tag:blogger.com,1999:blog-66327364234412818202024-03-29T04:30:05.041+01:00Hogy is volt?Ágihttp://www.blogger.com/profile/17238766180054871901noreply@blogger.comBlogger1349125tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-64275930071357767892024-03-22T19:44:00.003+01:002024-03-22T21:41:33.060+01:00Figyelünk - mire is?<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A témával hosszú évek óta intenzíven
foglalkozom, így örültem, hogy Ági a sok-sok tarsolyában tartogatott egyéb jó
témáit is megelőzve ezzel rukkolt most elő. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nagyon jó látni az írásaitokból,
hogy mennyire másképp érint bennünket a téma. Meglehetősen távol az iskolás
évektől már eljutunk arra a szintre, hogy kritikusan meg tudjuk ítélni valahai
gyermeki énünket, látjuk a hibáinkat, araszolva az öregség felé már azt is
látjuk, hogyan kellett volna jobban odafigyelnünk esetleges hiányosságainkra,
miben tudtak volna hathatós segítséget nyújtani szüleink, tanáraink. Ezzel
persze nem szeretném rájuk hárítani a felelősséget semmiben.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ugrok is vissza az időben bő
hatvan évet.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azt hiszem, átlagosan <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">figyelmes </b>gyermek voltam. Bátyámmal
ketten jártunk óvodába, ismertük az utat nemcsak az óvodáig, de tágabb
lakókörnyezetünk szomszédos utcáin is szabadon kerékpároztunk, játszottunk,
bújócskáztunk a szomszédban lakó gyerekekkel. A villamos útvonalát a Nagyerdőig
is jól ismertük. Már első osztályban az első naptól egyedül jártunk az iskolába
is. Nem kísérgettek bennünket dolgozó szüleink, nem féltettek bennünket túl,
hisz autóforgalom még alig volt a hatvanas évek elején. Az alsó tagozat évei jó
alapokkal és két jó tanítónénivel teltek, és ahogy visszatekintek a felső
tagozatos éveimre, csak utólag lett világos számomra, hogy a tanuláshoz való
viszonyom mennyire katasztrofálissá vált az ötödik osztálytól. Ekkor jöttek be olyan
tantárgyak az alsó tagozathoz képest, ahol már nem volt feltétlenül elég az
órai odafigyelés, hanem már otthon is le kellett volna ülni megtanulni a jóval
nagyobb mennyiségű tananyagot, mint amennyi volt az alsó tagozatban. Napköziben
ebéd után csak azok a gyerekek maradtak, akiknek ezt a szülei külön igényelték.
Én persze az ebéd utáni hazamenetelt választottam. Később már az ebédet is a
város ikonikus étkezdéjéből, a „Gödörből” vittük haza felváltva a testvéremmel
ételhordóban. Kényelmesen sétálni hazafelé érdekesebb volt, mint hazaérve
azonnal leülni tanulni. Simán elszaladt a délutánból úgy bő két óra, hogy észre
sem vettem. Aztán jött a külön úszás, majd a népitánc, heti több napi több órás
elfoglaltsággal, így maga volt a csoda, hogy nagyjából a 4,0-es átlagot
tartottam az általános iskolában, majd csúsztam még ettől lejjebb is a
középiskolában. A halogatós énem ekkor indult be. Amit nem tanultam meg
délután, még megtanulhatom korán reggel. Így gondoltam, csak arra nem
számítottam, hogy a magyart vagy történelmet olvasva simán lecsukódik a szemem,
és én álmomban folytattam tovább a magam szőtte történeteket. Édesapám időnként
be-benyitott a szobámba, amire persze azonnal kinyílt a szemem, és
megnyugtattam: fent vagyok!!!<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Már tizenkét évesen érzékeltem,
hogy a kémia és fizika egyáltalán nem érdekel, de a matematika sem igazán a
szívem csücske. Talán ha Öveges József professzor tartott volna egy-két érdekes
bemutató órát nálunk, nagyobb figyelemmel tudtam volna fordulni a fizika felé.
De a kémia, az egy számomra teljesen feleslegesen megtanulandó tantárgy volt.
Olvastam is az órán figyelés helyett a H.G. Wells „Láthatatlan emberét”, meg
Dumas „Kaméliás hölgyét”. Bizonyára annyira beszippantott mindkét történet,
hogy még azt is elfelejtettem, hogy időnként fel-felpillantsak a tanárnőnk
irányába, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy valamire nagyon figyelek a pad
alatt. Egyik könyv sem az enyém volt, és mindkét könyvet úgy vette el a tanárnő,
hogy elfelejtette visszaadni, így én sem tudtam a gazdájának év végén átadni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A Láthatatlan ember a harmadik
fejezetben épp sajtot evett kenyérrel, ami az emésztés folyamatában az alakjára
boruló köpeny alól épp kilátszott, és úszott a gyomor tájékán. Ekkor lépett a
tanárnőm mellém, és kérte el a könyvet. Bosszankodtam, hogy a cselekmény egyik
legizgalmasabb pontján fosztott meg egy izgalmas folytatástól. A hét elején
viszont megtaláltam hangos könyv formában a regényt, így igen sok év után végre
eljutottam a szomorú végkifejletig, a Láthatatlan ember halálának
bekövetkeztéig.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Középiskolában mindig igyekeztem
az utolsó padban helyet foglalni magamnak év elején, de regényt ott már nem
olvastam, viszont gyakran ettem meg órán az apukám által elkészített
uzsonnámat, vagy leveleztem a távolabb ülő barátnőimmel. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Utólag is azt tudom
megállapítani, hogy csak azokon az órákon tudtam teljes figyelmemmel a
tanáraimra koncentrálni, akiknek az egyénisége olyan átütő erejű volt számomra,
hogy eszembe sem jutott mással foglalkozni, mint az általuk átadott tananyaggal.
<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Manapság, amikor az interneten annyi
podcast és videó található, amely a gyermekek figyelemzavarával foglalkozik,
szinte pszichológusi segítség nélkül ráakadhat az érdeklődő szülő egy-egy olyan
adásra, ami hathatós segítséget tud nyújtani, ha valamiben elakadást észlel a
gyermekénél.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bár én már számtalan anyagot
hallgattam végig, érdekesebbnél érdekesebbeket, még nem jutottam el a
megoldásig, hogy mi volt az az ellenállhatatlan visszatartó erő, ami miatt nem
tudtam napi rendszerességgel a tanulásra rákényszeríteni magam. Azokra a
fel-felfénylő, ritkaságszámba menő ötös feleleteimre viszont a mai napig
visszaemlékszem, amikor valami véletlen folytán rávettem magam egy-egy napi
lecke megtanulására, és még mázlim is volt, hogy másnap épp feleltessen is a
tanár.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Egy biztos, hogy a politikai
gazdaságtan leckéket szigorúan megtanultam, mert a csendes és halk szavú, de
tekintélyt parancsoló lelkialkatú igazgatóhelyettes Papp Géza tanár úr előtt
szégyenemben süllyedtem volna el, ha felkészületlenül szólított volna fel
felelésre. Szerintem ezzel szinte minden osztálytársam így volt. Igen sokan
választottuk ezt a tantárgyat érettségi tantárgyként a történelem helyett.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hogy oldjam a sok iskolai történetemet,
álljon még itt pár apróság a figyelmességem alátámasztására. (Ezt ne vegye
senki „önfényezésnek”, mert nem annak szánom.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az Alföldi Nyomdában töltött fényszedői
16 évem nagy hozadéka volt, hogy a számomra szórakoztató munka közben annyira
sok lexikális tudás úszott be az agyamba, hogy magam is rácsodálkoztam, amikor
felnőtt életemben ezeknek itt-ott visszaköszönését és hasznát láttam, és
konstatálhattam, hogy erőlködés nélküli, és fárasztóan magamra kényszerített
tanulás nélkül is megérkezik az információ és a tudás az agyba, és ezért még
fizetést is kapok. Talán ezt a folyamatot ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a
mai gyermekeket nehezen tudjuk rávenni az olvasásra, mert mennyivel könnyebb
nekik filmen megnézni az Egri csillagokat, ahol nem kell végigszenvedniük az
ötszáz oldalas regényt. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A vizuális figyelmem fiatal
koromban úgy működött, mint a fényképezőgép. Mivel szerettem a divatot követni
máson, ha láttam egy elegáns nőt az utcán, legyen az személyes ismerősöm vagy
akár ismeretlen is, a másodperc töredéke alatt egy szempillantás alatt fel
tudtam mérni a cipőjétől a kalapjáig, hogy mit visel, milyen színű és anyagú a
ruházata. Manapság viszont már arra sem emlékszem, ha összefutok bárkivel, hogy
egyáltalán mi volt rajta. Sokszor még a színeket sem tudom felidézni. Amikor piacra megyek, igyekszem a listát nem itthon hagyni, mert akkor
valami biztosan kimaradna a fontos hozzávalókból a másnapi főzésnél.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Sajnos nem egyszer fordult már
elő velem, hogy benéztem fontos orvosi időpontot is, amire nem árt nagyon
odafigyelni a várakozási idők miatt. Ez jelzi a figyelmem rohamos romlását.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Zárásként az Ági bejegyzéséhez
még kapcsolódnék. A netes világ számomra nagy öröm forrása, a tudás hatalmas
tárháza. Szinte lubickolunk az információ áradatban. Én magam nagyon hajlamos
vagyok elveszni időben benne, és amikor fontos dolgaim vannak, olyankor be sem
kapcsolom a laptopot. Amikor viszont bekapcsolom, akkor legalább nyolc ablak
van nyitva, és úgy váltogatok közöttük, mint ahogy a férfiak nyomogatják a
televízió távkapcsolóját, amitől mi nők hajlamosak vagyunk idegrohamot kapni.
Ezért kell külön szoba és külön televízió, hogy ne menjünk egymás agyára. (Ez
nálam már a múltidő.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mivel ezzel a sok lenyitott ablakos
szokásommal csak magamat zavarom, így azt is érzékelem, hogy sokszor már az
idegrendszer maga jelzi, hogy most csendnek kell következnie, utána jöhet
megint egy zenével-szöveggel járó film vagy videó, aztán jöhet egy könyv, egy
rejtvény vagy szudoku. Majd mindennek a végén egy jó és kiadós alvás.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">És a végén mindenkinek kívánok
szép tiszta, magára figyelni tudó ép elmét élete végéig.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><o:p> </o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p> </o:p></p>Kelemen Évahttp://www.blogger.com/profile/06054517937513318896noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-22035007824867760032024-03-22T11:47:00.001+01:002024-03-22T13:57:45.705+01:00Mint a majom...<p> <span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Gyerekkori figyelmem, azt hiszem, eléggé szétszórt
lehetett, mert édesapámnak gyakori megjegyzése volt, hogy „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fiam, mint a majom…</i>”. Ez azt jelentette, hogyha valamivel éppen foglalkoztam
(játszottam), de közben megjelent valami újabb, akkor én már arra figyeltem,
azt vittem tovább. Hogy ez a helyzet az évtizedek múltával mennyiben változott,
azt nem tudom felmérni (van, aki szerint alig-alig :), de megnyugtató, hogy
lett már egy sokkal elegánsabb elnevezése: megosztott figyelem. Ebben benne van
az is, hogy a háttérben még fut a figyelem eredeti tárgya, de már az új az, ami
a fókuszban van. Személyes tapasztalatom, hogy bár nem a legszerencsésebb
állapot, de lehet így működni, néha ugyan vannak veszteségek…</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Az azonban biztos, hogy nem jó autóvezető lett volna
belőlem. A jogosítványt megszereztem (ez, mai szóval, talán kihívás volt
számomra), de az oktatás során felismertem, hogy ez nekem nem való, soha nem is
próbálkoztam meg vele.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Ami viszont a szó valódi jelentése szerinti megosztott
figyelem, arra – kényszerítő körülmények között – szert lehet tenni, és képes
rutinszerűen működni, nagy segítséget nyújtva ezzel. Ilyen körülmény lehet az,
ha tanítasz. Amikor az órán egyszerre kell figyelned arra, hogy a drága gyermek
mit művel csöndben, magában (mert, mint tudjuk, bármire képesek), arra, hogy
mennyi időd van még hátra, hogy az anyaggal eljuss addig, ahová akartál (ebben
remek partner a falióra, amire csak rápillantasz, és nem a karórádat nézegeted
zavarón), továbbá, hogy mindeközben folyamatosan és értelmesen beszélj, és ura
legyél a helyzetnek. És akkor még nem is történt semmi, csak egy nyugodt óra…</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Van még talán egy harmadik vetülete is ennek a
témának: amit szeretek, ami fontos, amit magamban végezhetek, arra nagyon oda
tudok figyelni (pl. képszerkesztés vagy hivatali feladatok).</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Köszönöm a figyelmét a kedves olvasóknak! :)</span></p>
Krisztahttp://www.blogger.com/profile/15555536989923678837noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-44413156090178211292024-03-15T22:31:00.018+01:002024-03-17T10:06:29.763+01:00Egyfelé vagy sokfelé<p style="margin-bottom: 0cm;">
</p>
<p align="JUSTIFY" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><span lang="en-US"><i>A
figyelem – pontosabban a mi figyelmünk gyerekkorunkban, mire és
mennyire tudtunk koncentrálni, hogyan változott ez kés</i></span><span lang="hu-HU"><i>őbb
(ha változott).</i></span><span lang="hu-HU"><span style="font-style: normal;">
Csak azért idézem fel így még a szöveg megfogalmazása előtt a
feladatot, hogy el ne felejtsem, mi is a kiírás, mert az engem is
köt, még akkor is, ha saját magam tűztem ki magunk elé. Ki
tartsa magát hozzá, ha már én sem, ugyebár?</span></span></span></p>
<p align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="font-style: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;">Amikor kisiskolás
voltam, még nem kellett a figyelmemet sokfelé megosztani. A
legeslegelején voltak a sorminták, a kedvenceim! Manapság az
óvodásoknak adnak fejlesztő feladatokként sorminta rajzolást,
amivel egyre szebb alkotásokat tudnak létrehozni a kicsik. Hol
voltak ehhez képest a mi sormintáink! Nekünk az első osztályban
a legprimitívebb formákat kellett sorminta gyanánt rajzolnunk, de
nem öncélú játszadozás volt ez sem, hanem ezek az egyszerű
alakzatok alapozták meg a betűírást. Félkörív lentről,
félkörív fentről, vonal balra dőlve, vonal jobbra dőlve, és
így tovább, csupa olyan forma, melyekből majd a nyomtatott betűk
jobban kialakíthatók lesznek, ha már begyakoroltuk a betűk
részeinek alakját. Nagyon élveztem a sormintákat, ma is látom
lelki szemeim előtt azokat a színes sormintákat és fel tudom
idézni azoknak a meleg szeptemberi délutánoknak a hangulatát,
amikor a teraszon ültem és rajzoltam a vonalakat, sűrűn
váltogatva a piros, kék, zöld ceruzát, hogy minél mutatósabb
legyen az a sor. Ilyenkor csak arra figyeltem, nem érdekelt semmi
más, és legszívesebben a füzet egész oldalát telerajzoltam
volna sormintával. </span>
</p>
<p align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="font-style: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;">Amikor aztán
megtanultunk írni, a házi feladat elkészítéséhez nagyon kellett
figyelni, de a tartalmán kívül a külalakjára is. Eleinte csak
ceruzával írtunk, és volt valami tilalom a radírozásról is,
bár nem hiszem, hogy a ceruzás írást nem lett volna szabad
radírozással javítani. Viszont hamarosan már töltőtollal írtunk
(tintásüveg, tollszár, tollhegy, törlő, mai fülnek ismeretlen
és elképzelhetetlen...), azt aztán tényleg nem volt szabad
radírozni. De az esetleg totálisan vállalhatatlan kinézetű
füzetlapot se volt szabad kitépni, jaj, az főbenjáró vétek lett
volna! Hogy is éltük túl, szinte hihetetlen, nem? :)) Szóval, a
külalak volt a nagy mumus, mert nem elég, hogy a betűalakításra
nagyon kellett figyelnem, de még a kinézetre is, hogy az egész mű
megfeleljen Gizi néni vagy Lici néni elvárásainak. Ebből az
lett, hogy első-másodikban (=Gizi néni) általában ötös volt a
külalakja a házi feladataimnak, harmadik-negyedikben (=Lici néni)
általában négyes. </span>
</p>
<p align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="font-style: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;">Később egyre több
mindenfélére kellett figyelni az iskolában ahhoz, hogy megértsem
és meg is jegyezzem, amit magyaráz a tanár, meg persze arra is,
hogy mit ad fel házi feladatnak. Ahogy teltek az évek, egyre több
lett a tanulnivaló otthon is, bizonyos tárgyakból nehezebben ment
a tanulás, legalábbis lassabban sikerült végezni a holnapra
feladott leckével. Anyu mindig arra próbált rávenni, hogy
hangosan olvassam a leckét, szerinte úgy jobban tudok figyelni
arra, amit olvasok, de nekem ez nem vált be, bár többször is
megpróbáltam. Ha hangosan olvastam a szöveget, akkor még kevésbé
tudtam odafigyelni, valószínűleg a saját hangom vonta el a
figyelmemet. </span>
</p>
<p align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="font-style: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;">Ha nem tanulás
céljából, hanem saját érdeklődésemtől vezetve olvastam, akkor
bezzeg semmi sem vonta el a figyelmemet. Valóban ott voltam a
Dnyeper jegén a farkasok elől menekülőkkel, a bondavölgyi
szénbányában, a Mississippin úszó tutajon, néztem a szikla
tetejéről a vonuló török hadat a kerengő dervisekkel, ott ültem
Matula bácsi kunyhója előtt, láttam magam körül az
észak-franciaországi bányászvároska szürkeségét, egyszóval,
minden olvasmányom helyszínén teljes figyelmemmel voltam jelen és
részese voltam a cselekménynek. És ezek a helyszínek, valamint a
többi olvasott regény hangulata is ugyanúgy jelenik meg a fejemben
ma is, ahogy akkoriban átéltem olvasás közben. </span>
</p>
<p align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="font-style: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;">Szegeden az egyetemi
évek alatt aztán már rengeteg figyelemelterelő tényezőt kellett
leküzdeni az előadásokon és kollégiumban is. Nagyon sokat
számított, ki mellé, vagy kinek a közelébe ül le az ember egy
előadóteremben – már persze ha volt a csoportban egy mókamester.
