Ahogy Göre Gábor elmondta

Göre Gábor bíró uram is így mesélte

 

Ujesztendő napján szokás szörént elszívesköttünk az méltóságos báró úrhon, hogy mondok engeggye az Jó Isten, hogy az emböri kornak végső határárig éljön a méltóságos úr ebbe a zúj esztendőbe, melyhöz hasolló lyókat kéván a kösség az méltóságos báróné asszonynak is.
Hát, nagyon szívesen láttak bennünket. Mögkénáltak valami szép sárga pájinkával is, hogy béhunytam a szömömet, mint a kokas, mikor kukuríkul.
-Mondok, miféle ital-e?
-Aszondi, fenediktiner, barátok főzik. No, mondok, oda kéne kűdeni a mi papunkat, mer lám, ellene perdikál az pájinkának.
Hanem,  bíró uram kévánságai közt a fijával is mögjárta, leírta, millyen a tanulás a Dignázijomba, merhogy a fija Pap akart lönni. A zegzámenön mög mögmonták, nem lehet belülle tudományos embör, nem tud sömmit még a magyar nyelvbül sé. Nem hitte el bíró uram a zegzámen végit, úgy felyezte be, hogy süllyeggyön el ez a Dignázijum, várhattyák, hogy én mégetzör rászavajjak a Kórmányra.
Így vagyok én is ebbe a zuj esztendőbe.Tavaly hejába írtam imélöket, volt, aki négybül egyre se válaszolt.
Most utoljára írok, jövőre nem is olvasok. Melyhöz hasolló lyókat kívánok a bíró úrral együtt!

 

2023 dióhéjban

    Holnap lesz két hete, hogy megvilágosodott a jobb szemem is, bár úgy tűnik, hogy érzékenyebb maradt a beavatkozás nyoma. Ismét túl sok időt töltök a gépem képernyője előtt! De kellemesebb időtöltést nemigen ismerek, beszélgetésre meg viszonylag kevés az alkalom.

 Átolvasom a napról-napra kézzel íródó feljegyzéseket a piros füzetben, újra átélem gondolatban a nyári kánikulai forróságot itt és Mindszenten, épp most, amikor ránk tört Kelet-Európa felől a -7°- 10° -ot is elérő hideghullám.

   Milyen is volt a 2023-as év?... Felemás, akárcsak a többi. Voltak benne felemelő pillanatok, melyek kis időre szárnyukra vettek, máskor meg a szorongás mélységeibe taszítottak. Lassanként megtanulom, hogy nem kell elcsüggedni, mert előbb-utóbb újra kisüt a nap. Csak tudni kell kivárni. 

   Januárban kisebbik unokámmal töltöttem egy rövid hetet, hogy ne legyen egyedül egész nap a betegszabadság alatt. Csaknem a hónap utolsó napján, már itthon, jó nagyot estem az emeleti fürdőszobában, de szerencsésen  -  és ülve  -  le tudtam csúszkálni a 19 lépcsőfokon. Egy-egy társulati összejövetel tarkította még a programot, s közben próbáltam kinyomtatni, majd megírni az újévi lapokat is. 

   Még februárban megkaptam első kiadói szerződésemet, amitől kissé megilletődtem... Most már tényleg el kellett végeznem az utolsó símításokat miniatűr novellákbol összeállított kis kötetemen, kijavítani a levonatokat, ami természetesen nem tapintható papíron történik, mint G. idejében! Ebből is látszik a majdnem 18 év, mely eltelt halála óta... Másként éljük át a könyvvé váló álom beteljesülésének fázisait.

   Megünnepeltük Lucie unokám 17. születésnapját. A gyerekek itt töltöttek pár napot. A tél nagy része szürkén, esősen telt el, egyhangúnak is mondhatnám, ha nem lett volna benne egy kis gázkazán javítás, természetesen a legrosszabbkor, majd hónapokig elhúzódó fogorvosi epizód... Szerencsére néha egy-egy összejövetel, mozi feldobta a hangulatot. A Húsvét számomra a magány szomorú ünnepe volt, hiszen az egyedüllét súlya megsokszorozódik, amikor körülöttünk mindenki családban ünnepel.

   Április közepén ittam meg első kávémat a teraszon, a kinn száradó ruhák egy időre eltakarták az éledező kert látványát, a kövér kikericsek szőnyegét a pirosodó juhar körül. A napsugarak megjelenése kicsit felélesztette elhalt energiámat, s vele az elszunnyadt, megírásra váró terveket... Megkaptam a könyvecském első példányait, s rendeltem belőlük újabbakat, hogy teljesíthessek néhány kérést. Júniusban ismét felolvasó est készült belőle, ezúttal nálam, szűkebb körben.

