bőrcipőkkel, nekem mindegyikben fájt a benőtt körmöm meg a dagadós bokám, sokáig nem is jutottam rendes cipőhöz. Már a könyvkiadóban dolgoztam jó pár év múlva, amikor kiküldetésben jártam Olaszországban egy könyvkiállításon. Bolognában a cipőboltok kirakatait természetesen elmélyülten tanulmányoztam, meg is vettem egy szuper szép és jó, lábfejhez maximálisan kényelmesen illeszkedő Bata cipőt, melynek csodájára jártak a hivatali szobákban. Akkor már lehetett a Váci utcán maszek cipészektől rendelni az én cipőmről levett szabásminta alapján. Hiába csináltattam meg, sajnos, nem lett olyan, mint az eredeti.
Évekig álmodoztam jó cipőkről, hoztunk Jugóból egész megfelelőt, de mégse teljesen jót. A rendszerváltás után jobb lett a helyzet, nemcsak cipőgyártás tekintetében, néhány márka is megjelent a boltokban. Nekem a Rieker jött be, borzasztó drága volt, de még olyan fazonja nem tudott lenni, ami bántotta volna valahol a lábamat. Sőt, a mi Ágink javaslatára megkiséreltem egy szendvics betét nevű anatómiai szempontból tökéletes talpformát, enélkül ma már járni se tudnék.

Álmok és vágyak torlódnak, jó könyvek, szuper kávék, drága ételek, megfizethetetlen utazások, boldog kezdetek és jó végek, már amiről írni lehet egy közösségi oldalon.

Megkérdeztem a férjemet is, ő Szalamander cipőre vágyik, éppen most, hogy kivonul a cég Magyarországról. Azt is mondta: kössünk újra házasságot. A családi ház kopásos eredetű hibáiról úgyis vezetünk listát.