Hát... a miénkben volt ilyen, Miki, aki bármikor, bármit képes
volt viccre fordítani. Az ő közelébe kerülni egy
évfolyamelőadáson az Auditórium Maximumban egyenlő volt a teljes
széteséssel, mert előbb-utóbb mondott valamit. Súgva, de
mondott. És mint tudjuk, nevetést visszafojtani rettentően nehéz,
illetve a szűk környezetre is azonnal átterjed még a
visszafojtott kuncogás is. Ilyen körülmények között figyelni
reménytelen próbálkozás. De nem kellett ahhoz Miki sem, hogy
például egy teljesen elvarázsolt tanárnak a követhetetlen
fejtegetéseire figyelni tudtam volna, ilyenkor születtek a vékony
átütőpapírra rajzolt karikatúráim. Nagy megpróbáltatás volt
figyelni, ha nem is értettem, meg hát igazából nem is érdekelt.</span></p>
<p align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="font-style: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;">A kollégiumban
összesen nyolcan laktunk egy két helyiségre osztott szobában,
tehát négyen voltunk szorosabban egy légtérben. Ott hasalva /
heverve / fetrengve az ágyon, vagy ülve a tanulóhelyiségben
nagyon erősen kellett összpontosítanom a tanulandóra vagy
olvasandóra, amikor körülöttem az egyik lány lelkizik a
másikkal, a harmadik zörgő medicin-rollerrel gurigázza magát a
padlón hasizomfejlesztés céljából, ketten meg a szomszéd
szobában kiabálnak, és a tanulóban is hallgatnak valami lemezről
egy éppen divatos slágert, merhogy valami okból a mi szobánknak
ítélték oda abban a tanévben az emelet egyetlen lemezjátszóját.
Ilyen körülmények között persze megtanultam figyelni bármilyen
olvasmányra, olyanra is, amit nem kedvtelésből vettem a kezembe –
márpedig mindkét szakomból kifolyólag sok-sokezer oldalnyi volt a
kötelezően elolvasandó szépirodalom is egy tanévre, és akkor
még a tananyagot és a szakirodalmat nem is említettem. Később a
munkahelyen is hasznát vettem ennek a szerzett képességnek, hiszen
tudjuk, hogy a munkahely sem feltétlenül a csend világa, ahol
mindig zavartalanul lehet egy dologra figyelni. Persze ez a többi
ott dolgozótól és főleg a közvetlen szobatársaktól függött,
de én általában ki tudtam zárni a külvilágot, ha valamire
nagyon kellett figyelnem.</span></p>
<p align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="font-style: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;">Mostanra egészen
furcsa helyzet állt elő. A Z-generáció tagjairól mondják, hogy
egyszerre többféle tevékenységet tudnak űzni és egy időben
többfelé képesek figyelni. Nos, én koromnál fogva csak boomer
lehetek, ennek ellenére az utóbbi években azt a Z-generációs
jellemzőt figyelem meg magamon, hogy egyszerre tudok legalább
háromféle irányban is figyelni. Telefonon beszélek, közben megy
valami a tévében – felületesen odafigyelek, fel is fogom a
cselekményt –, és mindezekkel egy időben a képernyőn nézek,
keresek, megtalálok, olvasok, értelmezek valamit, és meg is
jegyzem. Mindenesetre a figyelmem nem úgy szóródik szét
sokfelé, hogy egyik irányban sem ér semmit, hanem tulajdonképpen
minden irányban működik. Hogy ez jó-e az agyamnak, fogalmam
sincs, de az tény, hogy amikor aztán valami okból csak egyfelé
kell figyelnem, tehát már minden mást kikapcsoltam és elkezdek
nézni egy tévéműsort, akkor egy ideig kifejezett hiányérzetem
van és szinte szenvedek tőle, mire megszokom az egyetlen irányba
figyelést. </span>
</p>
<p align="JUSTIFY" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0.35cm;"></p><p style="margin-bottom: 0cm;">
</p>
Ágihttp://www.blogger.com/profile/17238766180054871901noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-69873513795330717382024-03-10T18:32:00.000+01:002024-03-10T21:52:20.974+01:00Fatyalim! Felszólít!<p> </p><p class="MsoNormal">Nem titok, hogy szeretem a nyelvelést. <br />
- Mi tagadás, nekem a figyelem-téma kapcsán csaknem azonnal a „Fatyalim! Felszólít!”
szópáros ugrott be elsőnek. (Idősebbek emlékezhetnek még a „Csellentyű” című
paródiára, amely a messziről jött áruk bandzsa használati utasításait figurázta
ki humoros formában. Csatolom a poszt végére.)<br />
- A játékos figyelem-asszociáció mellett megjelenik az ellenkező véglet is. A
magyarországi „megfigyelők” (besúgók) létszáma a Kádár-érában a tényfeltáró
szakirodalom szerint [megfigyelők és jelentést adók] száma több százezerre tehető.
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>(Az engem megfigyelő jelentésében szemüveges
lévén „kobra” névvel szerepeltem – olvastam a kikért rólam szóló BM-anyagból).<br />
- A szó két szélsőséges jelentése közé teszem azt a megfigyelést, amelyet az
olasz film (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nagyítás</i>) fotósa mutatott
be, aki akaratlanul is észrevett valami furcsát (gyilkosság volt).<br />
- Még megemlékezek egy előadásról (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mindentudás
egyeteme</i>), amelyben a sas élességű látásról az előadó megjegyezte, hogy messziről
is képes a legapróbb részletek megkülönböztetésére az ilyen ember: Meglátja messziről
a „gyerekcse kapafogát” is. <br />
- Az egy dologra való fókuszálás képessége volna a figyelem.<br />
- A figyelem kétarcú valami. Lehet abszolút jó szándékú. Pl. megfigyelem, hogy
az illetőnek mi a szeretetnyelve, megfigyelem, hogy mire vágyik…stb. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><br />
- De megfigyelhetem azért is, hogy karikírozzam, hogy rálépjek a „tyúkszemére”,
eltalálva érzékeny pontját.<br />
- Egyesek szerint a nők inkább képesek a megosztott figyelemre, mint a férfiak.
Ez azt jelentené, hogy pl. jobb sofőrök, mert ha valahol, ebben a szakmában
állandóan osztott figyelemre van szükség. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én inkább úgy vélem, hogy a nők el akarnak
érni valahova biztonságban, a férfiak pedig meg akarnak előzni mindenki mást.<br />
- De ha már autóvezetés. Bármilyen fáradt voltam, eddig vezetés közben mindig
éber maradtam. Abban látom okát, hogy számos inger éri a sofőrt, amely ébren
tartja. <br />
- A figyelem koncentráció egy valamire. Tapasztalatom szerint az alvást követő
éberség a leginkább teszi lehetővé a kitartó figyelmet. <br />
- Egy 56 miatt megfigyelt személy maga is megfigyelte, hogy figyelik. S egy
alkalommal az elbambuló ballonkabátos megfigyelő vállát megérintette, mondván: „Figyu!
Elmegyek.” Többé nem állt ott a megfigyelő.<br />
- A megfigyelés élmény. A tanulás egyik leghatékonyabb formája. Látom, hallom, tapintom,
megszagolom, esetleg megízlelem a dolgot. Azonnal bevésődik a közvetlen
megtapasztalás.<br />
- Az emberek alapvetően kétfélék. Egyfelől vannak, akik tartósan egyfélére való
koncentrálásra képesek, másfelől a csapongók, akik minden ingerre reagálnak, ezért
aztán szétszórtak, figyelemhiányosak. Korunk egyik alapvető tünete ez vö.
mindenféle kötyük, szörfözés, tévé stb…<br />
- „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” – mondta Rodolfó, és mi hiába figyeltük a
kezét, csalt. Hányszor eszembe jutott, hogy egy bűvész mit művelhet egy pénztárossal
adott esetben, akár csak tréfából. Persze olyan ez, mint a bokszoló etikája,
aki szintén <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nem élhet vissza
technikájával.<br />
Mivel lankad az én figyelmem is, itt elszegem a témáról szóló posztot.<br />
De mert megígértem, csatolom a csellentyűcskét. Fatyalim!<br />
„Csellentyű<br />
Játék neve: elektromos csellentyücske.<br />
Biztos nágy az öröm! Nagy a gyermek este a játék neki, ünneplő alkalma kezébe
venni, által kissé tanulás célzatából kaptál.Tahátakkorlá sok!<br />
1. A doboz tetővel bír. Ez leszedés után szabad benyújtás a késnek, négyszög
alak elektromos csellentyücske.<br />
2. Alapos és kézbentartva alányúlva ovatos doboz fenekéről első játék
bekezdését.<br />
3. <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Fatyalim! Felszólít</b>!<br />
A játék elektromos felnött nélkül fejjesen uldaba.<br />
4. Minezután meg lehet kezdeni játszását a játéknak vele.<br />
5. Fogjátok a drót alfelét a kéz magsujjú közé, és jobb kezetek föl le mozgat,
jel onnét villanybekapcsolt, hirtelen smirgli erősen, különben nem jön villany
se át, se hosszú se tyü!<br />
6. Egyfejü magán játék, ha vagytok egyed és nincs játszó, önmagatokból is
összerakni és az nyer, aki előbb.<br />
Minden fejü vételembernek uzen kedves játszás?<br />
Gyártmánytó cég.<br />
[Somogyhegyi Béla, Pajtás, 1979. szeptember 20]"<o:p></o:p></p>mickhttp://www.blogger.com/profile/01009034309949465646noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-83265728620434598572024-03-10T12:36:00.005+01:002024-03-10T13:48:12.345+01:00TH-1, Révész és társai<p>Nos, ugyan már lassan 4 éve itthonülő nyugdíjas vagyok, de a<b> figyelem</b> szóról az első, ami beugrott, az a Révész, meg a TH-1. Hogy az mi az az? Hát...a TH az egyik okos, jó kollégám által elnevezett, spéci, saját fejlesztésű tesztsor, a másik, a Révész-Nagy pedig<b> </b>egy <b>figyelem</b>koncentrációs vizsgálat neve.</p><p>Mennyi, de mennyi ilyet javítottam! A feladat maga totál unalmas, (nem véletlenül, sőt!) monoton, viszont remekül mér. A javítása se különbözik, az is monoton, baromira <b>figyelni </b>kell közben, és teljesen ki kell zárni a külvilágot. Persze gyakorlat teszi a mestert 😏. Szerénytelenség nélkül merem mondani, akkoriban, igen jól tudtam <b>figyelni </b>(közel 20 éven át 😂) gyorsan, pontosan számoltam és számítottam ki az eredményt. Mert persze a tudományosság érdekében képlet is van a végső számításhoz.😋</p><p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM-B_hQlnwYiuGY0r1hIT2Xi_c7Ijv76TT2XHDDvND8JL4-rogHWGJgccdLmy8yS_5s5jVwBvZepHbB69IV0jK44k7JLdpWwzUPTA-JxawzEYVARkuEUP115Mqww8Yz8-0_LRkWXzzfsAQ3R_oHVi44Yh2Zun-L75-eZwKkv1ljup_3GT-oDPTPaxSVcA/s189/TH.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="90" data-original-width="189" height="79" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM-B_hQlnwYiuGY0r1hIT2Xi_c7Ijv76TT2XHDDvND8JL4-rogHWGJgccdLmy8yS_5s5jVwBvZepHbB69IV0jK44k7JLdpWwzUPTA-JxawzEYVARkuEUP115Mqww8Yz8-0_LRkWXzzfsAQ3R_oHVi44Yh2Zun-L75-eZwKkv1ljup_3GT-oDPTPaxSVcA/w167-h79/TH.jpg" width="167" /></a></p><p>Szerettem a munkánknak ezt a részét, magát a tesztiratást, a vizsgálatokat, és az eredmények kiértékelését. Végig, minden folyamat alatt erőteljes <b>figyelem</b>re volt szükségünk. A konkrét tennivalóink közben, párhuzamosan mindent <b>megfigyel</b>tünk. Ki hogy reagál, milyen munkamódszerrel, milyen tempóban dolgozik, mennyi idő után lankad a <b>figyelme</b>, illetve elterelhető-e, képes-e megosztani, mikor téveszt, mennyire izgul, és a többi. (Bevallom, szórakoztattam is magam néha, ha nagyobb létszámmal foglalkoztunk, - 96-an fértek el a nagyteremben-, pl. <b>kifigyeltem</b>, hány % a balkezes)<br />Szóval a munkánk fő eleme volt a <b>figyelem</b>. De hát minden munkához az kell, nem? Anélkül hiába a tudás meg a motiváció.<br /><b>Figyelem, figyelem...</b> Fegyelem, kitartás és összpontosítás kell hozzá? Bizony, szükséges. Nem is kevés. Voltam szétszórt, fáradt, rossz passzban is életem során. Semmi más nem orvosolja ezt, csak ha megpróbál az ember a fontos dolgokra koncentrálni. Sikerül, néha meg nem...</p><p>Azt mondják, a nők jobban képesek megosztani a <b>figyel</b>müket. <br />Hát nem is tudom. A háztartásban biztos. 😋 Több folyamatot tudunk egyszerre koordinálni, valóban. <br />De ha pl. olvasok valamit, zavarnak a zajok, a külvilágból jövő hangok. Diákként se szerettem tanulás közben zenét is hallgatni. <br />Persze ha az önkéntelen <b>figyelem </b>esete forog fenn, azaz valami nagyon érdekes az ember számára, arra mégis tud <b>figyelni</b> a zavaró körülmények ellenére. <br />Egy csomó egyéb szép nevű feladatsorról hogy elfeledkeztem mára! Régi szép idők, de hát már nem kell<b> figyel</b>nem, van-e elég Rybakoff, Raven, OTIS, SZT, Müller, Leary kitöltőlap, tesztfüzet... Talán már a maradék is az enyészeté lett, ott a régi termünkben....😕</p><p>Hogy a TH-1-en és társain kívül még mi az, ami eszembe jutott? Egész más, mint ami a munkához, feladatokhoz, tennivalókhoz kapcsolódik.<br /><b>Figyel</b>ni alvó kisbabánkat, ahogy mosolyog, csodálva <b>figyel</b>ni gyermekeinket, ahogy értelmük kinyílik a világra, majd ugyanezt újraélni és <b>megfigyel</b>ni unokáinkon. <b>Figyelem</b>mel kísérni minden lépésüket, konkrétan is, az első megtett topogástól a nagybetűsbe való belépésükig, majd <b>figyel</b>ni rájuk, óvatosan, aggódón, csöndesen a háttérből. Hallgatni és <b>figyel</b>ni a hangjukat a telefonban, vajon milyen a kedvük, vidám-e, vagy épp titkolnak bánatot, bajt, kell-e még jobban <b>figyel</b>ni..Mindig kell, hogy ott legyünk, ha szükségük van ránk. Bármikor, bármire, segíteni, vagy együtt örülni.</p><p>És milyen jó is <b>figyelmet</b> kapni a szeretteinktől. Nincs is ennél nagyobb ajándéka az életnek. Apróbb s nagyobb <b>figyelmesség</b>eknek örülni, amit a családtagjainktól, kedves barátainktól kapunk.</p><p>Ehhez nem kell képlet. Elég a méréshez a szívünk.</p><p>(Igyekeztem sok <b>figyel</b>met fordítani arra, hogy minél többször leírjam: <b>figyelem</b>. Lett is jó sok a szöveben, ugye <b>figyeltétek</b>?!😂)</p>rhumelhttp://www.blogger.com/profile/18055876904650970599noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-25393889912292680462024-03-08T09:17:00.002+01:002024-03-08T10:20:49.621+01:00figyelem!<p> (a dicséretről nem irtam, bár lett volna mit</p><p>azt hiszem azért mert nem birom elviselni...újabban</p><p>a figyelem viszont -bár ugyancsak nem kedvenc téma - foglalkoztat ls nagyon fontosnak is tartom!</p><p>már többször irtam róla, különböző megvilágitásokban: (némi ismétlődések miatt bocs, fontos lehetett...) (BOCS A HOSSZÚSÁGÉRT IS, BÁR MÉG TÖBB VAN...)</p><p><br /></p><p>EMLÉKSZEM...<span style="background-color: white; color: #000066; font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif; font-size: 14.85px;">emlékszem arra is, hogy alig vártam, hogy felnőtt legyek, főleg azért, hogy végre ne nekem tegyenek fel állandóan kérdéseket (rólam), hanem én kérdezhessek...</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">érdekes, fel sem vetődött bennem, hogy ez nem csak a felnőttség kritériuma lehetne?</span></span></p><p align="justify" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">úgy tűnt, mintha kifaggatnának örökösen (eszembe se jutott, hogy ez a személyem iránti figyelem nagyon is értékelendő, megbecsülendő kellene hogy legyen?!)</span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">persze mindig illedelmesen válaszoltam (ha nem is túl részletesen) - mégha nehezemre is esett</span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">aztán észre se vettem, mikor fordult ez meg; mikor "nőttem fel" - e szempontból</span></span></p><p align="justify" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">nem is olyan rég döbbentem rá, hogy - sajnos - már nem igen kérdezősködnek felőlem. hogy sajnos már nincsenek, akik kérdezzenek! (Akik olyan alapos és mély érdeklődéssel fordulnának felém, a sorsom felé. akiket annyira , őszintén és mélyen érdekelne a sorsom alakulása, a problémáim, én magam... )</span></span></p><p align="justify" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">és persze főleg az, hogy már rég én teszek fel kérdéseket, többet is, mint amit el tudnak viselni, akikre rázúdítom...</span></span></p><p align="justify" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">amikre ráadásul nem is kapok mindig választ, mert már ugyanúgy unják, akiket elhalmozok velük, mint én annak idején....</span></span></p><p align="justify" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">de majd előbb-utóbb ők is úgy járnak, mint én.... (?)</span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;"><br /></span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">2010 JULIUS)</span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;"><br /></span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">******</span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;"><br /></span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">A KISÉRLET FOLYTATÓDIK...</span></span><span style="color: #000066; font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">ÁRNYALÓDVA</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;"><br /></span></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="text-align: justify;">....mármint a jó dolgok gyűjtése, akaratlanul is, u.i. arra jöttem rá, minél inkább van ezek elvárása, annál inkább gyülekeznek. Amire és ahogy figyelünk, mindig az kap prioritást, így aztán át is lehet hangolódnunk rájuk</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-ébredéskor álomnyomok nyomokról (örülök, hogy hasonlókép maradhat(unk) a mi matrixunkban, mint ahogy az interneten se törlődik olyan egyszerűen, ami felkerül(?),,,de rögtön a radir, radirozás betársul emellé, már ébren...</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-reggel csetteltem Izraelből valakivel, a szegedi Virág cuki újranyitása kapcsán ill. az Anna vízről, amit - mint közölte - egyik oldalági felmenőjéről neveztek el...kedves,közös ismerősökre is bukkantunk.. a régi Makóból....</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-meglepően kellemes, szellős az idő kint</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-a kerékpárjavitónál nyitva a kapu, már záróra után is kapok levegőt mindkét bicikligumimba (pedig csak a hátsóba kértem)</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-ebéd friss, klasszikus rántott szelet (a pincér bevallja őszintén, hogy a húsleves most nekem zsiros lenne, mert már az alja)</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-ráakadok a </span><i style="text-align: justify;">Délmagyarra</i><span style="text-align: justify;"> benne a szokásos szombati kedvenc szivmelengető</span><i style="text-align: justify;"> Darvasi </i><span style="text-align: justify;"> (vagy inkább </span><i style="text-align: justify;">Sziv</i><span style="text-align: justify;"> tárca.,</span><i style="text-align: justify;"> kisbeszéde, </i><span style="text-align: justify;">vigasza az árvaságról. Ami messziről nézve s az ő leirásában ugyancsak szép lehet.</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-megint tarka , ragyogó rózsák sorfala közt vezet a bicikliutam a fürdő mögött</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">itt leülök egy padra, és több gyönyörűség vesz körül</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="text-align: justify;">-a hagymatikum szürke tornya fölött kameleonszürke felhők változó rajzolatai (Képzőművész is megirigyelhetné a háttérrajzot és koloritját) (de hát művésznek is a természet és/vagy (majdnem mindegy) Isten a legnagyobb)</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-de szépek a felhők nem csak a hagymatikum fölött, mindenütt, azok a felhők a legszebbek, amik mögött sejlik a nap</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-a Nap néha kibukkan, olyankor felragyogtat mindent, ilyenkor a rózsák színei még élénkebbek, s rajtam is a királykék...és melegít</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-madárcsicsergést is hallok az autózaj fölött, vidámak . </span><i style="text-align: justify;">fecske ficserg..</i><span style="text-align: justify;">. gimiben sokat fecsegtem (én is) órán , beírták az ellenőrzömbe, most ennek is örülök, utólag, jókedvű lehettem, akkor... mégis, talán</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-a szél úgy rezegteti a fán a leveleket, mintha kommunikálnának, mintha szóra akarná bírni őket (utólag jut eszembe, ezt is </span><i style="text-align: justify;">Petőfi </i><span style="text-align: justify;">szépen megírta: </span><i style="text-align: justify;">beszél a fákkal a</i><span style="text-align: justify;"> (bús, őszi) </span><i style="text-align: justify;">szél...</i><span style="text-align: justify;">"</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-de a madarak tényleg kommunikálnak, jókedvűen, változatosan, vidáman valóban</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-a szökőkút vizének halk aligcsobogása, mikor mellette elmegyek</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-ébredési(álmodási?) gondolatfoszlányaim nyomhagyásról (mint az interneten, a mátrixunkban is)meg a radir/ozásról) tán sikerül félig-meddig megfogalmazni egy haikuban:</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><i style="text-align: justify;">ami nem törlődik</i><br style="text-align: justify;" /><i style="text-align: justify;"><br /></i><span style="text-align: justify;"></span><i style="text-align: justify;">nem viszi radir</i><br style="text-align: justify;" /><i style="text-align: justify;">van ami mély nyomot hagy</i><br style="text-align: justify;" /><i style="text-align: justify;">van. s ez nem panasz</i><br style="text-align: justify;" /><i style="text-align: justify;"><br /></i><span style="text-align: justify;">-az út végén kanyarban váratlanul elémbukkan még egy rózsa</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="text-align: justify;">-már otthon, kis de jóleső biciklikörút után, tvben film P</span><i style="text-align: justify;">etőfi 73.</i><span style="text-align: justify;"> jut eszem </span><i style="text-align: justify;">Paál Isti</i><span style="text-align: justify;"> Petőfi rockja is 73-as... azok a hatvanas, hetvenes éveink... elvesztett ifjúkorunk...mégis jó visszaemlékezni rájuk...</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-fb-on valaki idéz Kosztolányinak tulajdonítva egy mondatot, ami amúgy alapkérdés -de nekem rögtön gyanús - és tényleg, nem ő, hane</span><i style="text-align: justify;">m Karinthy</i><span style="text-align: justify;"> a szerző .Különös eset</span><br style="text-align: justify;" /><i style="text-align: justify;"><br /></i><span style="text-align: justify;"></span><i style="text-align: justify;">...<span style="color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.32px;">"De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?"</span></i><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-régi egyetemi barátnőm felhivja figyelmet egy irodalomtörténész (</span><i style="text-align: justify;">Angyal Zsuzsa) </i><span style="text-align: justify;">új könyvére regényféle </span><i style="text-align: justify;">Kosztolányi </i><span style="text-align: justify;">életéről, a 8. fejezet különösen érdekel, "melyben</span><i style="text-align: justify;"> Desirét..</i><span style="text-align: justify;">.egy titkos társaság tagjává avatják."...mert ez az életrajzi mozzanat találkozás a nagyapámmal....(mert épp ő, </span><i style="text-align: justify;">dr Gonda Jenő </i><span style="text-align: justify;">volt a főtitkára ennek a titkos társaságnak) beirom, hogy ez a fejezet különösen érdekel (hiszen nagyapám vette fel , mint főtitkár a "titkos társaságba"), majd, hogy amúgy Kosztolányiból ("Desiréből") szakdolgoztam anno 1966. s a könyviró gáláns reagálása:őt meg a szakdolim érdekli , viszont</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-végre sikerült telefonon beszélni kanadai unokabátyámmal, már ideges volt, mert azt az üzenetet kapta a vezetékesemen, hogy ki vagyok kapcsolva (pedig csak a kagylót nem rakhattam vissza, mikor a mobilom kerestem a vezetékesen)..(előtte smsek nekem, lányomnak, ő engem hiv, tud...megtudom unokabátyámtól, mindenki jól van, V is!:), D jön hamarosan Magyarországra...</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-eszembe jut, milyen jó, ha rámtört az éhség, ehetek, ha az álmosság, később, eldönthetem kávét iszom vagy alszom (persze, előbbi lett)</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">-vásárolok,hogy holnap ne kelljen kijönni, megint csavart mozdulat, a kocsiból a pultra rakosgatás közben, de most nem csípődött be annyira, mint szeptemberben a fürdőszobában, a kád és mosdó derékszögében,, és utána 4 hó...fájdalom, most nem lehet</span><br style="text-align: justify;" /><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">itthon tv Trianon könyv Trvko műsorában,</span><br style="text-align: justify;" /><span style="text-align: justify;">kiderül számomra, hogy</span><span style="text-align: justify;"> </span><i style="text-align: justify;">Sátoraljaújhely</i><span style="text-align: justify;"> </span><span style="text-align: justify;">1920-ban ketté vált és Szlovákiához került egy része Trianon miatt, jó tudni. mert ha mégis meglátogatnám őseim (Gonda/(Guttmann) egykori lakhelyét ...lehet, hogy Szlovákiában kell keressem....?!</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="text-align: justify;">- lányom hív játszótérről, hallom unokám kedvderitő hangját is, mellőle. Örülök ha hiv a lányom telefonon, de mindig figyelmeztetem,- ha ez akkor történik , ha fiával van - inkább figyeljen rá. Én is , ha hallom a hangját, a csacsogót, a telefonba, ...</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="text-align: justify;">Mikor már elaszik a gyerek, beszélgethetnénk többet, még,de elengedem lányom, mert álmos lehet.. és hallom,telefonálás közben is pakol -</span><br /></p><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;"><span style="text-align: left;">-a Száműzött filmből Tom Hanks tekintete a négyes úton..(indent elvesztett) .</span><span style="text-align: left;"> </span><i style="text-align: left;">és most hova...</i></div><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;">--az éjszakai <a href="http://www.port.hu/alfred_hitchcock/pls/pe/person.person?i_pers_id=106&i_topic_id=1&i_city_id=-1&i_county_id=-1" style="color: #ef3b39; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 28px; text-decoration-line: none;" target="_top">Hitchcock</a> filmbe belealszom (de úgyis láttam már)--- aludni meg jó.mégha hajnalban fel is ébredünk (a derékfákjásunkra), de végül is felébredni is jó! addig jó...<br /><br />------</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><br />az van igazán, amire a figyelmünket fókuszáljuk (a derekamra moat nem)<br /><br />ha nem figyelsz valamire (valakire), az olyan , mintha kétségbe vonnád, tagadnád a létét.<br /><br /></p><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;">KISkoromban milyen fontos volt, mielőtt csináltam valamit (akrobatikus bravúrt, ügyességet) <b>Anyu, figyelj!</b> sose maradt el...és ő (ha) figyelt, akkor még ügyesebb voltam , a figyelmétől...</div><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><br />Ha figyelünk valakire, megerősítjük a létezését. Éltetjük.<br /><br /></p><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;">De mindenre figyelni kell , a jóra, de a rosszra is. visszalépek az egyoldalúságból. Fáraszt is. Mint minden egyoldalúság és hamisság, torzítás.</div><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><br />viszont mindent nem fogok leirni, ez más kérdés. Bár itt is különböző vélemények lehetnek.<br /><br />nemrég találtam rá anyukám egy mondatára: (mondta, nem irta, csak én lejegyeztem - de milyen jó:igy megmaradt.<br /><br /><i>Nem kell mindent leírni, </i></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><i><br /></i><span style="text-align: justify;">Szilasi viszont a makói könyvtárban Grecsó könyvbemutatója közepette pont az ellenkezőjét mondta:, </span><br /><span style="text-align: justify;"><br /></span><span style="text-align: justify;"><i>Mindent le kell írni!</i></span><br /><br /></p><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;">Igy teljes a világ . A maga összetettségében (bipolaritásában is), és ellentmondásaiban. minden lehet igaz. (és mindennek az ellenkezője is) miénk a döntés.</div><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;">de biztos nem fogok mindent leirni, elmondani már.... ez lehetetlenség. és hallgatni se fogok (tudok)</div><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;">de szétválasztani se jót és rosszat ("jóról, rosszról nem gondolkodom"(J.A:)- fárasztó és erőltetett.)s különben is utólag kiderülhet, hogy a jóból rossz lett, s a rosszból jó....</div><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;">maradjon az összetettség, a jin és jang... a lényeglátás és a figyelem...</div><div><br /></div><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066; font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;">2016 junius</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; margin-bottom: 0cm;"><br /></p><p>******</p><p>AKI</p><p><b style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">.aki </b><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">nem teszi le a telefont</span></p><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">aki nem rohan el<br />aki mindig ráér<br />nem szakít félbe<br />nem ásítozik<br />s nem pakolász<br />hanem végighallgat<br />ha szólsz hozzá<br /><br />tudod…<br />olyan ez<br />mintha magaddal<br />beszélnél<br />de mégse<br /><br />ő bölcsebb<br />mert kívülről is lát<br />sőt felülről nézve<br /><br />nem hagy magadra<br />hidd el végre<br /><br />benned is van<br />egy része<br />részed<br />s te a része<br /><br />de azért<br />ne beszélj vele<br />hangosan<br />nyilvános helyen<br /><br />azt hinnék<br />magadban teszed<br /><br />pedig csak magaddal<br />s kicsit Vele<br />is<br /><br />beszélj csak<br />nyugodtan<br />meghallgat<br />ha meg se szólalsz<br />akkor is<br /><br />s válaszolsz<br />helyette is<br /><br />már a kérdésedben<br />ott a válasz<br />ugyanis<br /><br />különös párbeszéd ez<br />titka egyetlen egy<br /><br />a figyelem<br /><br />(szinonimája<br />a szeretet)<br /><br />2017. március 14<div style="clear: both;"></div></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">*****</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">A SZAVAK ÉS A FIGYELEM CSŐDJE</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">hogy vagy?<br />mondom.<br /><br />blablabla<br />blablabla<br /><br />na és hogy vagy?<br />már megmondtam.<br /><br />(azért azóta<br />kicsit rosszabbul)</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">2017 NOVEMBER</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">****</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">HALHATATLANSÁG ÉS KVANTUMFIZIKA ÉS SEMMI</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">már megint ebbe a kvantumfizikai tételbe botlottam<br /><br />hogy csak akkor létezhet valami igazán, akkor van, ha figyelem tárgya azaz ha figyelnek rá<br /><br />igy aztán van valmi abban, hogy azok maradhatnak szó szerint is halhatatlanok, akikre figyelnek, azaz megemlékeznek akár haláluk után is<br /><br />ez a figyekem tartja őket meg - szó szerint is, a kvantumfizika szerint<br /><br />igaza volt Erzsi néninek, amikor azt mondta, hogy ő addig van, amig én emlékezek rá<br /><br />(nade velem ő is meghal?!)<br /><br /><br />.......<br /><br /><br />örülök hogy nem lettem színész, nem hiszem hogy bírtam volna szuflával végig, és idő előtt lelépni a színpadról nem lehet öröm<br /><br />(idő előtt lelépni a katedráról se volt az, ez igaz -pedig akkor még bírtam is volna "szuflával")<br /><br />azt sajnálom viszont, hogy nem lettem igazán alkotó ember<br /><br />hogy nem hoztam létre valamit (a színészet ebből a szempontból se rúghat labdába, mert illékony, amit ő létrehoz (kivéve a filmet,...mondjuk )<br /><br />azt nagyon sajnálom hogy nem marad utánam semmi ami körbejárható, ami maradandó<br /><br />se kép , se zene, se szobor, se ----<br /><br />hát az a sok írás se, mert azok is szanaszét vannak----<br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">(2019 JANUÁR)</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">*****</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;">AZT VETTEM ÉSZRE,</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7861679122425339133" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><br /></div><div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;">azt vettem észre, hogy nekem könnyen megnyílnak az emberek, sokmindent elmondanak, anélkül, hogy kérdeznék, kíváncsiskodnék</div><p><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">arra is rájöttem, miért. mert tudok rájuk figyelni. összpontosítani, és ez már megértéssel és empátiával is jár,.és ez épp elég</span><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">talán ezért fáj, ha én ugyanezt nem tapasztalom.</span><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">utálom ha nem figyelnek rám</span><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">olyankor elhallgatok</span></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">(2019 FEBR 8)</span></p><p>***</p><p><br /></p><p>A FIGYELEM</p><p><span style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify;">Azt hiszem, ha lenne valaki, akinek beszélhetnék, ki meghallgatna úgy, hogy közben nem csap éktelen zajt a fülembe, mert nem pakol - a vonal láthatatlan túloldalán, nem csinál mást, csak figyel, (mondjuk lehetne akár egy fizetett hivatásos pszichoterapauta :) --- akkor nem firkálnék ennyit.</span></p><div class="post hentry uncustomized-post-template" itemprop="blogPost" itemscope="itemscope" itemtype="http://schema.org/BlogPosting" style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13.5px; min-height: 0px; position: relative;"><div class="post-body entry-content" id="post-body-4882177041924193040" itemprop="description articleBody" style="font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br />Igen, figyelemre lenne szükségem.<br /><br /><div style="text-align: justify;">Az írás tulajdonképpen nem is pótolja azt.. azért is írok egyre többet és egyre reménytelenebbül.(bár ezért is örülök, nagyon is, a ritka visszajelzéseknek, akár még a negatívaknak is - mert az is a figyelem jele)</div><br /><div style="text-align: justify;">Én azt hiszem egy dolgot tanultam meg, nagyon, tanári pályafutásom során: figyelni, odafigyelni a másik emberre. Minden szavára, minden mozzanatára, megnyilvánulására. De ezt viszont én is elvártam a tanítványaimtól. Ha észrevettem, hogy akár a 30-ból egyetlen egy gyerek nem figyel, elhallgattam,addig, amíg észre nem vette magát, s nem tért vissza a figyelme. (persze ebben se<span style="text-align: start;">gitettek a többiek, mert 29 szigorú </span>szempár<span style="text-align: start;"> szegeződött az eltévelygőre</span> , hogy mi lesz már, miattad áll az óra...)</div><br /><div style="text-align: justify;">Apámról is emlegették, hogy ha észrevette, hogy a társaságban nem figyelnek kellőképp rá, azonnal elhallgatott...</div><br />Ez az írás önbecsapás. Észrevettem, ha képet is teszek fel, sokan beérik azzal, csak a képet nézik meg<br />... a szöveg már teher<br /><br />Nem baj.<br /><br /><div style="text-align: justify;">Én azért írok.Kiabálok bele a levegőbe. Vagy csak suttogok. Hátha valakit elérek. Aki meghallgat és figyel rám. És esetleg válaszol is. De ha nem , úgy is jó. én akkor is beszélek. egy elképzelt, figyelmes hallgatósághoz. </div><br />Szervusztok!</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-4882177041924193040" itemprop="description articleBody" style="font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-4882177041924193040" itemprop="description articleBody" style="font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-4882177041924193040" itemprop="description articleBody" style="font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;">(2020. jan)</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-4882177041924193040" itemprop="description articleBody" style="font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-4882177041924193040" itemprop="description articleBody" style="font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;">***</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-4882177041924193040" itemprop="description articleBody" style="font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br /></div></div><p>FIGYELEM</p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">ahogy elmennek emberek, egyik napról a msikra szinte, alig észrevehetően</span><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">döbbenek rá, hogy sokkal jobban oda kéne figyelni a másikra</span><br style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;" /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">amig lehet!</span></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">2020 junius</span></p><p>***</p><p>A FIGYELEM MINIMUMA</p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;"><br /></span></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">a figyelem minimuma</span></p><div class="post-body entry-content" id="post-body-5155774029475268463" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br />igéreteit<br />be nem tartja<br /><br />elfelejti?<br /><br />választ se vár a messengeren<br />vagy meg se nézi<br /><br />emileket sorozatban<br />mellőz<br /><br />elfelejt felhivni<br /><br />ha mégis<br />közben mást csinál<br /><br />de ne szólj rá<br />mert megsértődik<br /><br />nem számit<br /><br />azért még emlékezik<br />rád<br /><br />talán<br /><br />2020</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-5155774029475268463" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-5155774029475268463" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;">***</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-5155774029475268463" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-5155774029475268463" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;">FIGYELEM4!</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-5155774029475268463" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><br /></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-5155774029475268463" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><p>figyelmet nem lehet kierőszakolni</p><p>legfeljebb kiváltani</p><p>2020 november</p><p>***</p><p>UTOLSÓ LEVÉL</p><p style="text-align: center;"> figyelem</p><p style="text-align: center;">ezt az utolsó levelet</p><p style="text-align: center;">mi tartja még magát</p><p style="text-align: center;">de szárad, zsugorodik,</p><p style="text-align: center;">törpül és fonnyad</p><p style="text-align: center;">egyre</p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: center;">tán igy </p><p style="text-align: center;">könnyebb </p><p style="text-align: center;">lesz</p><p style="text-align: center;">lehullnia</p><p style="text-align: center;">az avarba </p><p style="text-align: center;">2020 NOV 19</p><p style="text-align: center;">*****</p><p>100%-OS FIGYELEM </p><p><br /></p><p>Apámról mesélte anyám, hogy keveset beszélt, de ha megszólalt annak mindig óriási jelentősége, súlya volt...de el is várta, hogy 100%-ig figyeljenek ilyenkor rá. Csak rá. Ha ez nem történt meg, megcsorbult, abban a pillanatban elhallgatott, s nem folytatta mondandóját - akár mondat vagy netán szó közben is.</p><p>Jut eszembe, én is ezt tettem, tanítás közben, ha egyvalakit is rajtakaptam nem rámkoncentrált figyelésben, mig magyaráztam, de ilyenkor a többiek rosszalló odafordulással meg is oldották a helyzetet és tanithattam tovább...</p><p>jut most eszembe az is, vajon mit tett volna apám, ha telefonálás közben rájött volna, hogy a vonal másik végén, nem figyelnek rá 100%-ig, illetve mást csinálnak...</p><p>szerintem letette volna a kagylót</p><p>én is ezt teszem!</p><p>2022 NOV</p><p><br /></p><p>ÉS A VÉGÉN EGY CSATTANÓ:</p><p><br /></p><p><b>csend rend figyelem, aki rossz lesz, megverem!</b></p><p><br /></p><p>(nem igaz, soha senkit nem vertem meg, de tényleg nagyon fontos nekem a figyelem, tán a fentiekből ki is derült:)</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p align="justify" style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"> </p><p align="justify" style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal;"><span style="color: #000066;"><span style="font-family: "Trebuchet MS", Arial, sans-serif;"><br /></span></span></p></div><div class="post-footer" style="background-color: white; color: #999999; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13.5px; line-height: 1.6; margin: 0.5em 0px 0px;"><div class="post-footer-line post-footer-line-1"><br /></div></div>alizhttp://www.blogger.com/profile/07167684378987044156noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-69475938602795068752024-03-04T19:40:00.000+01:002024-03-04T19:40:52.202+01:00<p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZy1Ol1XrzJwA2SiC4xPV1oC96QFO58tH0qSgsPy6N17qYtxquJNTa-e1hqUvukNXbCe7zd9hyG-6l3zC9F1jqh7CriJ_GuYyVVv39RJqJ6i6mJfXWJAQL8oQBTKLLxOHXxsevUgzR2rnr8d2w2jxMET2_ZqrwT4pmnTimYKmknhlHfomPk-GRnXMOPjXc/s300/kov_figyelm%C3%BCnk.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="120" data-original-width="300" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZy1Ol1XrzJwA2SiC4xPV1oC96QFO58tH0qSgsPy6N17qYtxquJNTa-e1hqUvukNXbCe7zd9hyG-6l3zC9F1jqh7CriJ_GuYyVVv39RJqJ6i6mJfXWJAQL8oQBTKLLxOHXxsevUgzR2rnr8d2w2jxMET2_ZqrwT4pmnTimYKmknhlHfomPk-GRnXMOPjXc/s1600/kov_figyelm%C3%BCnk.jpg" width="300" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A figyelem – pontosabban a <i><b>mi</b></i> figyelmünk gyerekkorunkban, mire és mennyire tudtunk koncentrálni, hogyan változott ez később (ha változott).</span><br /></p>Ágihttp://www.blogger.com/profile/17238766180054871901noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-6397292229721505692024-02-29T22:51:00.002+01:002024-03-02T17:10:53.142+01:00Dicsérhetnek, csak én ne legyek ott!
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Akárhogy gondolkodtam,
gyerekkoromból nem tudtam dicséretet felidézni – legalábbis
amolyan igazit, amikor valamiért kifejezetten megdicsértek volna.
Pedig biztosan volt ilyen, mert ha nem lett volna, annak később,
„tudatosabb” koromban nyilvánvalóan éreztem volna a hiányát.
Az iskolában az első négy tanévben két tanítónénink volt,
merőben más természetűek: Gizi néni kedves, mosolygós, finom
jelenség, ő inkább dicsért, mint elmarasztalt volna bárkit. De
harmadikban és negyedikben Lici néninek nem tartozott
alaptermészetéhez a dicséret, ő bizony inkább a kákán is
csomót kereső típus volt, tőle nem nagyon emlékszem még
mosolyra sem, nemhogy dicséretre.
</span></p>
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"></span>
</p>
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hogy otthon kaptam-e
dicséretet... elégedettek voltak velem, ha valami jól sikerült:
jól van, ügyes vagy, ilyeneket persze kaptam, ezt valószínűleg
nevezhetjük dicséretnek. Igaz, hogy nálunk nem volt követelmény
az állandó tökéletes teljesítmény, főleg a tanulásban nem. Általában jó tanuló is voltam, a szüleim, hogy úgy
mondjam, megszokták a jó osztályzatokat, azokért pedig külön
dicséret nem járt és nem is vártam el. De ha valami nem a
legjobban sikerült és például becsúszott egy gyengébb
osztályzat, akkor csak annyit mondtak, hogy „majd kijavítod”,
szóval, nem éltem örökös stresszben amiatt, hogy milyen jegyet
kapok ebből vagy abból a nemszeretem tantárgyból.
</span></p>
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><br />Mióta felnőttnek
számítok, érdekesen viszonyulok a kapott elismeréshez. </span><span style="font-size: medium;">Négyszemközt, vagy a hátam mögött dicsérhetnek, az még jól is esik, ahogy minden normális embernek. De a nyilvános dicsérettől kiráz a hideg</span><span style="font-size: medium;">. Szinte fizikailag irtózom attól, hogy több ember jelenlétében dicséretet kapjak, legszívesebben a padló alá süllyednék,
na nem szégyenemben, egyszerűen csak azt szeretném, hogy <i>ne
lássanak mások</i>, akik ott vannak. Egy példa: amikor a
rajzkörben, ahová pár évig rendszeresen jártam, a tanárnő
felkapta a befejezett vagy éppen készülő „művemet”,
és lobogtatva hangos szóval dicsérte, attól jött az az érzés, pontosan az, amit az előbb leírtam,
hogy bárcsak megnyílna a padló és most, itt, azonnal elsüllyedhetnék,
hogy a körben ülő többiek ne láthassanak! Félreértés ne
essék, egyáltalán nem kivételes tehetség voltam ott, a
többiekével is ugyanezt művelte, de ők mindannyian jól viselték
az ilyet, dagadó kebellel zsebelték be az elismerést, tehát
gondolom, ez a normális hozzáállás, nem pedig az enyém. Egy lélekkurkász szakember
mekkorát kutathatna az én dicséret-fóbiámon!
</span></p>
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"></span>
</p>
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hogyan dicsérek én?
Erre eléggé kirívó és sajátos példaként elmondok egy esetet
ötödéves koromból. Szegeden a gyakorló általános iskolában
végeztem magyarból a gyakorló tanításomat az ötödik
osztályban, és
az egyik kis srácot kihívtam felelni. A felelet erősen
botladozott, vagyis majdnem semmit nem tudott szegénykém, egy ideig
próbálkoztam, rávezettem, amire tudtam, nyökögött, makogott. </span><span style="font-size: medium;">A vezető tanár mindig ott ült az osztály háta mögött</span><span style="font-size: medium;">, az
óra után pedig a tanáriban megbeszéltük az órát, ekkor is így történt.
Egy ponton azt mondja nekem jótanácsként, szinte könyörgő
hangon: <i>„De ha egy gyerek ennyire nem tud semmit, akkor ne
mondja neki azt, hogy jól van!”</i> – azóta is elfog a vigyorgás,
ha ezt felidézem, mert ma is hallom azt a jellegzetes, rimánkodó
hanglejtést, amivel megpróbálta bennem tudatosítani a jövőre
nézve, hogy ha nincs teljesítmény, akkor ne dicsérjek. Pedig én
csak annyit mondtam a gyereknek, hogy jól van, menj a helyedre. 😆<br /></span></p>
Ágihttp://www.blogger.com/profile/17238766180054871901noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-74835592898438306222024-02-23T18:18:00.001+01:002024-02-25T12:02:40.362+01:00"A dícséret szép szó, ha kimondják, úgy jó"<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Másfél óra múlva el kell mennem, de igyekszem összeszedni a gondolataimat erről a számomra kicsit érzékeny témáról. Messzemenően egyetértek az előttem szólókkal, akik hangsúlyozták, mennyire fontos már gyerekkortól a dícséret, hogy felnőttkorra kialakuljon kellő mértékben </span><span style="font-family: arial;">az ember önbizalma, önbecsülése. Ugyanakkor az jut eszembe : ha ez ilyen egyszerű volna!...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Régóta töprengek rajta, vajon miért esik olyan nehezemre a nyílt dícséret meghallgatása, miért fog el azonnal az ellenállhatatlan vágy, hogy legalább lefaragjak belőle valamit, mintegy mentegőzésként találjak egy-két érvet, melyekkel kisebbítsem a hatását... Finom volt a főztem? Azonnal hozzáteszem : kicsit elsóztam vagy túlfőztem, esetleg kifelejtettem belőle valamit, de legalábbis azzal kezdem, hogy nem nagy valami, hiszen semmi fantáziám nincs a főzés terén (ami igaz is!)... Ha valaki megdícséri egy rajzomat, nekem azonnal a hibái tűnnek szembe (melyeket mostanában már nem fedek fel), mintha a dícsérő csak vígasztalni akarna csupa jóságból, esetleg egyszerűen nem értene hozzá és azért tetszik neki...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Gyerekkoromban, bár nem volt divatban a dícsérgetés a családban, itt-ott mégis csurrant-cseppent egy-két bátorító elismerés. Ritkán szembe, inkább mások előtt elejtett szavakban. Igy tudthattuk meg közvetve, hogy szüleinknek volt néha büszkeségre is okuk, s én olyankor pironkodva, feszélyezve hallgattam, legszívesebben elbújtam volna egy egérlyukban, csak hogy szabaduljak a kínos helyzetből. Iskolai eredményeim kezdettől fogva a legjobbak közé soroltak, de nem tekintettem érdemnek, hiszen csak csináltam, ami érdekelt, amit kellett, amit szerettem csinálni. 6-7 éves koromban ellestem a norvég-mintás kesztyű kötésének titkait, melyet Anya, rám se hederítve, nagyanyámnak próbált megtanítani, hogy segíthessen neki. Máig is emlékszem meglepetésére, amikor a háta mögül előléptem a pár centis, több tűvel körbekötött kis kesztyű kezdettel... <i><b>Hát ez a meglepetés volt a dícsére</b>t </i>! Most jövök rá, ebben a pillanatban, ahogy ezeket írom, honnan ered bizonyára az a furcsa és intenzív érzés bennem, amikor FELFEDEZNEK! Mindig is az keltett kellemes borzongást, ha valami olyan képesség, teljesítmény derült ki rólam, amire nem számítottak, <i>de többnyire én magam sem</i>!... Olyankor se kívántam a tömjénezést, hanem inkább a meglepődést, majd újabb, nehezebb próbára tevést, mintegy a bizalom jeleként. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Szülőként kezdettől fogva én is ezt az örökölt antik pedagógiát alkalmaztam ösztönösen, és irritált barátaink szokása, miszerint saját gyerekeik "aranyszavaival", szemükben egyedi tetteivel kérkedtek, mint a zsenialitás korai előjeleivel, többnyire jelenlétükben... Képtelen lettem volna rá, ahogy G. sem. Igy aztán nagyon meglepődtem, amikor fiam úgy 40 éves kora táján végre szememre vetette, mennyire megszenvedte, hogy kis barátaival ellentétben nem helyeztük annak idején piedesztálra!... Ugyanakkor hozzátette : később ez az érzés rengeteg energiát adott neki, hogy bizonyítson, túltegyen egykori játszótársain, ami messzemenően sikerült is neki.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> Nagymamaként sem fukarkodom már a dícséretekkel, levontam az előző évtizedek tanulságait. Igyekszem azonban most is, hogy ne vigyem túlzásba. A könnyen osztogatott, túlzó dícségetés üresen kong, közöttük hitelét veszti az őszinte szó is... Jobban tetszik még most is az <b><i>elismerés</i></b>, csakis a szükséges, se több, se kevesebb szóval, mint amennyi kell.</span><span style="font-family: arial;"> </span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdhgIL48SDydKBBfiUel47Qg8sk6NIII8FVdVZVTq1lSuCJGs0sewgduYl3JaFR67QpxAtEx-JHh46vWPU2i_l9zBW0t9K-cMnRxKUxdxd3tasthKfGkQ0zFtfMBkQL2Q-OeBXeITRK4XTqKHel0r7OzknuycXAsmGr0mMJoiWCSQDo1coHmq_ledR5WM/s2330/fullsizeoutput_3831.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2330" data-original-width="2330" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdhgIL48SDydKBBfiUel47Qg8sk6NIII8FVdVZVTq1lSuCJGs0sewgduYl3JaFR67QpxAtEx-JHh46vWPU2i_l9zBW0t9K-cMnRxKUxdxd3tasthKfGkQ0zFtfMBkQL2Q-OeBXeITRK4XTqKHel0r7OzknuycXAsmGr0mMJoiWCSQDo1coHmq_ledR5WM/w400-h400/fullsizeoutput_3831.jpeg" width="400" /></a></div><p></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-39169223415009723892024-02-16T04:19:00.010+01:002024-02-19T09:21:24.516+01:00Gondolataim a dicséretről<p><span style="text-align: justify;">Ízlelgetem a szót: …dicséret,
dicséret, dicséret, dicséret. Üteme, dallama van, minél tovább mondjuk, annál
jobban melengeti a szívünket. Talán vágyunk rá, vagy már nem? Ezt döntse el
mindenki magában. S hogy kinek jár? Szerintem mindenkinek! Gyereknek éppúgy,
mint anyának, apának, nagymamának, nagypapának, de még kedvenc háziállatunknak
is. És kinek-kinek mennyi jár belőle? Nehéz kérdés nemcsak az egyszerű
embernek, de még a pszichológusnak is. A vélemények is nagyon megoszlanak, hogy
hol húzzuk meg a határt az „elegendő” vagy a „túlzott” dicséretek
alkalmazásakor, mondásakor.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Még átgondolni is nehéz, mi
minden tartozhat a témakörbe úgy, hogy a végére ne az a kép alakuljon ki
bennünk, mint a közmondásban: „Öndicséret büdös!” (Pedig!!!) Már csak azért is
nehéz, mert ha valaki nem tudja önmagát megdicsérni bármilyen tevékenységében,
cselekedetében, akkor már eleve nem is nagyon várja/várhatja el, hogy más megdicsérje
ugyanezért, legyen szó a tanulásról, munkáról, sportról, művészeti tevékenységről
(táncról, zenéről, stb., stb.), kétkezi alkotásról, és sok minden másról, ami
még itt felsorolható.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A témáról általánosan elmondható
dolgokon túl most megpróbálom átgondolni az életemben ritkán fel-felbukkanó
dicséreteket és sorjában felidézni azokat. Azt, hogy az őszinte dicsérő szót örömmel és
mosolyogva kell átélni és megköszönni, csak nagyjából a hatvanas éveim elejétől
tudtam megtanulni. Addig jóformán csak belülről éreztem, hogy szükségem van az
elismerésre, de többnyire rezzenéstelen arccal hallgattam az elmondott dicsérő
szót vagy mondatot. Hosszú tanulási folyamatban ma már én is lazán és
mosolyogva tudom mondani: köszönöm. Ha nem igazán értek egyet a dicsérettel,
netán túlzónak találom, akkor kicsit meg is cáfolom, de úgy, hogy az örömöt
meghagyjam magamnak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Első osztályból rémlik nekem,
hogy az osztály legszebben író tanulói közé tartoztam. Ez leginkább édesanyám
érdeme volt, aki bátyámnál és nálam is nagyon fontosnak tartotta, hogy minden
nap hosszan gyakoroljuk türelmesen leírni az ábécé betűit, és ha nem volt elég
szép a forma, azonnal radírozta is ki a nem tökéletes "a" vagy "b" betűt, hogy a teleírt sorok
a lehető legszebb képet mutassák. Piros pontért ment a harc. Édesanyánknak
élete végéig megmaradt a gyönyörűen formált lendületes írása. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Harmonika tanulásom idején
tanárnőm Gizi néni elégedett mosolya volt számomra a legnagyobb dicséret, noha
ő azért minden növendék hangversenyen és vizsgán elmondta, hogy ügyes voltam.
Ezt a tényt a színtiszta ötös bizonyítványaim is alátámasztották Kulcsár Zoltán
(Zeneoktatók Munkaközösségének igazgatója) és a szaktanárok aláírásával
megerősítve. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szép a tempód – állapította meg
Rentka Laci bácsi a debreceni DVSC úszószakosztály edzője a mellúszó edzésemen.
Ettől a dicsérettől az égig szálltam volna, ha nem épp a vízben úszom. Tizenkét
éves sovány kiskamaszként elhittem magamról, hogy talán tehetséges lehetek, és
akár később még versenyt is nyerhetek. De jött a mandulaműtétem, a fülemmel is
sokat bajlódtam, és hamar „kiszálltam” a vízből, átnyergeltem a népitáncra. (Erről
már írtam régebben.) <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A táncpróbákon dicséretet
leginkább a balett alapú bemelegítéseken kaptam az akkori asszisztenstől, ahol
a pörgések-forgások és ugrások sokkal közelebb álltak a szívemhez, jobban is
ment, mint maga a színpadi népitánc. Sokszor méláztam azon, mi lett volna, ha
Budapesten élek, és alkalmam lett volna kislányként elkezdeni balettozni. De ez
a mi lett volna, ha… kategória.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A középiskolás éveimen jobb ha gyorsan
átugrok, ott csak a saját belső dicséretemet hallom magamban a gépírás órákon.
De erről is írtam már, nem ismétlem.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az első munkahelyemet nagyon
szerettem, a második felejthető volt, „dicséretet” viszont csak a harmadik
munkahelyemen kaptam, amit akkor úgy hívtak: „Kiváló dolgozó”. Tudjuk, tudjuk,
hogy sokakban mennyire visszatetsző a régi szocialista rendszer eme
megkülönböztető akkori kiváltsága. Mégis úgy gondolom, hogy a sok tehetséges
fényszedő között egy sem akadt, aki ne érezte volna úgy, hogy ő is megérdemelné
legalább egyszer, hogy az évente kiosztásra kerülő címet ő is megkaphassa. No,
ezt a kiváló dolgozó címet és további két munkahelyemen az időnként adódó
pénzjutalmakat elraktározhattam még a rendszer dicséreteként.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Manapság meg örömmel és
boldogsággal hallgatom és „zsebelem be” gyermekeim és unokáim dicséretét hol
ezért, hol azért. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Jómagam azt vallom, hogy a
dicséret nem kerül pénzbe, sem fáradtságba, és ne fukarkodjunk vele. Bátran
dicsérjük meg családtagjainkat, barátainkat - akár ismeretlen embertársunkat is
gyönyörűen gondozott kertjéért (pl.) - minden olyan tettükért, tulajdonságukért,
ami dicséretet érdemel.</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br /></p>Kelemen Évahttp://www.blogger.com/profile/06054517937513318896noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-18420716528614485722024-02-10T20:20:00.000+01:002024-02-10T21:48:04.235+01:00A legnagyobb hiba....<p>Dícséret, elismerés, sikerek, eredmények díjazása, szóval, tettel, tapssal, tussal, üdvözlettel? <br />Nem is tudom, mit írhatnék...Számomra nem volt ez sosem központi kérdés. Legalábbis magamra vetítve. A környezetemben, családi, baráti, munkatársi kapcsolataimat is beleérve, azt hiszem, - és remélem így volt, jól gondolom, - nem fukarkodtam a jó szóval, az ömlengés-mentes bókokkal, méltatással, nem a tömjénezéssel, hanem természetesen, egyszerűen. Néha csak egy kacsintással, helyeslő bólogatással, egy apró gesztssal. Afféle való világ féle "lájkolással" 😉</p><p>Volt olyan kolléganőm, akit csodáltam, és ezt a magam módján, amikor csak lehetőségem volt rá, kifejezésre is juttattam. Ez is a dícséret egy fajtája talán. (Ő súlyos vonatbalesetben 3!!! végtagját vesztette el, 15 évesen. Attól kezdve amit elért és véghezvitt,nfantasztikus,már már hihetetlen és csodálatra méltó. A teljesség igénye nélkül: Érettségi, könyvelői tanfolyamok, főiskola, egyetem, mesterképzés. Közben minden lehetőt megtesz a sortársaiért. Valóban dícséretet érdemel, emberségből, akaraterőből, kitartásból.)<br />*<br />A gyerekeimet és unokáimat szívesen és sokat dícsérgetem. Belső tulajdonságaik miatt a legörömtelibb, de ha ügyesek, csinosak, szépen énekelnek, rajzolnak, stb., azért az se marad megjegyzés nélkül.<br />*<br />Hogy annakidején, gyerekkoromban ez hogy is volt? Próbálok konkrét eseteket felidézni, keresgélni az emlékeimben. A szüleim biztos mindig gratuláltak a jó bizonyítványaimhoz. és ha elértem valamit, ha sikerült valami. De nem ez maradt meg bennem. Hanem hogy velem örültek. A közös, együtt megélt érzésre emlékszem. És ez így igaz a barátokra, a körülöttem élőkre, a szeretteimre is. </p><p>A munkahelyen? Jól esett persze, ha vállon veregettek, képletesen, de a feletteseknek nem ez volt a fő tevékenysége. 😛 Nem mintha nagyon érdekelt volna... Mindig is magamnak akartam megfelelni. A lécet elég magasra tettem... Hát azt a szintet próbáltam elérni, s közben nem igazán törődtem azzal, méltatnak-e. Akikkel együtt dolgoztam, azoktól megkaptam tettekben és segítőkészségben az elismerést.</p><p>Mára már nem vagyok ugyan annnyira kritikus magammal szemben, de pl a legidősebb unokám már megjegyezte: mama, ezt nagyon nem szeretem, sose vagy teljesen elégedett a főztöddel. Igyekszem hát nem szólni, ha mondjuk - szerintem- nem sikerült tökéletesen egy süti.😂</p><p>Amikor elolvastam az új témát, két dolog jutott eszembe. Hogy ne csak pár sort írjak (az a grafomán személyiségemnek nem felelne meg😂), ezért hablatyoltam itt ennyit kissé (?) szétszórtan. Most már jöhet a két emlék:</p><p>1.) Valamikor a 80-as évek végén, (mikor még fiatal anyuka voltam), egy nagy épület gondnokaként dolgoztam (8 emelet, 64 lakás, sok sok ifjú bentlakó) pár portásbácsival két takarítónővel, pótanya főnökömmel, a kis létszámnak, az egymás iránti szeretnek és tiszteletnek köszönhetően tényleg mintha egy család lettünk volna.Akkor kaptam olyan dícséretet, ami negatív, de mégse. Így hangzott:<br />- Tudod, E., egy hibád van neked, de az nagy.<br />- Igen? mi az?<br />-Hogy jó vagy. Mindenkivel, kivétel nélkül, akár megérdemlik, akár nem.</p><p>2.) A másik emlék nem olyan régi, nincs öt éves se. Mielőtt nyugdíjba mentem, az utolsó vidéki utamon (kisgyerekes rászorulókhoz vittünk élelmiszercsomagot) az egyik asszony ott a piac előtti téren megölelt, szép nyugdíjas éveket kívánt, köszönte, hogy mindig kedves voltam, és hogy hiányozni fog a mosolyom. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPGhEIWwaXHnI4YlY7Ppaz6jSewPfTGNzA1Q8IVblqhzTRLLP8Utpy6afkNwEqahFOj7HI9ZhDMtr205jpV1zyuvR7SJIXsVCiCyOTBOTj0Otg-qyanASX8z1xx4px9FEUkTcT3cYUFHr_0CFDu9Q-pe0jFKrhfeldfKGCnIEtGyK6pu6gR40CxtU877s/s487/V%C3%A1g%C3%B3lap01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="441" data-original-width="487" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPGhEIWwaXHnI4YlY7Ppaz6jSewPfTGNzA1Q8IVblqhzTRLLP8Utpy6afkNwEqahFOj7HI9ZhDMtr205jpV1zyuvR7SJIXsVCiCyOTBOTj0Otg-qyanASX8z1xx4px9FEUkTcT3cYUFHr_0CFDu9Q-pe0jFKrhfeldfKGCnIEtGyK6pu6gR40CxtU877s/w200-h181/V%C3%A1g%C3%B3lap01.jpg" width="200" /></a></div><br /><p><br /></p><p>Ezt csak azért tettem ide, legyen valami illusztráció is, és mert ilyen jelvényünk valóban volt is, a "csajokkal" kaptuk. Oklevél is van hozzá. Nekem abból az évből még sárvári írő-költő találkozóról is, egy bronz, de ez csak dicsekvés lenne. És olyan rég volt, tán igaz se volt 😊)</p>rhumelhttp://www.blogger.com/profile/18055876904650970599noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-32192968038075477552024-02-09T10:29:00.002+01:002024-02-09T18:24:50.223+01:00Dicséret és öndicséret<p></p><p class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt;">Nem akartam írni a dicséretről, de hát egy s más eszembe jutott, s miért ne
írnám le. <br />
- Az első, ami beugrott: Az öndicséret büdös. <br />
Egy régi filmvígjáték (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A szép amerikai</i>)
egyik jelenete arról szól, hogy a férfi beszorul a kocsi csomagtartójába, Kulcs
nincs, szerelme, a fiatal nő éjszaka szerelőt keres és talál: egy borostás
öregedő embert. A nő kopog a csomagtartón, s így szól: „Drágám…” A szerelő
magára érti a drágámat. Elemlámpájával alulról megvilágítja borostás ábrázatát
és szendén vigyorog hozzá. Őt ismerték el, ő a drágám…<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>övé az elismerés…<br />
- Az ember vágyik elismerésre. Van-e olyan valaki, aki kételkedik benne, hogy
béremelését megérdemelte, jutalmát megérdemelte, előléptetését megérdemelte? <br />
Aligha.<br />
- Érdekes az a bibliai kitétel, amely a hegyi beszédben hangzik el: „<span style="background: white; color: #333333;">Amikor adományt adsz, ne kürtöltess
magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">dicsérjék</i> őket az emberek. Bizony mondom
nektek: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">megkapták jutalmukat</i>.” <br />
A dicséret kikényszerítése rendetlen kívánság.</span> Hiúság lappang mögötte.<br />
- Ám az is igaz, hogy a humánus tettekért kapott elismerés helyénvaló.<br />
H<span style="display: none; mso-hide: all;">HH</span>add hozzam ide a szerzetes
Böjte Csaba kijelentését. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Senkit se lehet
jóvá szidni – </i>az előző állítást igazolja.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><br />
Különösen is igaz ez a gyermekek nevelése esetében.<br />
- Ha egy kisgyerek érdemes cselekedetet visz végbe, meg kell érte dicsérni,
hogy a jóra való késztetés rögzüljön benne. Ennek igazsága könnyen belátható. A
jó cselekedet és az érte kapott elismerés mélyen bevésődik a gyerekbe, és
motiválja, jó irányába tereli egész valóját.<br />
A dicséret elmaradása pedig közönyössé teszi. <br />
- „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! <br />
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis” – morfondírozik
hexameterben József Attila. <br />
A dicséret ösztönöz. Elmaradása kétkedővé tesz.<br />
- A művészek, tudósok mintegy kirakatban élnek. Valamennyire exhibicionisták. Számon
tartják sikereiket és az érte bekebelezett elismeréseket. Ám minden csoda három
napig tart. Jön az érzelmi hullámvölgy. Majd az erőfeszítés, hogy újabb
elismeréseket zsebelhessen be a közismert személy. Ez a folyamat alighanem
megállíthatatlanul jelen van sokak életében.<br />
- Különös téma lehetne az, amikor valakik azért kapnak elismerést (anyagi
elismerés, dicséretet, biztatást, hogy valami gonoszságot vigyenek végbe). De
ebbe nem akarok belefogni.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><br />
- Közhely az a szitu, amelyben a férj 20 évi házasság után is fukarkodik a
dicsérettel, elismeréssel, köszönettel, szeretetének kifejezésével, és
kérdésre, hogy már nem szeretsz, csak annyit válaszol: Húsz éve kimondtam, hogy
szeretlek, s még nem vontam vissza.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><br />
Megint csak oda lyukadhatunk ki, hogy kell az őszinte dicséret. <br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><br style="mso-special-character: line-break;" />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br style="mso-special-character: line-break;" />
<!--[endif]--><o:p></o:p></p><br /><p></p>mickhttp://www.blogger.com/profile/01009034309949465646noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-3548647663826285372024-02-04T22:56:00.001+01:002024-02-04T22:56:00.125+01:00<p style="text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx6Mm6U0UfWY-i64hbb_CRRpWBvcSLKjcob2nsFMQMl3wk9qMsKBrTR6EK0PGBUliAPQp05UxFBxsrHe3vNnRfxSTQpkDVxemXnpG4NYaMvQqpZnPuCepC0RkQpgbSnOeU9O1Z1HbsJU1YNFBElhI_MuYfadjCcCPKVN0yyRassLGgdfP3ihKMs2SD74v0/s300/kov_dics%C3%A9ret.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="120" data-original-width="300" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx6Mm6U0UfWY-i64hbb_CRRpWBvcSLKjcob2nsFMQMl3wk9qMsKBrTR6EK0PGBUliAPQp05UxFBxsrHe3vNnRfxSTQpkDVxemXnpG4NYaMvQqpZnPuCepC0RkQpgbSnOeU9O1Z1HbsJU1YNFBElhI_MuYfadjCcCPKVN0yyRassLGgdfP3ihKMs2SD74v0/s1600/kov_dics%C3%A9ret.jpg" width="300" /></a></p><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Gyerekkori, felnőttkori dicséretek, akár téged dicsértek meg, akár te dicsértél meg valakit, nevezhetjük elismerésnek, pozitív visszajelzésnek, ahogy tetszik – írjunk arról, amiről úgy érezzük, ebbe belefér.</span></p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Ágihttp://www.blogger.com/profile/17238766180054871901noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-60032351631967120832024-01-22T11:10:00.000+01:002024-01-22T12:32:41.987+01:00Ahogy Göre Gábor elmondta<p><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</p><p class="MsoNormal">Göre Gábor bíró uram is így mesélte</p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">Ujesztendő napján szokás szörént elszívesköttünk az
méltóságos báró úrhon, hogy mondok engeggye az Jó Isten, hogy az emböri kornak
végső határárig éljön a méltóságos úr ebbe a zúj esztendőbe, melyhöz hasolló
lyókat kéván a kösség az méltóságos báróné asszonynak is. <br />
Hát, nagyon szívesen láttak bennünket. Mögkénáltak valami szép sárga pájinkával
is, hogy béhunytam a szömömet, mint a kokas, mikor kukuríkul.<br />
-Mondok, miféle ital-e?<br />
-Aszondi, fenediktiner, barátok főzik. No, mondok, oda kéne kűdeni a mi
papunkat, mer lám, ellene perdikál az pájinkának.<br />
Hanem,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>bíró uram kévánságai közt a
fijával is mögjárta, leírta, millyen a tanulás a Dignázijomba, merhogy a fija
Pap akart lönni. A zegzámenön mög mögmonták, nem lehet belülle tudományos
embör, nem tud sömmit még a magyar nyelvbül sé. Nem hitte el bíró uram a
zegzámen végit, úgy felyezte be, hogy süllyeggyön el ez a Dignázijum,
várhattyák, hogy én mégetzör rászavajjak a Kórmányra.<br />
Így vagyok én is ebbe a zuj esztendőbe.Tavaly hejába írtam imélöket, volt, aki
négybül egyre se válaszolt. <br />
Most utoljára írok, jövőre nem is olvasok. Melyhöz hasolló lyókat kívánok a
bíró úrral együtt!</p>