  Baráti látogatások itt és ott jót tettek a hangulatomnak, bár állandó fáradtság gyötört egész tavasszal. 

A kerti tevés-vevésre is nehezen tudtam rászánni magam, jártányi erőm is alig volt, s időnként nátha, köhögés tört le, aminek türelmesen kivártam a végét. Életem különben gyakran telik ezzel : kivárni valaminek a végét, hátha jobb lesz... A nyári kánikula vissza-visszatérő periódusai csak fokozták a fáradtság érzését.
Augusztusban Magyarországon töltöttünk nem egészen 2 hetet, melyben a családi összejövetelek voltak a legkellemesebbek; lassanként egyáltalán nem tudom elviselni a 35°-on felüli forróságot, ami ráadásul a gyerekek szemében teljesen valószínűtlennek tűnik! Ők vígan bicikliznek a számomra fullasztó melegben! Vajon nekem is ilyen elképzelhetetlen volt annak idején öregedő rokonaim szenvedése, vagy csak a nyár volt kíméletesebb?...

   

Október a születésnapok ideje. Átléptem egy újabb képzeletbeli határvonalat. Alice 15. évét töltötte be. Sok-sok üdvözletet kaptam innen-onnan, írásban, telefonon, élőben. Jólesnek, mint mindig, mert hiszek nekik. Vagy fordítva : hiszek nekik, mert jólesnek. Mindenesetre kis adag életkedvet csepegtetnek belém, mert úgy érzem mindannyiszor, hogy valaki számára létezek egy pillanatra... Mondtam már, hogy  nyitott könyv lennék egy pszichoanalitikus számára?... 

    

   Szinte az egész őszt eső permetezte  -  mit permetezte? Locsolta! Az enyhe idő miatt kis juharom levelei sokáig lángolva virítottak az ágain, ami nagyon jól mutat a szürkülő kis kertben. Aztán pár nap alatt mind lehullott. Október végén elkezdtem a szemeim ápolását, a dupla műtét előkészületeit, mely végül is január elején ért célba. Maradt még kb. 2 hétnyi csepegtetés, majd egy vizsgálat szemüveg-ügyben. Kell-e  -  gyanítom, igen, már csak a gyakori képernyő használat miatt is  -  de majd kiderül. 

   Fiam átmenetileg hozzám költözött november elejétől 6 hónapra, hogy az itteni bíróságon végezze el a bírói gyakorlatot. Nekem természetesen ajándék az ittléte, akkor is, ha viszonylag ritkán látom (esténként, és reggel 5 percre, mielőtt munkába menne). Az év különösebb felfordulás nélkül telt, összejövetelek, kis baráti vacsorák között, majd az év végi ünnepek előkészületeivel. A gyerekek  magukra vállalták a karácsony megszervezését, egy közös színházi kiruccanással Párizsba. Nekem talán ez a legkedvesebb ajándék, együtt átélt színházi élmény, mely az amúgy is teli házat nem terheli újabb tárgy érkezésével. 

az ünnepi vacsora közben

Palmyre Sudokut fejt a kertre nyíló ablaknál

   Milyen volt az elmúlt év? Csak rosszabb ne legyen, kibékülnék vele az idén is!

   

   

2023-am fejezetekben

 Előre is elnézést a maratoni hosszúságért, mentségem, hogy fejezetenként irtam, s igy nőtt meg... de nem kötelező elolvasni, de már iderakom egybe, ha megvan :)

fura év volt ez is...

jól jönne már egy normális, de mindig annak örülhetünk, ami van, és addig örüljünk, amig van, (legalábbis - hagyjuk a királyi többest- számomra)mert az se lesz örökké...már ennek vannak jelei

a háziorvosom minden panaszomra mindig azt mondja a korom miatt  van, ami előrehaladott, hát nem kétség, már 80, de ismerek egy háziorvost Pesten (lányom apósáé történetesen) ajki 100 évesen is praktizál! én is őt választanám...

AKIK ELMENTEK

nem kéne a halálról irnom folyton, mondja 90 éves unokanővérem... de mindig újrakezdem

mert az élet is...

Dégi kollega

de jókat beszélgettünk a gimiben, mindig mosolygott,,,a 90. szülinapján is még...

Morcsányi , 

lányom volt s szeretett főnöke filmsztárként nem szerettem  - az orosz irodalom kiváló ismerője (Csehov!), dramaturg

T G M 

a filozófus , aki egyszer az Oktogonnál, nyakában gyerekével, kezitcsokolommal ,rámköszönt...

Dunai Tamás ,

aki eredetileg bölcsészből lett szinész, s aki még terelgetett, szerencsére letegezve, a JATE maximumában a Mensáros esten..(xx. század)

dr Sánta Sándor, 

akivel szerencsére volt egy jó, kiengesztelő, anyut szeretettel emlegető, félreértéstoldó beszélgetésünk a múzeumban

Topol ,

az örök tejes ember ...

Baron Sanyika, 

aki többé már nem fog lefotózni sutyiban...

Vágó István, 

akivel egyszer egy beszélgető körbe keveredtem ama szörnyű emlékmú mögött

Szentmiklóssy Csöpi ,

aki legvégül eljött a z érettségi találkozónkra, kedvesen elbúcsúzni mindenkitől

Somlai Klári.

 a későn boldog házas osztálytárs, aki minden matek példát meg tudott oldani okos fejével

Bálint Márta,

 a Hagymaház örökös igazgatója, akivel már nem futok össze jókat beszélgetni utcasarkokon

Mátó Erzsike,

 örökös, kedves könyvtárigazagató, aki egyszer megmutatta nekem a kertje magnóliáit

Bozsogi Attila örökifjú.

 akinek szerencsére elmentem jubileumi (immár búcsú felolvasására és filmről-koncertjére,) ő se dicséri már "művészi" fotóimat, s nem faggat ki 10éveskislányként s nem emlegeti, hogy milyen jó kartársnője volt anyukájának az én anyukám

Csomós Mari,

 az egykorú, komoly szépségű szinésznő, aki bár nem volt kedvencem, sajnálom

Vajda Mihály,

 a rendhagyó  filozófus, akivel egyszer együtt álltam sorba mozijegyért a művészmoziban

Kardos Misi 

drága unokaöcsém, aki szép, kicsit szomorkás fiúként él emlékezetemben, mikor meglátogattak bennünket

Szabó Irma 

aki talán már 3 éve is, elment,  de évtizedekig hiányoltam, barátnőfélém volt a gimiben ...volt

Dávid Katalin,

 kedvenc több mint művtörténészem. akit 80 éves korában áldott meg a pápa..

nem szabadna halálról irni, mindig figyelmeztetnek, hogy pesszimista vagyok, negativ...de ezek tények és a születések se ellensúlyozzák igazán... vagy mégis?

a 6. dédunokája születik unokabátyámnak , ki 94 éves....Mazel tov!

**

CSALÁDFABŐVÜLÉS 2023ban

2023-ban bővült a családfa régiekkel is...

s ez nagyon furcsa, megrázó érzés, különösen, amikor az amúgy elkerülhetetlen de idő előtti végállomás a felfoghatatlan botrányos Auschwitz

nyerek egy csomó rokont, s már nem egyet fiatalon el is veszitek.... 

én sokáig abban a tudatban voltam, hogy nagyjából "megúsztuk" a holokausztot apám tragédiájától eltekintve - a rokonságban

de most kiderült, hogy dehogyis..........de mennyire nem!

a Löwingerek, nagyapa testvérei keltek életre, meg leszármazottaik, 

A Centropa egy hatalmas életútinterjút csinált a marosvásárhelyi Scheiner  Mesnitz Juliával, az ő nagyapja, az én nagyapám testvére:

László Abert (Löwingerről) magyarositva

Julia kozmetikus, megjárta Auschwitzot, de megmenekült (bár gyereke nem lehetett!) édesanyja odalett! László Ilona!

s testvére L Margit is!

SZERENCSÉRE KÖZVETLEN ROKONSÁGÁBAN VAN SOK LESZÁRMAZOTT,, akik ma is élnek...

nagyapa másik bátyja László Dezső

az ő lányát László Lilit ismertem, a Rózsadombról, hegedűművész (meg is hegedűltetett) egyszer

férje dr Bagyó János újságiró, tanár, és kiderült, hogy apám iskolájában tanitott!

apu gimista iskolatársával (regényével), is megismerkedhettem: Schönberger Székács István pszichiáter: Egy zsidó polgár gyerekkora

 tanáraival is (magyar tanárja  vihette a Nyugatba, diját is megkapta dr Dénes Lajos, ki Alexander Bernát tanitványa (tehát közvetve apám is!)

A Bak ág is bővült, sokakkal

sajnos Auschwitz végállomással is Pierre Békeffi és Békeffi György festőművész is....

Bak Sándor újságiró, apja Joakim tanitó

Kraus Lili hires zongoraművésznő, szerencsére élő leszármazottakkal! (Amerikában)

Josefa Schlesinger Bak, Szegő leszármazottak, s egy könyve jelent meg most: Szegő Albert:  "Mussolini nővérének házában (Olaszo)

de a legizgalmasabbak a kezdetek: ..u. i. kiderült hogy egyenesági leszármazottai vagyunk (rabbi Bak Hirschen át) a prágai gólemkészitó Maharalnak, aki 12. dédapánk...!

(ez azért is érdekes, mert Gonda ágon is...)bár erről meg nem találtam adatokat a kutatásaimmal de nagybátyám Bécsben emlitette, mikor még nem érdekeltek az ősök

egyébként Bartos Gyulával se találom a meglevő közvetlen kapcsolatot a Bárányokkal, de hiszen a dédapámmal Bárány Salamonnál nem jutottam tovább (csak nevekkel: szülők: Bárány Salamon, Guttmann Leonóra, Bonyhád)

a Bak-Hőnig rokonságból előbukkant Hőnig Dezső a neves épitész (közkórházak!)

Gombó Zsuzsáról is kiderült hogy rokon, egykori Madrichom (és Izraelban is tevékenykedett a Hasomerben , ahova unokám is jár, lám!)

persze unokaöccse is, akivel Makón véletlenül találkoztam!!!

(N.Y-ból)

valószinű Gombó részről rokon Baruch Oberlander is, a Vasvári rabbija,  s ezt is még feladat feltárni

Ja, és végre a sok arctalan ősből: egy fotó , olajfestményről, a Zsidó Múzeumből Bak Ignác dr.,  és testvéréről  dr Bak Izraelről is elküldte fotóját közvetlenebb leszármazott Surányi András...

 

Papp Róbert ről meg (Bak Hirsch dédunoka, hitk elnök, ügyvéd) kiderül hogy szabadkőműves is volt (akár nagypapa) dr Gonda Jenő

akiről szintén nyertem egy remek fotót ügyvédi kamara  tablójáról..(ADT) . s az is kiderült, hogy a makói Kristóffyval küzdött az általános  titkos választójogért (csak neki nincs emléktáblája :)(

***

2023 - KULTÚRA

 nézzük csak, mit tudok felmutatni (ált, hanyatlásomban)

 Hát nagyon keveset olvasok(betudható tán a szemem romlásának is enyhitő körülményként)

Be se fejeztem Müller Pétertől anyja Titkos könyvét...

Az év könyvét megvettem, dedikáltattam is , beszéltem is irójával, de még nemigen mélyedtem bele a Kitelepitettekbe

a Medáliák dijas Kiss Gergely verskötete is felkeltette az érdeklődésem, de csak...

ugyanigy Kováts Laurától a Belső tenger (bár itt vissza is tart valami...)

Schönberger Székács Egy zsidó polgár gyerekkora( apám oszttársa! gyerekkoruk hát azonos!)

szóval ezen változtatni akarok, lehet, hogy meg kéne műteni a hályogot a szememen,s az megoldaná...

FILMet is kevesebbet láttam, moziban pláne nem voltam (de ez nem csak az én hibám)

tán csak kétszer: Megfojtott órák, Napoleon (Oppenheimer?)

viszont észrevettem, hogy szivesen nézek vissza jó régi filmeket képernyőről:

pl Legénylakás, Boleyn lányok, Nagyitás (sokadszor), Anyám és más futóbolondok, Szereelmes biciklisták, Tea Mussolinivel, Párduc, Amarcord, Megvegtés

KIÁLLITÁSokra is hézagosabban járok(?)

Szekeres Imre rajzai (Önk)

Lörincz Margit, Ádok Zsanett portréi (ktár)

József Attila makói évei (múzeumi állandó kiállitás)

Fodor Ilda kerámiái (ltár)

Karsai Épitészeti fotók (ltár)

Csontok Dömötör fotókiállitása (ltár)

Angyalok Dömötör (Ktár)

Nagy Nándor szobrai (ltár)

költők, írók szoborportréi (ktár)

nemezkiállitás, babák (ktár)

Nók (ktár)

Kassainé emlékkiállitása

Kolarovszky rajzok (Hház)

Ádok Zsanett Mesterségek fotói (múzeum)

Petőfi buszkiállitás

Vigh Sándor természeti fotói (ktár)

(Még majd irok rendezvényekről is)

***

RENDEZVÉNYEK, ELŐADÁSOK, SZINHÁZ, KONCERT

 irodalmi előadás: Arany és Petőfi

                              Hej, proletár

 Marosvidék, Honism összejövetel

  Bene Z novellái

  Múzeumi évkönyv 2023

  Neduca szatirikus könyve (ford) 

  Liebmann  Enyedi fotók

 Izraeli úti beszámoló

 Egyiptomi beszámoló,

 Belvedere est - folyóirat bemutató

szház: 

          A tanítónő

           Krimi

           Életrevalók

           Bál a Savoyban

          Szent Péter esernyője

          A gyertyák csonkig égnek

koncert

      Kamarazene a Gloriusban

      Palya Bea Egyszál maga

     Petrás Mária imadalai

     Szent Efrénm koncert (gör kat)

     zongoranégyes (ref)

     Gajer koncert ( idősek)

     Barokk koncert (Hagymaház)

     Cantemus adventi

Hagymafesztivál: SZentpéteri Csilla, Karamell, Blackbird, 

***

EZ-AZ 2023

 megszűnt valójában is a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk

a Szegedi utcai bolt is, hova ugyan nem nagyon jártam már

egyre nagyobb a drágaság

a menza megújult, de mintha gyengébb lenne a választék, s nincs fél adag

nagyapa Löwinger Miksa iskolája 100 éves!

120 éves a szegedi zsinagóga

volt egy 40, meg egy 50 éves talim

irtam a Marosvidékbe (nagynéném nagyapa kereskedelni iskolájában)

Honismereti naplóba (Békeffy Antal)

a 3. hanukagyertyát én gyújtottam

festmény ajándékom (rólam)

változó egészségi problémák de a háziorvosom mindent a koromra fog

legfőbb  bajom, hogy össze-vissza de túlalszom

interjút készitettek velem mint Strashoffi túlélőről

utazásokat halasztgatom

***

LÁNYOM 2023

 biztos nem örül neki, de mióta ő abszolút nem menegeli magát igy én jegyzem :) (ha hevenyészve is)

idén különösen úgy tűnik, csúcson van (a 4. azaz összesen  a gyerekkoriakat is belszámitva )6. kötetével...amitől mindenki odavan (Egyszerre egy beszéljen" (fia  reagálása rá: Jó, jó, de mikor irta ?:)

májusban jelent meg a kötet a Praenél

bemutatója a Margón

Kisprésházban (Bazsányi kérdezte)

Podcastja Nyári Krisztiánnal

Magyar Hang interjú

Sziv Ernő, Grecsó, Simon M külön ajánlásai

interjú HGV-n

interjú Népszavában

ÉSben a kötetről ketten (Domján, Bazsányi)

podcast Indexben

Nők Lapja keresztrejtvényében

Partizán podcast (Petriről)

Molyon elismerések

kulturpara könyvajánlójában

Szombatban a kötetről

Magyar Narancsban interjú

Jelenkor Pécsliten Timivel beszélgetés

Alföldben elemzés Timi kötetéről

Népszava a "kifejezetten élvezetes kötet"ről

a kötet az SZTE polcán

Kulterhu interjú Timivel

Októberi Jelenkor tanulmánya Timi kötetéről

Könyvesházban Lakner a kötetről

Szegedi Jazz kocsma kötetbemutató

Timi a 7. legjobb könyv a Könyvesben (50 kiemeltben)

Tini "az év felfedezettje" 

"Ha ezeket elolvasta nem élt hiába" (a kötetről)

"kapós" a könyv

Ésben interjú és tárcák

releváns publicisztika Literán

podcast is a Literán

Könyvheti interjú (Szegő, Kolozsi ) főleg a SZép versekről, amit újólag szerkeszt

Magyar Hangon Szép versek dicsérő kritika

verse Vig szinházban (Szivlapátból)

PNL-t köszöntő persziflázsa

Alföldben is versek,

írodalmi beszélgetések:  Mán E.,  . , Pál Sándor, Krusovszky, Harag Anita, Bognár Péter

Jelenkorban A vers közgazdaságtana

Palya Bea koncerten Rumbachban  fellép szösvegekkel a hanukáról

"Életutak" c könyvben (mint az "akikre büszkék vagyunk " és Pro Huanitate első helyezés 4 éven át a gimiben"!)

**

UNOKÁM 2023

 tart még az olvasási "őrület", de kapcsolódott hozzá a társasjáték szenvedély

kungfun fehér öves lett

"Hiányozni fogsz" (nem jössz)

a haja olyan mint a Beatleseknek fénykorukban, de jól áll neki, bár kezdi félre is fésülni...később

purimi szinjátékban remek (több szerepben egyszerre)

hulcát kapott (amim nekem is volt!) (beszédet is ő mondott az avatáson)

nomád táborban idén is

volt a szarvasi táborban is

remek a humora, vág az esze, olyan jókat és elgondolkodtatókat tud mondani - nekem

magától is felhiv (felfedezett a fbon, s neki tetszik is)

újabban érdekli a történelem (is)

kedves verset irt nagyon-nagyon öreg nagyanyjáról :)

a debreceni nemzetközi szavalóversenyen második lett

jártak Prágában, Krakowban (örülök neki - érdekes hogy ezeken a helyeken én is)

de elég sokat kirándulnak, túráznak országon belül is

hirtelen nagy fiú lett, a képeken látom, többek közt plakátokon :)

ja és "persze" ...csupa ötös, tantestületi dicsérettel

****

BUÉK 2024!

