Megkísérlem, hogy első, mindvégig életvitelszerűen együtt töltött évünkről egy kis összefoglalót adjak - a magam módján. Mert az utóbbi években az utazásaim töltötték ki a szabadidőmet, a blogom is arról szólt sokáig, hogy mindenféle irodákkal hol itt, hol ott fordultam meg városnézni, tájban gyönyörködni, sört inni, ezekről beszámolni, írásban és képekben egyaránt. Valahogy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez másoknak is kedves volt, s hogy esetleg van, aki várja is a hasonló beszámolóimat. Nos, ez IS van benne.
Igaz, az úti beszámolók leginkább a nyavalygo.freeblog.hu cím alatt találhatók, míg a fotók a picasaweb.google.com/stali0812 nevű képtárban, de ezzel aligha mondok újat, hiszen legtöbbünk a freeblogról ismerős. És, ha sikerrel járok, a megtervezett évértékelésem is átkerül ide.(Nem volt hajlandó a szépen egymás mellé - ugyanazon a lapon egyik hasáb a programjainkról, a másik a váratlan programokról) szerkesztett dokumentumot idetenni, brühühü, pedig olyan csinosra sikerült! Csakis egymás alatt hajlandó kezelni, hát akkor marad így. Végül is: olvasható.)
Igaz, az úti beszámolók leginkább a nyavalygo.freeblog.hu cím alatt találhatók, míg a fotók a picasaweb.google.com/stali0812 nevű képtárban, de ezzel aligha mondok újat, hiszen legtöbbünk a freeblogról ismerős. És, ha sikerrel járok, a megtervezett évértékelésem is átkerül ide.(Nem volt hajlandó a szépen egymás mellé - ugyanazon a lapon egyik hasáb a programjainkról, a másik a váratlan programokról) szerkesztett dokumentumot idetenni, brühühü, pedig olyan csinosra sikerült! Csakis egymás alatt hajlandó kezelni, hát akkor marad így. Végül is: olvasható.)
A programjainkról
Kétlakiságunk következtében a január is úgy telt, hol itt,
hol ott vagyunk otthon.
Persze az én utazóördögöm kísértése folyamatos, tehát év
elején befizettünk egy Prágára, júniusi esedékességgel. Az már végül nem
rajtunk múlott (bár az az igazság, nekünk kellett volna visszamondanunk, de az
Iroda mondta le az utolsó napokban), hogy idén nem jutottunk el a vágyott
Valdstejn-kertbe a Naggyal.
A soproni 2x1 hét idén májusra és októberre esett, ezeket
tudtuk, meg azt is, hogy április végén Balatonfüreden az Annabellát nélkülünk
ki sem nyitják. Hát rajtunk ne múljon! De előbb a tesómat elkísértük a Mátrába,
ahol ő síelt, mi meg csak jól éreztük magunkat.
Ami igazán nagy program volt és ahová nagyon vártak minket:
a gyerekek-unokák meglátogatása Paros szigetén. Meleg nyár volt Görögországban
is, és mi nagyon jól éreztük magunkat a lemenőkkel.
Néhány hirtelen ötlettől vezérelt egynapos kirándulgatáson
túl még tettünk egy 3 napos wellness kitérőt is, emígy az év vége táján,
Cserkeszőlőre. Mert még ott sem jártam. Idénre nem tudok további utazási
tervünkről, de ugye, ezt nálunk sosem lehet tudni. És ma még csak 28-a van.
A váratlan programhalmazról
Januárban elmentem tüdőszűrőre, februárban megkaptam a
visszarendelő levélkét, márciusban elkészült az a CT, aminek alapján bizonyossá
vált, hogy ezt kezelni, de leginkább
részletesen vizsgálgatni fogják a közeljövőben.
Áprilisban már be is utaltak kivizsgálásra, és hogy ne
kelljen elválnunk egymástól, Éndrágám a lakáscímére vett. Immár hivatalból kétlaki
vagyok, melynek következtében a sokkal emberibb közegben élvezhetem az
egészségügy bonyodalmait. Szemérmes tumorom a májusi biopsziából nem volt
hajlandó kitekinteni, ezért júniusban elvágták a torkomat és belenéztek egy
nyirokcsomóba. Melynek elemzése szépen megmutatta az áttétet. Ezt az ifjú, ám
neves osztályvezető főorvos olyan meleg mosollyal közölte velem, hogy megijedni
sem tudtam. Ahogyan megijednem nem is kellett, hiszen visszairányított a
beküldő intézethez.
Ahol a legemberségesebb személyzettel és egy tüneményes
doktornővel kerültem kapcsolatba. Aki pontosan tudta, hogy mennyire fontos
nekünk a görögországi látogatás, és elővéve a naptárját, gyorsan összeállította
a kezelésem menetrendjét.
Mellékhatások még vannak, de kezelést már nem kapok. Nem
romlok, sőt!
Anyakönyvi hírek
Megígérem, nem lesz sok. Nyáron meghalt a gyerekeim apja. Temetése épp azon a napon volt, amikor Prágába indultunk volna, ha az Iroda nem mondja le az utat. A sors keze.
December elején a kisebbik gyerekem férjhez ment. Immár hatósági aktus keretében, amit éveken át elutasított, bár lánykérésben korábban sem volt hiány.
Évzáró kirándulás terve
Ma még 2012. decembere van, na, hová megyünk? Gyanítom, ebéd után átnézünk Kiskunfélegyházára, hogy ne folyton csak átutazzunk ezen a szép kis városon. Úgy tűnik, hideg, ám napos idő lesz. Viszek fényképezőgépet, aztán meglátjuk, mit lát a masina.
Anyakönyvi hírek
Megígérem, nem lesz sok. Nyáron meghalt a gyerekeim apja. Temetése épp azon a napon volt, amikor Prágába indultunk volna, ha az Iroda nem mondja le az utat. A sors keze.
December elején a kisebbik gyerekem férjhez ment. Immár hatósági aktus keretében, amit éveken át elutasított, bár lánykérésben korábban sem volt hiány.
Évzáró kirándulás terve
Ma még 2012. decembere van, na, hová megyünk? Gyanítom, ebéd után átnézünk Kiskunfélegyházára, hogy ne folyton csak átutazzunk ezen a szép kis városon. Úgy tűnik, hideg, ám napos idő lesz. Viszek fényképezőgépet, aztán meglátjuk, mit lát a masina.