<p> </p>klaribodohttp://www.blogger.com/profile/00143555721152307866noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-66748131313251034112024-01-17T10:41:00.002+01:002024-01-17T18:02:20.208+01:002023 dióhéjban<p style="text-align: justify;"><span><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-family: verdana;">Holnap lesz két hete, hogy megvilágosodott a jobb szemem is, bár úgy tűnik, hogy érzékenyebb maradt a beavatkozás nyoma. Ismét</span></span><span style="font-family: verdana;"><span> túl sok időt töltök a gépem képernyője előtt! De kellemesebb időtöltést nemigen ismerek, beszélgetésre meg viszonylag kevés az alkalom.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span> Átolvasom a napról-napra kézzel íródó feljegyzéseket a piros füzetben, újra átélem gondolatban a nyári kánikulai forróságot itt és Mindszenten, épp most, amikor ránk tört </span><span><span>Kelet-Európa felől a </span><span>-7°- 10° -ot is elérő hideghullám.</span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span> Milyen is volt a 2023-as év?... Felemás, akárcsak a többi. Voltak benne felemelő pillanatok, melyek</span><span> </span><span>kis időre</span><span> szárnyukra vettek, máskor meg a szorongás mélységeibe taszítottak. Lassanként megtanulom, hogy nem kell elcsüggedni, mert előbb-utóbb újra kisüt a nap. Csak tudni kell kivárni. </span></span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfrS4hSKc6PPRhTzdoekrNR4IlY9RXMOT7p8ElBUYmsnSrfS6tCkyQPVZrMdDLnPAIM0Y-3pLBzoxOrnwrvY6VJ9Jogjz4yFN_RgrQXdebfEn2LDBJE-_mBFvOnDZYH67GJBtIb-PBkZgiqidkivi5l1Q6DEO0XFGYL5NaxLbNOW7iM3IxI-KWham91QQ/s669/fullsizeoutput_44bf.jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="669" data-original-width="594" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfrS4hSKc6PPRhTzdoekrNR4IlY9RXMOT7p8ElBUYmsnSrfS6tCkyQPVZrMdDLnPAIM0Y-3pLBzoxOrnwrvY6VJ9Jogjz4yFN_RgrQXdebfEn2LDBJE-_mBFvOnDZYH67GJBtIb-PBkZgiqidkivi5l1Q6DEO0XFGYL5NaxLbNOW7iM3IxI-KWham91QQ/s320/fullsizeoutput_44bf.jpeg" width="284" /></a></div><span style="font-family: verdana;"><span><span> <b>Januárban</b> kisebbik unokámmal töltöttem </span></span><span>egy rövid hetet, hogy ne legyen egyedül egész nap a betegszabadság alatt. Csaknem a hónap utolsó napján, már itthon, jó nagyot estem az emeleti fürdőszobában, de szerencsésen - és ülve - le tudtam csúszkálni a 19 lépcsőfokon. Egy-egy társulati összejövetel tarkította még a programot, s közben próbáltam kinyomtatni, majd megírni az újévi lapokat is. <br /></span></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Még <b>februárban</b> megkaptam első kiadói szerződésemet, amitől kissé megilletődtem... Most már tényleg el kellett végeznem az utolsó símításokat miniatűr novellákbol összeállított kis kötetemen, kijavítani a levonatokat, ami természetesen nem tapintható papíron történik, mint G. idejében! Ebből is látszik a majdnem 18 év, mely eltelt halála óta... Másként éljük át a könyvvé váló álom beteljesülésének fázisait.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span> Megünnepeltük Lucie unokám 17. születésnapját. A gyerekek itt töltöttek pár napot. A tél nagy része szürkén, esősen telt el, egyhangúnak is mondhatnám, ha nem lett volna benne egy kis gázkazán javítás, természetesen a legrosszabbkor, majd hónapokig elhúzódó fogorvosi epizód... Szerencsére néha egy-egy összejövetel, mozi feldobta a hangulatot. A Húsvét s</span><span>zámomra </span><span>a magány szomorú ünnepe volt, hiszen az egyedüllét súlya megsokszorozódik, amikor körülöttünk mindenki családban ünnepel.<br /></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: verdana;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1oI9W2lQXN6yqZFJjP1gZTEr5MFa43i1xw5MquwUeP67vE6mERIta9JOFmmPn1GbebQ-KzXYqWDIKyCGISoMzsYOuV1PEnspMAXbrPlXuBcBoJt5-QdDHXrRpjzbrNIYImlM1GrLqLmwxifsFYowIqS-nsWmEcQtik6dmgaWdZIkpv0hJ6u4lqm4uWdY/s779/fullsizeoutput_451a.jpeg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="779" data-original-width="660" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1oI9W2lQXN6yqZFJjP1gZTEr5MFa43i1xw5MquwUeP67vE6mERIta9JOFmmPn1GbebQ-KzXYqWDIKyCGISoMzsYOuV1PEnspMAXbrPlXuBcBoJt5-QdDHXrRpjzbrNIYImlM1GrLqLmwxifsFYowIqS-nsWmEcQtik6dmgaWdZIkpv0hJ6u4lqm4uWdY/s320/fullsizeoutput_451a.jpeg" width="271" /></a></span></div><span style="font-family: verdana;"> <b> Április</b> közepén ittam meg első kávémat a teraszon, a kinn száradó ruhák egy időre eltakarták az éledező kert látványát, a kövér kikericsek szőnyegét a pirosodó juhar körül. A napsugarak megjelenése kicsit felélesztette elhalt energiámat, s vele az elszunnyadt, megírásra váró terveket... Megkaptam a könyvecském első példányait, s rendeltem belőlük újabbakat, hogy teljesíthessek néhány kérést. <b>Júniusban</b> ismét felolvasó est készült belőle, ezúttal nálam, szűkebb körben.</span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><span style="font-family: verdana;"><span> Baráti látogatások itt és ott jót tettek a hangulatomnak, bár állandó fáradtság gyötört egész tavasszal. </span><span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjguIoRql9aPJqN7vS3pH4Ng9opeBk3-8UjMgChZUWoBkdklCEaLLcj_6Wa7aHiEIFpce0CoyjN8R1RinnPQmKzoJUqiO-J4CxJXfRvWbz1WUgzKoHTLfCFq6WwIzrgXwRKxPZE4P-IP82ncE8ypsz2rojfhJ_QCuUS1g0coyeN8Pa5BHrlAw5rDCYiqfQ/s4032/P2zUeWU8QeKorAyTBi0eHw.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjguIoRql9aPJqN7vS3pH4Ng9opeBk3-8UjMgChZUWoBkdklCEaLLcj_6Wa7aHiEIFpce0CoyjN8R1RinnPQmKzoJUqiO-J4CxJXfRvWbz1WUgzKoHTLfCFq6WwIzrgXwRKxPZE4P-IP82ncE8ypsz2rojfhJ_QCuUS1g0coyeN8Pa5BHrlAw5rDCYiqfQ/s320/P2zUeWU8QeKorAyTBi0eHw.jpg" width="320" /></a></div>A kerti tevés-vevésre is nehezen tudtam rászánni magam, jártányi erőm is alig volt, s időnként nátha, köhögés tört le, aminek türelmesen kivártam a végét. Életem különben gyakran telik ezzel : kivárni valaminek a végét, hátha jobb lesz... A nyári kánikula vissza-visszatérő periódusai csak fokozták a fáradtság érzését. <br /><b>Augusztusban</b> Magyarországon töltöttünk nem egészen 2 hetet, melyben a családi összejövetelek voltak a legkellemesebbek; lassanként egyáltalán nem tudom elviselni a 35°-on felüli forróságot, ami ráadásul a gyerekek szemében teljesen valószínűtlennek tűnik! Ők vígan bicikliznek a számomra fullasztó melegben! Vajon nekem is ilyen elképzelhetetlen volt annak idején öregedő rokonaim szenvedése, vagy csak a nyár volt kíméletesebb?...</span></span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibVSwaABH1chOIXbfcO9wDdrpONh4H2y65dHvu9xxNRfzTyBxVI-bdV8gd_C5Z6zNheBU7HGCp_aUz_FgZaHOl7xrQ0PsetJOXl4xj_vd0JwUR0zGpf2YaqpKrEbBWRzFqCuffLyaaTuNBJ87JlkqV-o-MKmOFIvqjKBy1_VqHIESFS03pq7E21Hm8cc8/s4032/8Nd6KGS7RLWyI8hYDm+mCw.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibVSwaABH1chOIXbfcO9wDdrpONh4H2y65dHvu9xxNRfzTyBxVI-bdV8gd_C5Z6zNheBU7HGCp_aUz_FgZaHOl7xrQ0PsetJOXl4xj_vd0JwUR0zGpf2YaqpKrEbBWRzFqCuffLyaaTuNBJ87JlkqV-o-MKmOFIvqjKBy1_VqHIESFS03pq7E21Hm8cc8/s320/8Nd6KGS7RLWyI8hYDm+mCw.jpg" width="240" /></a></div><span style="font-family: verdana;"><span> </span></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span><b>Október</b> a születésnapok ideje. Átléptem egy újabb képzeletbeli határvonalat. Alice 15. évét töltötte be. Sok-sok üdvözletet kaptam innen-onnan, írásban, telefonon, élőben. Jólesnek, mint mindig, mert hiszek nekik. Vagy fordítva : hiszek nekik, mert jólesnek. Mindenesetre kis adag életkedvet csepegtetnek belém, </span></span><span style="font-family: verdana;">mert</span><span style="font-family: verdana;"> úgy érzem </span><span style="font-family: verdana;">mindannyiszor</span><span style="font-family: verdana;">, hogy </span><span style="font-family: verdana;">valaki számára </span><span style="font-family: verdana;">létezek egy pillanatra... Mondtam már, hogy nyitott könyv lennék egy pszichoanalitikus számára?... <br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"> </div><span style="font-family: verdana; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="text-align: justify;"> Szinte az egész őszt eső permetezte - mit permetezte? Locsolta! Az enyhe idő miatt kis juharom levelei sokáig lángolva virítottak az ágain, ami nagyon jól mutat a szürkülő kis kertben. Aztán pár nap alatt mind lehullott. Október végén elkezdtem a szemeim ápolását, a dupla műtét előkészületeit, mely végül is január elején ért célba. Maradt még kb. 2 hétnyi csepegtetés, majd egy vizsgálat szemüveg-ügyben. Kell-e - gyanítom, igen, már csak a gyakori képernyő használat miatt is - de majd kiderül. </span></div></span></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Fiam átmenetileg hozzám költözött <b>november</b> elejétől 6 hónapra, hogy az itteni bíróságon végezze el a bírói gyakorlatot. Nekem természetesen ajándék az ittléte, akkor is, ha viszonylag ritkán látom (esténként, és reggel 5 percre, mielőtt munkába menne). Az év különösebb felfordulás nélkül telt, összejövetelek, kis baráti vacsorák között, majd az év végi ünnepek előkészületeivel. A gyerekek magukra </span><span style="font-family: verdana;">vállalták</span><span style="font-family: verdana;"> a karácsony megszervezését, egy közös színházi kiruccanással Pá</span><span style="font-family: verdana;">rizsba. Nekem talán ez a legkedvesebb ajándék, együtt átélt színházi élmény, mely az amúgy is teli házat nem terheli újabb tárgy érkezésével. </span></p><p style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglABEIsN_q9-j2DvoCAkHlkHgY33B2A55C3tymB7PekkypDrqYx8IZUSqND5Zy8IQWTChe53UERuLMOeWbZkJOTE0tk4JBeCZYHtD8R-dxILP90yuw6Ry90whtpPWNYSnqO6h9_eC-m9ey-rIhekdRN_YgOrNibFsqfMphqDHBCF-Q_21UAY6xjPKCwh0/s1151/IMG_2258.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="863" data-original-width="1151" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglABEIsN_q9-j2DvoCAkHlkHgY33B2A55C3tymB7PekkypDrqYx8IZUSqND5Zy8IQWTChe53UERuLMOeWbZkJOTE0tk4JBeCZYHtD8R-dxILP90yuw6Ry90whtpPWNYSnqO6h9_eC-m9ey-rIhekdRN_YgOrNibFsqfMphqDHBCF-Q_21UAY6xjPKCwh0/w400-h300/IMG_2258.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az ünnepi vacsora közben</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBL-N-3WI-33Vt75sN1ADb54wEX42Xb6n7Ng14lSc6x2uI026KBRhfJHXRUqLVLd7x-4thXldvRrM8_vKQcpn_-IEsigvCV-ODtSRVfNRYOrnugzXzNRZNrdIMSF6-GMu_IbeOIhj-RAwFKdt3kspGH7-x_pjFSBiUW8aMObHmkoWANt0CdhO_ma_Hvak/s897/IMG_2267.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="897" data-original-width="673" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBL-N-3WI-33Vt75sN1ADb54wEX42Xb6n7Ng14lSc6x2uI026KBRhfJHXRUqLVLd7x-4thXldvRrM8_vKQcpn_-IEsigvCV-ODtSRVfNRYOrnugzXzNRZNrdIMSF6-GMu_IbeOIhj-RAwFKdt3kspGH7-x_pjFSBiUW8aMObHmkoWANt0CdhO_ma_Hvak/s320/IMG_2267.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Palmyre Sudokut fejt a kertre nyíló ablaknál</td></tr></tbody></table><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> </span><span style="font-family: verdana;">Milyen volt az elmúlt év? Csak rosszabb ne legyen, kibékülnék vele az idén is!</span></p><span style="font-family: verdana;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> </span></p><p style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: verdana;"> </span></span></p>Rozsa T. (alias flora)http://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-60035813340526828682024-01-14T10:36:00.004+01:002024-01-14T15:45:06.330+01:002023-am fejezetekben<p><span style="font-size: medium;"> Előre is elnézést a maratoni hosszúságért, mentségem, hogy fejezetenként irtam, s igy nőtt meg... de nem kötelező elolvasni, de már iderakom egybe, ha megvan :)</span></p><p><span style="font-size: large;">fura év volt ez is...</span></p><p><span style="font-size: medium;">jól jönne már egy normális, de mindig annak örülhetünk, ami van, és addig örüljünk, amig van, (legalábbis - hagyjuk a királyi többest- számomra)mert az se lesz örökké...már ennek vannak jelei</span></p><p><span style="font-size: medium;">a háziorvosom minden panaszomra mindig azt mondja a korom miatt van, ami előrehaladott, hát nem kétség, már 80, de ismerek egy háziorvost Pesten (lányom apósáé történetesen) ajki 100 évesen is praktizál! én is őt választanám...</span></p><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;">AKIK ELMENTEK</span></p><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><div class="post-body entry-content" id="post-body-3683195259496696051" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">nem kéne a halálról irnom folyton, mondja 90 éves unokanővérem... de mindig újrakezdem</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">mert az élet is...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: large;">Dégi kollega</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">de jókat beszélgettünk a gimiben, mindig mosolygott,,,a 90. szülinapján is még...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Morcsányi , </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">lányom volt s szeretett főnöke filmsztárként nem szerettem - az orosz irodalom kiváló ismerője (Csehov!), dramaturg</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">T G M </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">a filozófus , aki egyszer az Oktogonnál, nyakában gyerekével, kezitcsokolommal ,rámköszönt...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Dunai Tamás ,</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">aki eredetileg bölcsészből lett szinész, s aki még terelgetett, szerencsére letegezve, a JATE maximumában a Mensáros esten..(xx. század)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">dr Sánta Sándor, </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">akivel szerencsére volt egy jó, kiengesztelő, anyut szeretettel emlegető, félreértéstoldó beszélgetésünk a múzeumban</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Topol ,</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">az örök tejes ember ...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Baron Sanyika, </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">aki többé már nem fog lefotózni sutyiban...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Vágó István, </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">akivel egyszer egy beszélgető körbe keveredtem ama szörnyű emlékmú mögött</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Szentmiklóssy Csöpi ,</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">aki legvégül eljött a z érettségi találkozónkra, kedvesen elbúcsúzni mindenkitől</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Somlai Klári.</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> a későn boldog házas osztálytárs, aki minden matek példát meg tudott oldani okos fejével</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Bálint Márta,</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> a Hagymaház örökös igazgatója, akivel már nem futok össze jókat beszélgetni </span><span style="font-size: large;">utcasarkokon</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Mátó Erzsike,</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> örökös, kedves könyvtárigazagató, aki egyszer megmutatta nekem a kertje magnóliáit</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Bozsogi Attila örökifjú.</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> akinek szerencsére elmentem jubileumi (immár búcsú felolvasására és filmről-koncertjére,) ő se dicséri már "művészi" fotóimat, s nem faggat ki 10éveskislányként s nem emlegeti, hogy milyen jó kartársnője volt anyukájának az én anyukám</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Csomós Mari,</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> az egykorú, komoly szépségű szinésznő, aki bár nem volt kedvencem, sajnálom</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Vajda Mihály,</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> a rendhagyó filozófus, akivel egyszer együtt álltam sorba mozijegyért a művészmoziban</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Kardos Misi </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">drága unokaöcsém, aki szép, kicsit szomorkás fiúként él emlékezetemben, mikor meglátogattak bennünket</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Szabó Irma </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">aki talán már 3 éve is, elment, de évtizedekig hiányoltam, barátnőfélém volt a gimiben ...volt</span></p><p><span style="font-size: medium;">Dávid Katalin,</span></p><p><span style="font-size: medium;"> kedvenc több mint művtörténészem. akit 80 éves korában áldott meg a pápa..</span></p><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;">nem szabadna halálról irni, mindig figyelmeztetnek, hogy pesszimista vagyok, negativ...de ezek tények és a születések se ellensúlyozzák igazán... vagy mégis?</span></p><p><span style="font-size: medium;">a 6. dédunokája születik unokabátyámnak , ki 94 éves....Mazel<span style="font-size: 14.85px;"> tov!</span></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">**</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">CSALÁDFABŐVÜLÉS 2023ban</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">2023-ban bővült a családfa régiekkel is...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">s ez nagyon furcsa, megrázó érzés, különösen, amikor az amúgy elkerülhetetlen de idő előtti végállomás a felfoghatatlan botrányos Auschwitz</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">nyerek egy csomó rokont, s már nem egyet fiatalon el is veszitek.... </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">én sokáig abban a tudatban voltam, hogy nagyjából "megúsztuk" a holokausztot apám tragédiájától eltekintve - a rokonságban</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">de most kiderült, hogy dehogyis..........de mennyire nem!</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">a Löwingerek, nagyapa testvérei keltek életre, meg leszármazottaik, </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">A Centropa egy hatalmas életútinterjút csinált a marosvásárhelyi Scheiner Mesnitz Juliával, az ő nagyapja, az én nagyapám testvére:</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">László Abert (Löwingerről) magyarositva</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Julia kozmetikus, megjárta Auschwitzot, de megmenekült (bár gyereke nem lehetett!) édesanyja odalett! László Ilona!</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">s testvére L Margit is!</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">SZERENCSÉRE KÖZVETLEN ROKONSÁGÁBAN VAN SOK LESZÁRMAZOTT,, akik ma is élnek...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">nagyapa másik bátyja László Dezső</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">az ő lányát László Lilit ismertem, a Rózsadombról, hegedűművész (meg is hegedűltetett) egyszer</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">férje dr Bagyó János újságiró, tanár, és kiderült, hogy apám iskolájában tanitott!</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">apu gimista iskolatársával (regényével), is megismerkedhettem: Schönberger Székács István pszichiáter: Egy zsidó polgár gyerekkora</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> tanáraival is (magyar tanárja vihette a Nyugatba, diját is megkapta dr Dénes Lajos, ki Alexander Bernát tanitványa (tehát közvetve apám is!)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">A Bak ág is bővült, sokakkal</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">sajnos Auschwitz végállomással is Pierre Békeffi és Békeffi György festőművész is....</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Bak Sándor újságiró, apja Joakim tanitó</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Kraus Lili hires zongoraművésznő, szerencsére élő leszármazottakkal! (Amerikában)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Josefa Schlesinger Bak, Szegő leszármazottak, s egy könyve jelent meg most: Szegő Albert: "Mussolini nővérének házában (Olaszo)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">de a legizgalmasabbak a kezdetek: ..u. i. kiderült hogy egyenesági leszármazottai vagyunk (rabbi Bak Hirschen át) a prágai gólemkészitó Maharalnak, aki 12. dédapánk...!</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">(ez azért is érdekes, mert Gonda ágon is...)bár erről meg nem találtam adatokat a kutatásaimmal de nagybátyám Bécsben emlitette, mikor még nem érdekeltek az ősök</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">egyébként Bartos Gyulával se találom a meglevő közvetlen kapcsolatot a Bárányokkal, de hiszen a dédapámmal Bárány Salamonnál nem jutottam tovább (csak nevekkel: szülők: Bárány Salamon, Guttmann Leonóra, Bonyhád)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"></p><div class="separator" style="clear: both; font-size: 14.85px; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg22-r7G1r3joVjdmEgubSd6TnOqPqyZS03A3V3wiJ3_Hn-sjKZyF5YrW-N1acRHscrwVkPWLKdeDtcMRVaMOvvwGneY9_ESYLtP6OGsHimNB4FNzQkiCKUDypYq8srxuXYsQkpuZHQviyYCt3vteEPG4l4HbmTKqwIvJ5s0Mw2_k0kxgMub7AbAWbgHMl3/s1696/b%C3%A1r%C3%A1nysalamonbonyh%C3%A1dung%C3%A1rir%C3%A9nh%C3%A1z.png" style="color: #336699; margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-decoration-line: none;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="156" data-original-width="1696" height="36" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg22-r7G1r3joVjdmEgubSd6TnOqPqyZS03A3V3wiJ3_Hn-sjKZyF5YrW-N1acRHscrwVkPWLKdeDtcMRVaMOvvwGneY9_ESYLtP6OGsHimNB4FNzQkiCKUDypYq8srxuXYsQkpuZHQviyYCt3vteEPG4l4HbmTKqwIvJ5s0Mw2_k0kxgMub7AbAWbgHMl3/w400-h36/b%C3%A1r%C3%A1nysalamonbonyh%C3%A1dung%C3%A1rir%C3%A9nh%C3%A1z.png" style="border: none; position: relative;" width="400" /></span></a></div><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: large;">a Bak-Hőnig rokonságból előbukkant Hőnig Dezső a neves épitész (közkórházak!)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Gombó Zsuzsáról is kiderült hogy rokon, egykori Madrichom (és Izraelban is tevékenykedett a Hasomerben , ahova unokám is jár, lám!)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">persze unokaöccse is, akivel Makón véletlenül találkoztam!!!</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">(N.Y-ból)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">valószinű Gombó részről rokon Baruch Oberlander is, a Vasvári rabbija, s ezt is még feladat feltárni</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Ja, és végre a sok arctalan ősből: egy fotó , olajfestményről, a Zsidó Múzeumből Bak Ignác dr., és testvéréről dr Bak Izraelről is elküldte fotóját közvetlenebb leszármazott Surányi András...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"> </p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Papp Róbert ről meg (Bak Hirsch dédunoka, hitk elnök, ügyvéd) kiderül hogy szabadkőműves is volt (akár nagypapa) dr Gonda Jenő</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">akiről szintén nyertem egy remek fotót ügyvédi kamara tablójáról..(ADT) . s az is kiderült, hogy a makói Kristóffyval küzdött az általános titkos választójogért (csak neki nincs emléktáblája :)(</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">***</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">2023 - KULTÚRA</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> nézzük csak, mit tudok felmutatni (ált, hanyatlásomban)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Hát nagyon keveset olvasok(betudható tán a szemem romlásának is enyhitő körülményként)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Be se fejeztem Müller Pétertől anyja Titkos könyvét...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Az év könyvét megvettem, dedikáltattam is , beszéltem is irójával, de még nemigen mélyedtem bele a Kitelepitettekbe</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">a Medáliák dijas Kiss Gergely verskötete is felkeltette az érdeklődésem, de csak...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">ugyanigy Kováts Laurától a Belső tenger (bár itt vissza is tart valami...)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Schönberger Székács Egy zsidó polgár gyerekkora( apám oszttársa! gyerekkoruk hát azonos!)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">szóval ezen változtatni akarok, lehet, hogy meg kéne műteni a hályogot a szememen,s az megoldaná...</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">FILMet is kevesebbet láttam, moziban pláne nem voltam (de ez nem csak az én hibám)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">tán csak kétszer: Megfojtott órák, Napoleon (Oppenheimer?)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">viszont észrevettem, hogy szivesen nézek vissza jó régi filmeket képernyőről:</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">pl Legénylakás, Boleyn lányok, Nagyitás (sokadszor), Anyám és más futóbolondok, Szereelmes biciklisták, Tea Mussolinivel, Párduc, Amarcord, Megvegtés</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">KIÁLLITÁSokra is hézagosabban járok(?)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Szekeres Imre rajzai (Önk)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Lörincz Margit, Ádok Zsanett portréi (ktár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">József Attila makói évei (múzeumi állandó kiállitás)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Fodor Ilda kerámiái (ltár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Karsai Épitészeti fotók (ltár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Csontok Dömötör fotókiállitása (ltár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Angyalok Dömötör (Ktár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Nagy Nándor szobrai (ltár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">költők, írók szoborportréi (ktár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">nemezkiállitás, babák (ktár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Nók (ktár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Kassainé emlékkiállitása</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Kolarovszky rajzok (Hház)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Ádok Zsanett Mesterségek fotói (múzeum)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Petőfi buszkiállitás</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Vigh Sándor természeti fotói (ktár)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">(Még majd irok rendezvényekről is)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">***</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">RENDEZVÉNYEK, ELŐADÁSOK, SZINHÁZ, KONCERT</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"></p><div class="post-footer" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #999999; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13.5px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.6; margin: 0.5em 0px 0px; orphans: 2; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"></div><p style="font-size: 14.85px;"></p><div class="post-body entry-content" id="post-body-7755303518993863530" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> irodalmi előadás: Arany és Petőfi</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Hej, proletár</span></p><p><span style="font-size: medium;"> Marosvidék, Honism összejövetel</span></p><p><span style="font-size: medium;"> Bene Z novellái</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Múzeumi évkönyv 2023</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Neduca szatirikus könyve (ford) </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Liebmann Enyedi fotók</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Izraeli úti beszámoló</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Egyiptomi beszámoló,</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: large;"> Belvedere est - folyóirat bemutató</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">szház: </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> A tanítónő</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Krimi</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Életrevalók</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Bál a Savoyban</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Szent Péter esernyője</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> A gyertyák csonkig égnek</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">koncert</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Kamarazene a Gloriusban</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Palya Bea Egyszál maga</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Petrás Mária imadalai</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Szent Efrénm koncert (gör kat)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> zongoranégyes (ref)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Gajer koncert ( idősek)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Barokk koncert (Hagymaház)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> Cantemus adventi</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Hagymafesztivál: SZentpéteri Csilla, Karamell, Blackbird, </span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">***</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">EZ-AZ 2023</span></p><p style="font-size: 14.85px;"></p><div class="post-footer" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #999999; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13.5px; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.6; margin: 0.5em 0px 0px; orphans: 2; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"></div><p style="font-size: 14.85px;"></p><div class="post-body entry-content" id="post-body-3151473670885170283" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"> megszűnt valójában is a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">a Szegedi utcai bolt is, hova ugyan nem nagyon jártam már</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">egyre nagyobb a drágaság</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">a menza megújult, de mintha gyengébb lenne a választék, s nincs fél adag</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">nagyapa Löwinger Miksa iskolája 100 éves!