Gyerekkoromban nem nyaraltunk családilag. Ennek részben
anyagi okai voltak, de azt hiszem, inkább az, hogy vidéken, állattartó emberek
nem igazán tudták megoldani a nyaralást. Nem egy-két állatról volt szó, voltak
malacok, tyúkok, libák, pulykák, nyulak, néha galambok, és persze kutya. Ha
egy-két napra kellett elutaznunk egy esküvő vagy egy temetés miatt, gond volt
az etetés megoldása, de egy napot azért bevállaltak a szomszédok. Egy-két hetet
nem hiszem, hogy a szüleim szívesen bíztak volna bárkire is.
Arra azért törekedtek, hogy mi, gyerekek ne maradjunk ki a
jóból. 8 éves koromban mentem először SZOT-üdülőbe, akkor még a bátyámmal, de
teljesen máshol voltunk, csak néha futottunk össze. Tehát ekkor kezdődött az
önállósodásom :-).
Kunfehértóra mentünk, kevés emlékem van, de azok jók.
A következő években főleg a Balatonnál jártam, voltam
Fonyódon, Balatonmáriafürdőn kétszer is. Ezek az üdülések részben úttörő-tábor
jelleget öltöttek, de nem bántam, jól éreztem magam.
Középiskolás koromban jött a sátorozós korszak, ez egészen
sokáig eltartott, még Sz.-szel is voltunk sátorozni, mielőtt megszülettek a
gyerekek, és szerintem fogunk még, ha kicsit nagyobbak lesznek. De ebben azért
nem vagyok olyan biztos, eléggé elkényelmesedtünk :-).
A sátorozós nyaralások mindig nagy kalandok, főleg, ha
közben valamikor leszakad az ég, és borítja a szél a sátrakat. Jó móka
bográcsban főzni, szalonnát sütni, kevésbé jó móka hideg vízben mosakodni.
Szerencsére legtöbbször jól felszerelt kempingekben voltunk, de pl. a Hargithán
meg a Király-hágónál vadkempingeztünk is, ott a patakban kellett megoldani
mindenféle vízigényes foglalatosságot. A barlangász-táborban ez nagyon jól ment
(a Jád völgyében), kijelölték, honnan kell a főzéshez venni a vizet, honnan a
fogmosáshoz, honnan a mosakodáshoz. Így elérhető volt, hogy a legtisztább vizet
használjuk fogmosáshoz és főzéshez. Ott az erdőben a fiúk nagyon profi latrinát
is összehoztak, a körülményekhez képest kényelmes is volt, tiszta is.
Aztán jöttek a kényelmesebb nyaralások, nászút Horvátországban
a tenger parton, karácsonyi nyaralás Egyiptomban, aztán a gyerekekkel mindig
olyan szállodában, ahol van medence és lehet nagyokat pihenni, esetleg masszázs
is jut az elfáradt szülőknek :-).
Számomra az az igazi nyaralás, ahol tudok pihenni (punnyadni), de ha arra van
igényem, van hova menni kirándulni, körülnézni a környéken. Általában úgy
szoktunk tervezni, hogy egyik nap pihi, másik nap kultúra vagy egyéb
szórakozás. Ez mindenkinek kényelmes, és hasznos is, nemcsak élvezetes. Csak
felsorolás jelleggel, hol jártunk eddig: Erdély (többször is, több várost
érintve), Ipoly-part, Tisza-part, Soltvadkert, Taba (Egyiptom), Horvátország
(Split környéke), Sopron, Bükfürdő, Galyatető, Egerszalók, Alsópáhok, Siófok,
Bikács, Hőgyész, Visegrád, London, Vonyarcvashegy. Mint látható, előszeretettel választunk
hazai helyszíneket, szeretnénk, ha a gyerekek megismernék az országot, és majd
utána mennének inkább külföldre. Úgy tűnik, egyelőre sikerrel járunk, sok
mindenre emlékeznek már a nyaralásokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése