Ahogy Göre Gábor elmondta

Göre Gábor bíró uram is így mesélte

 

Ujesztendő napján szokás szörént elszívesköttünk az méltóságos báró úrhon, hogy mondok engeggye az Jó Isten, hogy az emböri kornak végső határárig éljön a méltóságos úr ebbe a zúj esztendőbe, melyhöz hasolló lyókat kéván a kösség az méltóságos báróné asszonynak is.
Hát, nagyon szívesen láttak bennünket. Mögkénáltak valami szép sárga pájinkával is, hogy béhunytam a szömömet, mint a kokas, mikor kukuríkul.
-Mondok, miféle ital-e?
-Aszondi, fenediktiner, barátok főzik. No, mondok, oda kéne kűdeni a mi papunkat, mer lám, ellene perdikál az pájinkának.
Hanem,  bíró uram kévánságai közt a fijával is mögjárta, leírta, millyen a tanulás a Dignázijomba, merhogy a fija Pap akart lönni. A zegzámenön mög mögmonták, nem lehet belülle tudományos embör, nem tud sömmit még a magyar nyelvbül sé. Nem hitte el bíró uram a zegzámen végit, úgy felyezte be, hogy süllyeggyön el ez a Dignázijum, várhattyák, hogy én mégetzör rászavajjak a Kórmányra.
Így vagyok én is ebbe a zuj esztendőbe.Tavaly hejába írtam imélöket, volt, aki négybül egyre se válaszolt.
Most utoljára írok, jövőre nem is olvasok. Melyhöz hasolló lyókat kívánok a bíró úrral együtt!