Újesztendő, vígság szerző

Milyen is volt ez a 2023, amit lassan már fél hónapnyira hátrahagytunk? Mint minden év, vegyes. Volt benne sok szép, jó, kedves, meg nehéz, szomorú, hozott örömöt, bánatot, tett aggódóvá, gondterheltté, megnevetetett persze sokszor, adott erőt, betegség átvészeléséhez, bajok megoldásához. Volt benne kacagás, meg sírás is, néhanap örömkönnyekkel, meghatódással. Kaptam ettől az évtől, hála a sorsnak, sok sok boldog pillanatot. Lássuk hát, kicsit rózsaszín szemüvegen át, inkább csak a szépre emlékezve, az árnyakat háttérbe szorítva, az én 2023-as évemet.

Szoktam képekkel mesélni, most se lesz ez másképp. (azért szöveggel is, meg néha majd beszúrok egy-egy szívemnek kedves dal linkjét, mert a zene "átitatta" a napjaimat, keretet adott, és sokszor ráfelelt a hangulatomra. A dallam az, ami számomra elsődleges, de meglepő volt, ha a szöveg is épp "beletalált" a lelkem közepébe. Az egyik remek hozadéka a nyuggerségnek, a jóval több zene és a rengeteg idő olvasásra.)

Mindjárt itt az elején azért gyorsan leírom: a 2023-at, január 2-án csúnya, hetekre elhúzódó lázas, vírusos (nem covid) légúti bajokkal kezdtük, december végére pedig, "stílusosan" egy másféle, szerencsére 1-2 nap alatt gyógyuló (bölcsis-ovis eredetű) vírussal zártuk. Idén makk egészségesen indult a január, maradjon ez így december végéig! Ennyi negatív a múlt évből elég is. "A többi néma csend...."

2023-ban kerek születésnapok voltak a családban, 10 és 40. Mindkettő hihetetlen! Már?! Azt hittem, csak én öregszem.😂.Volt hát ünneplésre ok, többszörösen is, szűkebb, majd bővebb családdal, sőt, ajándék nosztalgia utazással közösen. 
Az ünnepelt rég dédelgetett álma (kettő is) valóra vált: 1.nyárson megsütött egy egész bárányt (a főzős-sütős génjeimet abszolút átörökítettem 😉) és 2. újra együtt voltunk a Szlovák Paradicsomban. (ahová mind visszavágytunk, s most teljesült a régi emlékek újraélése.)                                                                                                                                      

 

Egy -számunkra jelképes- település táblájánál találkoztunk július végén, megismételtük egy régi fotónkat, az újabb szereplőkkel, unokáinkkal, majd együtt utaztunk tovább Szlovákiába      

Mikor fentről, a kanyargós szerpentinről megláttam a tavat, elszorult a torkom. Aztán a gáthoz érve, bevallom, kicsordult a könnyem. (később "egyeztettünk", a másik autóban utazó is pont ott érezte ugyanezt...) Csodálatos, hogy minden ugyanolyan maradt. Semmi sem változott a 90-es évek eleje óta. (maximum a az egyik bolt helyén egy pizzéria van😋)

A falu, olyan, mint régen, akár egy évtizedekkel ezelőtti fotót is tehetnék ide.

A víz ugyanolyan, azaz jéghideg. Természetesen úsztunk benne, az ifjak, az apukájuk, a kutya, no meg...én.

Az aprónép (meg az öregek) miatt könnyebbek voltak most  a túráink. Bizony a meredek létrák a szakadékokban feladták nekem a leckét, de felértem. Büszke vagyok rá, tényleg.

Felmentünk a jégbarlangba is, mondják, kicsit olvadozik a klímaváltozás miatt, de még mindig gyönyörű.

Esőben érkeztünk, esővel búcsúztunk. Szerencsénkre közben jobbra fordult az idő, az a pár nap az év közepén tényleg csúcspont lett.

Azért visszanézve a tóra, megint elszorult a torkom...Ki tudja, látom-e még?  

Az emlékeket jó volt felfrissíteni, hogy tovább megmaradjanak.

De korábban, még tavasszal is utaztunk, a kétéves születésnapjára érkeztünk. Nehéz fotót választani, ami nem sérti a "személyiségjogait". 😅. Mert persze őt, a legkisebb unokánkat fényképeztem főképp.

Szülei, mint minden alkalommal, remek programokat és kirándulásokat szerveztek nekünk.

Csak olyan gyorsan elrepült az a pár nap!

A nyár persze unokás volt, mint rendesen. Meg Balcsis. Táborokkal összefűzve. Mindhárom itthoni fiút megkaptuk, külön-külön, néha meg együtt is.

A nagy ho-ho-ho , a vitorlázó, meg a konyhai kiskukta:

                 

Úsztam tavaly is rengeteget, (mint mindig, kora reggel, mezítlábas biciklizéssel), főztem lekvárokat, (saját fügéből is!), sütöttem sok sok kenyeret, sütiket.

