Milyen is volt ez a 2023, amit lassan már fél hónapnyira hátrahagytunk? Mint minden év, vegyes. Volt benne sok szép, jó, kedves, meg nehéz, szomorú, hozott örömöt, bánatot, tett aggódóvá, gondterheltté, megnevetetett persze sokszor, adott erőt, betegség átvészeléséhez, bajok megoldásához. Volt benne kacagás, meg sírás is, néhanap örömkönnyekkel, meghatódással. Kaptam ettől az évtől, hála a sorsnak, sok sok boldog pillanatot. Lássuk hát, kicsit rózsaszín szemüvegen át, inkább csak a szépre emlékezve, az árnyakat háttérbe szorítva, az én 2023-as évemet.
Szoktam képekkel mesélni, most se lesz ez másképp. (azért szöveggel is, meg néha majd beszúrok egy-egy szívemnek kedves dal linkjét, mert a zene "átitatta" a napjaimat, keretet adott, és sokszor ráfelelt a hangulatomra. A dallam az, ami számomra elsődleges, de meglepő volt, ha a szöveg is épp "beletalált" a lelkem közepébe. Az egyik remek hozadéka a nyuggerségnek, a jóval több zene és a rengeteg idő olvasásra.)
Mindjárt itt az elején azért gyorsan leírom: a 2023-at, január 2-án csúnya, hetekre elhúzódó lázas, vírusos (nem covid) légúti bajokkal kezdtük, december végére pedig, "stílusosan" egy másféle, szerencsére 1-2 nap alatt gyógyuló (bölcsis-ovis eredetű) vírussal zártuk. Idén makk egészségesen indult a január, maradjon ez így december végéig! Ennyi negatív a múlt évből elég is. "A többi néma csend...."
2023-ban kerek születésnapok voltak a családban, 10 és 40. Mindkettő hihetetlen! Már?! Azt hittem, csak én öregszem.😂.Volt hát ünneplésre ok, többszörösen is, szűkebb, majd bővebb családdal, sőt, ajándék nosztalgia utazással közösen.
Az ünnepelt rég dédelgetett álma (kettő is) valóra vált: 1.nyárson megsütött egy egész bárányt (a főzős-sütős génjeimet abszolút átörökítettem 😉) és 2. újra együtt voltunk a Szlovák Paradicsomban. (ahová mind visszavágytunk, s most teljesült a régi emlékek újraélése.)
Egy -számunkra jelképes- település táblájánál találkoztunk július végén, megismételtük egy régi fotónkat, az újabb szereplőkkel, unokáinkkal, majd együtt utaztunk tovább Szlovákiába
Mikor fentről, a kanyargós szerpentinről megláttam a tavat, elszorult a torkom. Aztán a gáthoz érve, bevallom, kicsordult a könnyem. (később "egyeztettünk", a másik autóban utazó is pont ott érezte ugyanezt...) Csodálatos, hogy minden ugyanolyan maradt. Semmi sem változott a 90-es évek eleje óta. (maximum a az egyik bolt helyén egy pizzéria van😋)
A falu, olyan, mint régen, akár egy évtizedekkel ezelőtti fotót is tehetnék ide.
A víz ugyanolyan, azaz jéghideg. Természetesen úsztunk benne, az ifjak, az apukájuk, a kutya, no meg...én.
Az aprónép (meg az öregek) miatt könnyebbek voltak most a túráink. Bizony a meredek létrák a szakadékokban feladták nekem a leckét, de felértem. Büszke vagyok rá, tényleg.
Felmentünk a jégbarlangba is, mondják, kicsit olvadozik a klímaváltozás miatt, de még mindig gyönyörű.
Esőben érkeztünk, esővel búcsúztunk. Szerencsénkre közben jobbra fordult az idő, az a pár nap az év közepén tényleg csúcspont lett.
Azért visszanézve a tóra, megint elszorult a torkom...Ki tudja, látom-e még?
Az emlékeket jó volt felfrissíteni, hogy tovább megmaradjanak.
De korábban, még tavasszal is utaztunk, a kétéves születésnapjára érkeztünk. Nehéz fotót választani, ami nem sérti a "személyiségjogait". 😅. Mert persze őt, a legkisebb unokánkat fényképeztem főképp.
Szülei, mint minden alkalommal, remek programokat és kirándulásokat szerveztek nekünk.
Csak olyan gyorsan elrepült az a pár nap!
A nyár persze unokás volt, mint rendesen. Meg Balcsis. Táborokkal összefűzve. Mindhárom itthoni fiút megkaptuk, külön-külön, néha meg együtt is.
A nagy ho-ho-ho , a vitorlázó, meg a konyhai kiskukta:
Úsztam tavaly is rengeteget, (mint mindig, kora reggel, mezítlábas biciklizéssel), főztem lekvárokat, (saját fügéből is!), sütöttem sok sok kenyeret, sütiket.
A beigli most is csak sütés előtt volt szalonképes (utána: ronda de finom):
Fotóztam a Balatont, minden évszakban.
