Szilveszter, 54.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörűségesen szép, kecses és cserfes, eleinte szőke, majd gesztenyeszín selymes hajú, meleg-barna szemű kislányka, úgy hívták, hogy Cilike. (mint abban a réges-régi sorozatban a főszereplőt.) Ez a kis pici Cilike kisgyermekkorában elhatározta: ő bizony feleségül megy a Jancsihoz. A Jancsi igazi nagyfiú volt már, a nála majd 10 évvel idősebb bátyjának, Lacinak életreszólón a jóbarátja, iskolatársa. Okos volt és szegény, de tele lélekbeli és észbeli gazdagsággal, tele humorral, játékos kedvvel. Lacival sokat beszélgettek, tanultak együtt. Az a kis "béka", a Cili meg mindig láb alatt sertepertélt.
Így ment volna ez sokáig, ha közben a kislány fel nem nőtt volna, karcsú, bájos és kacér lánnyá nem cseperedett volna, s a kis hebrencs Ciliből egyszercsak Cilus lett, minden fiatalember vágyálma. Jutott is minden ujjára pár hódoló, bolondította is őket, szegényeket eleget. Udvarolt neki minden valamirevaló fiú a városban, kísérgetni a buszhoz nagy kegy volt a szerencsésebbjének. Jöttek bálok is, nevezetessé is vált az egyik nagyon. Talán ott táncolt először Jancsival. Mert hogy hogy nem, meglátta ő is, hogy jé, ez már nem az a kis fruska, akit olyan nehéz volt lerázni, mikor épp a világmegváltáson törték a fejüket Lacival, vagy verseltek, filozofáltak és afééle igazán komoly dolgokról folyt az eszmecsere.
S hogy szavamat ne is fűzzem már túl sokáig, nagyot ugrok előre az időben, tán egy évet is. Egy évet, amiben aztán volt minden, ami egy szép szerelem "tartozéka",  hogy csak néhányat említsünk: nagy kirándulás a Mecsekben, a feledhetetlen óbányai úttal, meglepetés eljegyzés bőröndökbe rejtett rengeteg virággal, a szigorú anya kétségbeesése, levelezések és tervezgetések.
S aztán eljött az 1954-es év szilvesztere. A fiatalok, immár a jegyespár, az érettségi előtt álló menyasszony és az ország egyik legfiatalabb laborfőorvos vőlegénye ebéd előtt még elindult egyet sétálni. Ragyogó téli napsütésben, talp alatt ropogó hóban, a falu főutcáján végig.
De egyszercsak felszálltak a buszra, s meg sem álltak a városig, ott is a székesegyházba igyekeztek azonnal.
Mert fél egykor volt az esküvőjük. Szökésben persze, de összeköttetett, amit már a kis Cilike gyermekkorában "előre" sejtett, s tudott:)
Eddig ez az igaz mese, aki nem hiszi, járjon utána.
Talán még írásos dokumentum is szolgál bizonyítékul. Mert vagy 30 éven át a szilveszterek nem múltak el olyan, asztalra, virág vagy pezsgő mellé kitett írás nélkül,  a legendás távirat szövegével:
"Corpus Christi fél 1-kor. Mayer'  Ezt küldte rejtjeles üzenetként P.városából a messzi F-ra Anyám Apámnak az esküvőjük idejéről, helyéről az eskető pap nevével...