A beigli most is csak sütés előtt volt szalonképes (utána: ronda de finom):

Fotóztam a Balatont, minden évszakban.

                                                                           

Virágokról is készültek képek:

  

A bougenvillia is örömet szerzett élénk színeivel:

Voltunk a Bükkben,  a szép hosszú őszt élvezve, csodálva:

Egy komáromi kiruccanás is belefért a nyár végébe: (naná hogy szinte izomlázig a hajnali úszásokkal)

A pécsi, novemberi utunk hagyományos már. (kár, hogy bezárt a dunakömlődi halászcsárda. 😌 A paksi a nyomába se ér, hiába szép a kilátás. A somlóiban azért nem csalódtunk á la Tóth cukrászda, Dunaföldvár)

Ősszel még egy nagy szurkolásban is részünk volt, távolból drukkolt a három unoka apjuknak, aki maratont futott. Sikeresen. Koccintottunk is rá a kisfiúkkal:

Végül jött a karácsony, együtt. 

Nagyon hamar elrepültek a közösen töltött ünnepnapok. 

"Így van ez. És nincsen másképp"

Míg a fotókat keresgéltem, újraéltem az elmúlt évet. Jót tett, mert így összegezve látni csak, merre mutat a mérleg nyelve. De a képválogatás közepette elfelejtkeztem a zenés beszúrásokról. No sebaj, idepakolok azért párat. Vegyesen. Ed Sheerantól Cseh Tamáson át a régi és újabb francia sanzonokig, dalokig mindenfélét hallgattam tavaly, főleg háttérben szólt, míg főztem, sütöttem, tettem a dolgom.

A szüleim nagyon hiányoznak, erősebben, mint az elmúlt években. A zene segít, kicsit mintha együtt hallgatnánk. Apám nagy sanzonrajongó volt, mostanra mintha én is azzá válnék. Rá gondoltam, ha ezt meghallottam:

https://www.youtube.com/watch?v=A_g6TNROS0c

Akik már nincsnek a földön, velük beszélgetek - hát valahogy így.

A kérdésre "Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk?" keressük a választ, ehhez illik a következő dal:

https://www.youtube.com/watch?v=LYBw6XTcww4

A boldogság-témánál lemaradt ez a kedvencem, sokat "ment" a konyhában:

https://www.youtube.com/watch?v=sGTvNHMpZWA

Azért nem lettem hűtlen, régi kedvencem a HK:

https://www.youtube.com/watch?v=9ddv6lPrnRA

és örökre a legkedvesebb (Neruda miatt, Aragonért és Apámért):

https://www.youtube.com/watch?v=-w4qFTNEGQo

Hogy is fejezzem be ezt a túl hosszúra nyúlt (elnézéseteket kérem!) éves összefoglalót?

Nos, hát....Idegen tollakkal ékeskedve.Nagybátyámtól, akit nemsokára a 95.születésnapján köszönthetek, kaptam egy nagyon szép írást, abból ragadnék ki pár sort, amit az új évhez írt.

Az ő gondolataival zártam 2023-at, s ezt a bejegyzést is.

"Te hozol, őrzől, adsz valamit! De el nekem kell fogadnom őket! Bármit tartogatsz számomra, nekem kell elviselnem, nekem kell megemésztenem, nekem kell örülnöm vagy elkeserednem, ha átveszem Tőled ajándékaidat. Így hát nem gazsulállak meg, nem borulok a lábaid elé, de felemelt fejjel, köszöntelek."

"Kérlek, hozz nekem békét, hogy fel-felfortyanó lelkem jól lássa az életet, hogy a nyomukban születő elhatározások javamra legyenek s hogy azokat ne szenvedélyeim, de élettapasztalataim sugallják. Kezemet és szememet, érzelmeimet és értelmemet a józanság vezesse. Józan ragaszkodás önmagamhoz, élettapasztalataimhoz és szokásaimhoz. Add, hogy úgy szeressek élni, ahogy eddig szerettem, s hogy úgy ismerjem ki magamat az életben, mint eddig tehettem.
"Adj nekem egészséget, hogy aggodalom nélkül nézhessek előre, a holnapokra, távoli időkre.
Adj nekem hűséget! Önmagamhoz és mindahhoz, amihez hűnek kell lennem és maradnom."

"És hozz nekem reményt, hozz hitet, hogy érdemes szeretni az embereket és hozz mindent, amit megérdemlek és amiért érdemes élni."

2023-as évem szűk keresztmetszete

 

A jótékony köd homályába vész, mikor voltam ennyire gyors és energikus, vagy voltam-e egyáltalán ilyen a blogos pár évem óta? Én kezdem a sort az utolsó témában, pedig bő két hete még latolgattam, szeretnék-e egyáltalán beszámolni, némi betekintést adni a 2023-as évemben történtekről?