Virágokról is készültek képek:
A bougenvillia is örömet szerzett élénk színeivel:
Voltunk a Bükkben, a szép hosszú őszt élvezve, csodálva:
Egy komáromi kiruccanás is belefért a nyár végébe: (naná hogy szinte izomlázig a hajnali úszásokkal)
A pécsi, novemberi utunk hagyományos már. (kár, hogy bezárt a dunakömlődi halászcsárda. 😌 A paksi a nyomába se ér, hiába szép a kilátás. A somlóiban azért nem csalódtunk á la Tóth cukrászda, Dunaföldvár)
Ősszel még egy nagy szurkolásban is részünk volt, távolból drukkolt a három unoka apjuknak, aki maratont futott. Sikeresen. Koccintottunk is rá a kisfiúkkal:
Végül jött a karácsony, együtt.
Nagyon hamar elrepültek a közösen töltött ünnepnapok.
"Így van ez. És nincsen másképp"
Míg a fotókat keresgéltem, újraéltem az elmúlt évet. Jót tett, mert így összegezve látni csak, merre mutat a mérleg nyelve. De a képválogatás közepette elfelejtkeztem a zenés beszúrásokról. No sebaj, idepakolok azért párat. Vegyesen. Ed Sheerantól Cseh Tamáson át a régi és újabb francia sanzonokig, dalokig mindenfélét hallgattam tavaly, főleg háttérben szólt, míg főztem, sütöttem, tettem a dolgom.
A szüleim nagyon hiányoznak, erősebben, mint az elmúlt években. A zene segít, kicsit mintha együtt hallgatnánk. Apám nagy sanzonrajongó volt, mostanra mintha én is azzá válnék. Rá gondoltam, ha ezt meghallottam:
Akik már nincsnek a földön, velük beszélgetek - hát valahogy így.
A kérdésre "Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk?" keressük a választ, ehhez illik a következő dal:
A boldogság-témánál lemaradt ez a kedvencem, sokat "ment" a konyhában:
Azért nem lettem hűtlen, régi kedvencem a HK:
és örökre a legkedvesebb (Neruda miatt, Aragonért és Apámért):
Hogy is fejezzem be ezt a túl hosszúra nyúlt (elnézéseteket kérem!) éves összefoglalót?
Nos, hát....Idegen tollakkal ékeskedve.Nagybátyámtól, akit nemsokára a 95.születésnapján köszönthetek, kaptam egy nagyon szép írást, abból ragadnék ki pár sort, amit az új évhez írt.
Az ő gondolataival zártam 2023-at, s ezt a bejegyzést is.
"Te hozol, őrzől, adsz valamit! De el nekem kell fogadnom őket! Bármit tartogatsz számomra,
nekem kell elviselnem, nekem kell megemésztenem, nekem kell örülnöm vagy
elkeserednem, ha átveszem Tőled ajándékaidat. Így hát nem gazsulállak meg, nem borulok a lábaid elé, de
felemelt fejjel, köszöntelek."
"Kérlek, hozz nekem békét, hogy fel-felfortyanó lelkem jól
lássa az életet, hogy a nyomukban születő elhatározások javamra legyenek s hogy
azokat ne szenvedélyeim, de élettapasztalataim sugallják. Kezemet és szememet,
érzelmeimet és értelmemet a józanság vezesse. Józan ragaszkodás önmagamhoz,
élettapasztalataimhoz és szokásaimhoz. Add, hogy úgy szeressek élni, ahogy
eddig szerettem, s hogy úgy ismerjem ki magamat az életben, mint eddig
tehettem.
"Adj nekem egészséget, hogy aggodalom nélkül nézhessek előre,
a holnapokra, távoli időkre.
Adj nekem hűséget! Önmagamhoz és mindahhoz, amihez hűnek kell lennem és
maradnom."
"És hozz nekem reményt, hozz hitet, hogy érdemes szeretni az embereket és hozz mindent, amit
megérdemlek és amiért érdemes élni."
4 megjegyzés:
köszönöm
Le a kalappal!!! Igazán szép és tartalmas év volt számotokra a 2023-as. Gyönyörűek a fotók, persze nekem leginkább a sütemények zsemlék láttán lágyul el a szívem, igazi nagymamákat idézők. Az unokáidnak szerintem életreszóló élményként, emlékként maradnak meg majd a balatoni nyarak a nagyszülőkkel.
Egyetlen fél mondatodtól szorult el kissé a szívem, de arról majd...
A zenéket meg már most nagyon várom, mindjárt végighallgatom egyenként.
Köszönöm az élménydús beszámolódat.
A képeket kinagyítva láttam meg, hogy kenyér volt az, amit én zsemlének néztem. A bárányt gyönyörűre sütöttétek:)))
Kedves E., ha csak a képeket nézem is, csupa boldog pillanatot látok! A zeneszámokat is meghallgattam. Nagybátyád (95 éves!) szép gondolatai - csupa író-költő családi örökséggel hogyne lüktetne benned is az írói véna!... (S akkor még nem is említettem a konyhaművészetet - az is az ajándékozáshoz tartozik!)
Megjegyzés küldése