Az év első fele szinte a feledés homályába vész, csak a lányomnak írt napi e-mailek adhatnának némi támpontot, de oda meg szinte csupa jelentéktelen dolgot írok, hol jártam, mit főztem, pár gondolat a szűkebb vagy tágabb családról, mit olvastam vagy néztem a tv-ben, a végén meg majdnem mindig a megnyugtatásnak szánt:  ”…jól vagyok, minden rendben van körülöttem” (általában és többnyire).

Az év eleje mindig ugyanúgy telik, az első két hónapban várom a márciust és a tavaszt, ami menetrendszerűen meg is érkezik nagy-nagy örömömre, és ha nincs szerencsém, hirtelen robban be a meleg, amikor megint beszorulok a lakásba, csak most nem a hideg miatt, hanem épp a meleg elől, s ha tehetem, csak az esti órák elviselhető hőmérsékletében mozdulok ki a leeresztett redőnyű lakásból. És észrevétlenül már el is telt majdnem az első félév. Júniusban, a tanév befejezésének másnapjától  egy hetet a kutyával töltöttem kettesben a fiamék nyaralása ideje alatt, aztán készültem már lélekben lányomék augusztus eleji hazaérkezésére. A bő hetük úgy röppent el, hogy szinte fel sem eszméltem, már újra csak írhattam a soron következő e-mailjeimet.

A nyaram fénypontja most is az öt unokával eltöltött közös időnk volt, majd az a három nap Balatonfenyvesen népitáncos barátnőméknél, amit az augusztus 20-i indulásom előtti hajnalban még megelőzött egy „égindulás-földindulásos” plafonleszakadás. Mivel a 2010-es évek elején már történt egy hasonló eset a nagyszobámban, így most is konstatáltam, örüljek, hogy nem akkor történt meg a baleset, amikor a család tagjai a megelőző napokban sok időt töltöttek az ominózus plafon alatt. Az ősz a biztosítókkal és közösképviselettel töltött hadakozással telt, és még mindig nincs pont az ügy végén.

Türelmetlen ismerőseimnek itt is üzenem, hogy dolgozom magamon és az ügyön, és majd kapnak „fényképet” is a végeredményről. Az én váram az én házam (vagy fordítva), az eső nem esik be, a szél sem fúj át a födémen, és már a szememet sem zavarja úgy a látvány, mint az első napokban. Egy biztos, hogy télen hozzám nem jön festő, csak ha már nyitott ajtó-ablak mellett dolgozhat.

A szeptember meghozta újra a rendszerességet az életembe a nyári lazaság után. Hétfőn és szerdán Vince unokám gitáróráira együtt sétáltunk az előző évihez képest egy távolabbi iskola zenetermébe, ami egyben azt is jelentette, hogy sokkal több időt tölthettünk együtt. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre jobban közeledik a teljes önállóvá válásuk, amikor már nem lesz szükség nagymamai kíséretre, így ezek a találkozások leginkább az öröm órái számomra. Az idei gyönyörű őszt is igyekeztem kihasználni, sok laza és majdnem céltalan kerékpározással sok-sok órát voltam a szabadban.

Részem volt egy szívetmelengető nagy rendezvényben is novemberben, ahol a hajdani két nagy népitánc együttes régi, még élő tagjai találkoztak az 1973-as közös tunéziai utazásunk ötven éves megünneplése kapcsán.

Sok „korosodó” ember szenvedi meg a téli bezártságot. Én viszont egyre inkább azt tapasztalom magamon, hogy az idő múlásával egyre jobban élvezem és szeretem egyedül tölteni a napjaimat. Úgy röpül el egy-egy nap, hogy már csak azt érzékelem, hogy megint besötétedett, pedig még csak most nyitottam ki a szemem. A netes világ amúgy is közel tudja hozni az egymástól távol élőket, és engem a telefon, a skype és a net folyamatos használata tökéletes elégedettséggel tölt el. Annyi minden „jön házhoz”, hogy még az is önfegyelmet kíván, hogy kiválogassam belőle a magam számára is legszebbet-legjobbat. Így kapom meg tinikorom majdnem elfelejtett szép filmélményeit, akár opera- és balett teljes felvételeket is beleértve, amivel a new-yorki Metropoliten vagy a milanoi scala előadásait is a saját fotelemből kényelmesen tudom megidézni.

Biztosan sok fontos dolog maradt ki ebből az évértékelőből, ami egyszerűen kihullott az idő (és az emlékezetem) rostáján. Ha így van: „Sorry”

Üdvözlöm minden kedves blogtársamat és írásaink olvasóit, Mindnyájatoknak kívánok nagyon egészséges és elégedett 2024-es esztendőt.