</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">120 éves a szegedi zsinagóga</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">volt egy 40, meg egy 50 éves talim</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">irtam a Marosvidékbe (nagynéném nagyapa kereskedelni iskolájában)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">Honismereti naplóba (Békeffy Antal)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">a 3. hanukagyertyát én gyújtottam</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">festmény ajándékom (rólam)</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">változó egészségi problémák de a háziorvosom mindent a koromra fog</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">legfőbb bajom, hogy össze-vissza de túlalszom</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">interjút készitettek velem mint Strashoffi túlélőről</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">utazásokat halasztgatom</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">***</span></p><p style="font-size: 14.85px;"><span style="font-size: medium;">LÁNYOM 2023</span></p><p><span style="font-size: 14.85px;"> </span><span style="font-size: medium;">biztos nem örül neki, de mióta ő abszolút nem menegeli magát igy én jegyzem :) (ha hevenyészve is)</span></p><p><span style="font-size: medium;">idén különösen úgy tűnik, csúcson van (a 4. azaz összesen a gyerekkoriakat is belszámitva )6. kötetével...amitől mindenki odavan (Egyszerre egy beszéljen" (fia reagálása rá: Jó, jó, de mikor irta ?:)</span></p><p><span style="font-size: medium;">májusban jelent meg a kötet a Praenél</span></p><p><span style="font-size: medium;">bemutatója a Margón</span></p><p><span style="font-size: medium;">Kisprésházban (Bazsányi kérdezte)</span></p><p><span style="font-size: medium;">Podcastja Nyári Krisztiánnal</span></p><p><span style="font-size: medium;">Magyar Hang interjú</span></p><p><span style="font-size: medium;">Sziv Ernő, Grecsó, Simon M külön ajánlásai</span></p><p><span style="font-size: medium;">interjú HGV-n</span></p><p><span style="font-size: medium;">interjú Népszavában</span></p><p><span style="font-size: medium;">ÉSben a kötetről ketten (Domján, Bazsányi)</span></p><p><span style="font-size: medium;">podcast Indexben</span></p><p><span style="font-size: medium;">Nők Lapja keresztrejtvényében</span></p><p><span style="font-size: medium;">Partizán podcast (Petriről)</span></p><p><span style="font-size: medium;">Molyon elismerések</span></p><p><span style="font-size: medium;">kulturpara könyvajánlójában</span></p><p><span style="font-size: medium;">Szombatban a kötetről</span></p><p><span style="font-size: medium;">Magyar Narancsban interjú</span></p><p><span style="font-size: medium;">Jelenkor Pécsliten Timivel beszélgetés</span></p><p><span style="font-size: medium;">Alföldben elemzés Timi kötetéről</span></p><p><span style="font-size: medium;">Népszava a "kifejezetten élvezetes kötet"ről</span></p><p><span style="font-size: medium;">a kötet az SZTE polcán</span></p><p><span style="font-size: medium;">Kulterhu interjú Timivel</span></p><p><span style="font-size: medium;">Októberi Jelenkor tanulmánya Timi kötetéről</span></p><p><span style="font-size: medium;">Könyvesházban Lakner a kötetről</span></p><p><span style="font-size: medium;">Szegedi Jazz kocsma kötetbemutató</span></p><p><span style="font-size: medium;">Timi a 7. legjobb könyv a Könyvesben (50 kiemeltben)</span></p><p><span style="font-size: medium;">Tini "az év felfedezettje" </span></p><p><span style="font-size: medium;">"Ha ezeket elolvasta nem élt hiába" (a kötetről)</span></p><p><span style="font-size: medium;">"kapós" a könyv</span></p><p><span style="font-size: medium;">Ésben interjú és tárcák</span></p><p><span style="font-size: medium;">releváns publicisztika Literán</span></p><p><span style="font-size: medium;">podcast is a Literán</span></p><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;">Könyvheti interjú (Szegő, Kolozsi ) főleg a SZép versekről, amit újólag szerkeszt</span></p><p><span style="font-size: medium;">Magyar Hangon Szép versek dicsérő kritika</span></p><p><span style="font-size: large;">verse Vig szinházban (Szivlapátból)</span></p><p><span style="font-size: large;">PNL-t köszöntő persziflázsa</span></p><p><span style="font-size: medium;">Alföldben is versek,</span></p><p><span style="font-size: medium;">írodalmi beszélgetések: Mán E., . , Pál Sándor, Krusovszky, Harag Anita, Bognár Péter</span></p><p><span style="font-size: medium;">Jelenkorban A vers közgazdaságtana</span></p><p><span style="font-size: medium;">Palya Bea koncerten Rumbachban fellép szösvegekkel a hanukáról</span></p><p><span style="font-size: medium;">"Életutak" c könyvben (mint az "akikre büszkék vagyunk " és Pro Huanitate első helyezés 4 éven át a gimiben"!)</span></p><p><span style="font-size: medium;">**</span></p><p><span style="font-size: medium;">UNOKÁM 2023</span></p><p></p><div class="post-footer" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #999999; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.6; margin: 0.5em 0px 0px; orphans: 2; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"></div><p></p><div class="post-body entry-content" id="post-body-5195918179033912526" itemprop="description articleBody" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; line-height: 1.4; orphans: 2; position: relative; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; width: 528.4px; word-spacing: 0px;"><p><span style="font-size: medium;"> tart még az olvasási "őrület", de kapcsolódott hozzá a társasjáték szenvedély</span></p><p><span style="font-size: medium;">kungfun fehér öves lett</span></p><p><span style="font-size: medium;">"Hiányozni fogsz" (nem jössz)</span></p><p><span style="font-size: medium;">a haja olyan mint a Beatleseknek fénykorukban, de jól áll neki, bár kezdi félre is fésülni...később</span></p><p><span style="font-size: medium;">purimi szinjátékban remek (több szerepben egyszerre)</span></p><p><span style="font-size: medium;">hulcát kapott (amim nekem is volt!) (beszédet is ő mondott az avatáson)</span></p><p><span style="font-size: medium;">nomád táborban idén is</span></p><p><span style="font-size: medium;">volt a szarvasi táborban is</span></p><p><span style="font-size: medium;">remek a humora, vág az esze, olyan jókat és elgondolkodtatókat tud mondani - nekem</span></p><p><span style="font-size: medium;">magától is felhiv (felfedezett a fbon, s neki tetszik is)</span></p><p><span style="font-size: medium;">újabban érdekli a történelem (is)</span></p><p><span style="font-size: medium;">kedves verset irt nagyon-nagyon öreg nagyanyjáról :)</span></p><p><span style="font-size: medium;">a debreceni nemzetközi szavalóversenyen második lett</span></p><p><span style="font-size: medium;">jártak Prágában, Krakowban (örülök neki - érdekes hogy ezeken a helyeken én is)</span></p><p><span style="font-size: medium;">de elég sokat kirándulnak, túráznak országon belül is</span></p><p><span style="font-size: medium;">hirtelen nagy fiú lett, a képeken látom, többek közt plakátokon :)</span></p><p><span style="font-size: medium;">ja és "persze" ...csupa ötös, tantestületi dicsérettel</span></p><p><span style="font-size: medium;">****</span></p><p><span style="font-size: medium;">BUÉK 2024!</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCus3ghM2pcgPEM227ODbyb5m5HRBeyGTmbmP-boqah3TVRe5CrLN9kJR_-FPRRdUs9rIszKuE8SYVoDbLbcKYmFsvwa8QUfYcdtUWXj09Mzi4qmLwkvk3IXSX64Zbm-HvJaMZz8AEoTDGqWuOnaSjIUxWIAE-lv3YHGidsa7x8RWCkHm2DBtRlKFdaQPw/s1124/angyalokki%C3%A1ll2023.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1124" data-original-width="843" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCus3ghM2pcgPEM227ODbyb5m5HRBeyGTmbmP-boqah3TVRe5CrLN9kJR_-FPRRdUs9rIszKuE8SYVoDbLbcKYmFsvwa8QUfYcdtUWXj09Mzi4qmLwkvk3IXSX64Zbm-HvJaMZz8AEoTDGqWuOnaSjIUxWIAE-lv3YHGidsa7x8RWCkHm2DBtRlKFdaQPw/w300-h400/angyalokki%C3%A1ll2023.jpg" width="300" /></a></div><br /><span style="font-size: medium;"><br /></span><p></p></div></div></div></div><div><br /></div>alizhttp://www.blogger.com/profile/07167684378987044156noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-18593646495946089422024-01-11T19:56:00.006+01:002024-01-11T21:18:45.216+01:00 Újesztendő, vígság szerző<p>Milyen is volt ez a 2023, amit lassan már fél hónapnyira hátrahagytunk? Mint minden év, vegyes. Volt benne sok szép, jó, kedves, meg nehéz, szomorú, hozott örömöt, bánatot, tett aggódóvá, gondterheltté, megnevetetett persze sokszor, adott erőt, betegség átvészeléséhez, bajok megoldásához. Volt benne kacagás, meg sírás is, néhanap örömkönnyekkel, meghatódással. Kaptam ettől az évtől, hála a sorsnak, sok sok boldog pillanatot. Lássuk hát, kicsit rózsaszín szemüvegen át, inkább csak a szépre emlékezve, az árnyakat háttérbe szorítva, az én 2023-as évemet.</p><p>Szoktam képekkel mesélni, most se lesz ez másképp. (azért szöveggel is, meg néha majd beszúrok egy-egy szívemnek kedves dal linkjét, mert a zene "átitatta" a napjaimat, keretet adott, és sokszor ráfelelt a hangulatomra. A dallam az, ami számomra elsődleges, de meglepő volt, ha a szöveg is épp "beletalált" a lelkem közepébe. Az egyik remek hozadéka a nyuggerségnek, a jóval több zene és a rengeteg idő olvasásra.)</p><p>Mindjárt itt az elején azért gyorsan leírom: a 2023-at, január 2-án csúnya, hetekre elhúzódó lázas, vírusos (nem covid) légúti bajokkal kezdtük, december végére pedig, "stílusosan" egy másféle, szerencsére 1-2 nap alatt gyógyuló (bölcsis-ovis eredetű) vírussal zártuk. Idén makk egészségesen indult a január, maradjon ez így december végéig! Ennyi negatív a múlt évből elég is. "A többi néma csend...."</p><p>2023-ban kerek születésnapok voltak a családban, 10 és 40. Mindkettő hihetetlen! Már?! Azt hittem, csak én öregszem.😂.Volt hát ünneplésre ok, többszörösen is, szűkebb, majd bővebb családdal, sőt, ajándék nosztalgia utazással közösen. <br />Az ünnepelt rég dédelgetett álma (kettő is) valóra vált: 1.nyárson megsütött egy egész bárányt (a főzős-sütős génjeimet abszolút átörökítettem 😉) és 2. újra együtt voltunk a Szlovák Paradicsomban. (ahová mind visszavágytunk, s most teljesült a régi emlékek újraélése.) <span> </span> </p><p></p><p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBA3NSlXQ8VKZTHiNFGHPkwSJ7ASf2JvW5qXHDd4T4sWQatnL46hiFdy3ULJVJK6X73NVDe-ge0fuHhzi88rQqTMmV4mtc0YnJiRsvyd1LtvK8jILYx9pe0cvYlf-CDnuJlrSnMTFnbcVKnyKK8Sejye88Ru-X7-cVkVwCx8u7T9p-G_-q3fgHAbgoDV8/s4080/IMG20230731144355.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="242" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBA3NSlXQ8VKZTHiNFGHPkwSJ7ASf2JvW5qXHDd4T4sWQatnL46hiFdy3ULJVJK6X73NVDe-ge0fuHhzi88rQqTMmV4mtc0YnJiRsvyd1LtvK8jILYx9pe0cvYlf-CDnuJlrSnMTFnbcVKnyKK8Sejye88Ru-X7-cVkVwCx8u7T9p-G_-q3fgHAbgoDV8/w320-h242/IMG20230731144355.jpg" width="320" /></a> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDmK687IyWZVY5-JwhZQ6a1i6GKJKGIdHzbJ2AXi2LgNF2E4zh2sdc32SOnoioQJoLyT7wyARyc29egSZhqPtEq7awWdOCWms2N17xQht-eo_s_2ogh0dymbopZBPuBdWA5hnHYPIFRZoh-Blb1G2BhXvaeT2Qi32Od1D5zUS5ef2ntTkKmbfm-G8dKNk/s2052/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1595" data-original-width="2052" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDmK687IyWZVY5-JwhZQ6a1i6GKJKGIdHzbJ2AXi2LgNF2E4zh2sdc32SOnoioQJoLyT7wyARyc29egSZhqPtEq7awWdOCWms2N17xQht-eo_s_2ogh0dymbopZBPuBdWA5hnHYPIFRZoh-Blb1G2BhXvaeT2Qi32Od1D5zUS5ef2ntTkKmbfm-G8dKNk/w200-h156/1.jpg" width="200" /></a></p><div><br /></div><div>Egy -számunkra jelképes- település táblájánál találkoztunk július végén, megismételtük egy régi fotónkat, az újabb szereplőkkel, unokáinkkal, majd együtt utaztunk tovább Szlovákiába <p></p><p>Mikor fentről, a kanyargós szerpentinről megláttam a tavat, elszorult a torkom. Aztán a gáthoz érve, bevallom, kicsordult a könnyem. (később "egyeztettünk", a másik autóban utazó is pont ott érezte ugyanezt...) Csodálatos, hogy minden ugyanolyan maradt. Semmi sem változott a 90-es évek eleje óta. (maximum a az egyik bolt helyén egy pizzéria van😋)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWgzqZJ1tNmtE83inToI56SrMuJyuc5Kt3H5r8Xx4XuyFMPdtRgGzQwsXNxAuHCY_DUQloojDXdxXzHczQeztvqjK-iYp3i0hCglFPXzOeosmMs0sD6Wav_5zOomlXlYkgGGpqAKFyqz4YetzS3vxzIX3Q-7DPA5uDmBJP6qLcM4W7L90GhUQ06SRB7Ng/s4608/IMG_6267a.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWgzqZJ1tNmtE83inToI56SrMuJyuc5Kt3H5r8Xx4XuyFMPdtRgGzQwsXNxAuHCY_DUQloojDXdxXzHczQeztvqjK-iYp3i0hCglFPXzOeosmMs0sD6Wav_5zOomlXlYkgGGpqAKFyqz4YetzS3vxzIX3Q-7DPA5uDmBJP6qLcM4W7L90GhUQ06SRB7Ng/w400-h300/IMG_6267a.jpg" width="400" /></a></div><div>A falu, olyan, mint régen, akár egy évtizedekkel ezelőtti fotót is tehetnék ide.</div><div>A víz ugyanolyan, azaz jéghideg. Természetesen úsztunk benne, az ifjak, az apukájuk, a kutya, no meg...én.</div><div>Az aprónép (meg az öregek) miatt könnyebbek voltak most a túráink. Bizony a meredek létrák a szakadékokban feladták nekem a leckét, de felértem. Büszke vagyok rá, tényleg.</div><div>Felmentünk a jégbarlangba is, mondják, kicsit olvadozik a klímaváltozás miatt, de még mindig gyönyörű.</div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdbLUMWQaiHoWVKTJrLj_n6SrN-92FcTMFr5Uizc_oDvJ0_GsH8_vNNqffLd_s8q1-YIaNRCHduaKPBve8PBpGtqOdaGm33IaZ4mt3OEcCXUStCL2M8ImqEZVVS1Du2gxQg9Xg4VVeh0eOpguf-gdm-Cu7I37G273VTjlXOkt6gMMinC6EJJpeZw9Z8aI/s4080/IMG20230804101816.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="301" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdbLUMWQaiHoWVKTJrLj_n6SrN-92FcTMFr5Uizc_oDvJ0_GsH8_vNNqffLd_s8q1-YIaNRCHduaKPBve8PBpGtqOdaGm33IaZ4mt3OEcCXUStCL2M8ImqEZVVS1Du2gxQg9Xg4VVeh0eOpguf-gdm-Cu7I37G273VTjlXOkt6gMMinC6EJJpeZw9Z8aI/w400-h301/IMG20230804101816.jpg" width="400" /></a></div><div><br /></div><div><br /></div>Esőben érkeztünk, esővel búcsúztunk. Szerencsénkre közben jobbra fordult az idő, az a pár nap az év közepén tényleg csúcspont lett.</div><div>Azért visszanézve a tóra, megint elszorult a torkom...Ki tudja, látom-e még? </div><div>Az emlékeket jó volt felfrissíteni, hogy tovább megmaradjanak.</div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>De korábban, még tavasszal is utaztunk, a kétéves születésnapjára érkeztünk. Nehéz fotót választani, ami nem sérti a "személyiségjogait". 😅. Mert persze őt, a legkisebb unokánkat fényképeztem főképp.</div><div>Szülei, mint minden alkalommal, remek programokat és kirándulásokat szerveztek nekünk.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj92nTH4PIB6NMowgrXJKiQs_dGJU8ViaRYtbmchxUvrDAZE7Gf6g1kdNgRmO5yRGtCUJoY0x8Ihn2ml3h3pKhAc1VnqcS7yu7zsoY032DSKgjwpOo5WSawpU_7sPGdehyphenhyphenjhcOh_XgYv2VTr9XpLwYIuYzpxV646Vdh5fqUGzXvGoa0_cmjlcL_wGsR55k/s4080/IMG20230519094127.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="301" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj92nTH4PIB6NMowgrXJKiQs_dGJU8ViaRYtbmchxUvrDAZE7Gf6g1kdNgRmO5yRGtCUJoY0x8Ihn2ml3h3pKhAc1VnqcS7yu7zsoY032DSKgjwpOo5WSawpU_7sPGdehyphenhyphenjhcOh_XgYv2VTr9XpLwYIuYzpxV646Vdh5fqUGzXvGoa0_cmjlcL_wGsR55k/w400-h301/IMG20230519094127.jpg" width="400" /></a></div><div><br /></div><div>Csak olyan gyorsan elrepült az a pár nap!</div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0LSMgaaeHyK4Z38WmfA2MHWSuBf2ShTGZpHYvKVUqiTu3-n30eg2ziZNANQMwyudE8OKUFO9A2K0L1QBaVR-RMcAErKmy5rXHpkcA3ZuqjgNoC-3FK2zPfhTuxnXisR6BChP-6zPS7auc6ogGlzkWmNXMKg_ktjkgDpb_KRBIitF6YYG1lWC_v8_Ozfs/s4608/IMG_6239.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0LSMgaaeHyK4Z38WmfA2MHWSuBf2ShTGZpHYvKVUqiTu3-n30eg2ziZNANQMwyudE8OKUFO9A2K0L1QBaVR-RMcAErKmy5rXHpkcA3ZuqjgNoC-3FK2zPfhTuxnXisR6BChP-6zPS7auc6ogGlzkWmNXMKg_ktjkgDpb_KRBIitF6YYG1lWC_v8_Ozfs/w200-h150/IMG_6239.JPG" width="200" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb4O6bdJf-ia-oezmnzj3qBj_kKgOngp7oADwsYu2jK6IM0Ux-p3GkCzmzFsJSL6Qs0gQRfjh1uI0E0-sywLjMO8svrtFhVjdh9ijhE9tSluiiHwFZEBLzzb63ah8o7a3x0OKaTFU_osWVCqqU_Q3wbM-neBb-INIV18OkOgz3JI67HR_iLToIrCGNjXQ/s4608/IMG_6258.JPG" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb4O6bdJf-ia-oezmnzj3qBj_kKgOngp7oADwsYu2jK6IM0Ux-p3GkCzmzFsJSL6Qs0gQRfjh1uI0E0-sywLjMO8svrtFhVjdh9ijhE9tSluiiHwFZEBLzzb63ah8o7a3x0OKaTFU_osWVCqqU_Q3wbM-neBb-INIV18OkOgz3JI67HR_iLToIrCGNjXQ/w400-h300/IMG_6258.JPG" width="400" /></a><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>A nyár persze unokás volt, mint rendesen. Meg Balcsis. Táborokkal összefűzve. Mindhárom itthoni fiút megkaptuk, külön-külön, néha meg együtt is.</div><div>A nagy ho-ho-ho , a vitorlázó, meg a konyhai kiskukta:</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHU85hYODT4EhE_cpLamowZMpkXHhuQFIu-cmV9zuDaopRkik0GW7dflo3oTgFYgD7jDf15ucBsK6r0rC-Nnn_Phh8_dcV7DpzAj23FFKdhyphenhyphenjNJ4ES4PHy8WwyLkPDwCu3t6p4FAQTjr9cnaBpcrI90iiURl2XdhCsAchQPYBBlpIPoJW_tZOlBGX2RlU/s2048/347432102_791131015880996_5630836320761611597_n.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="922" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHU85hYODT4EhE_cpLamowZMpkXHhuQFIu-cmV9zuDaopRkik0GW7dflo3oTgFYgD7jDf15ucBsK6r0rC-Nnn_Phh8_dcV7DpzAj23FFKdhyphenhyphenjNJ4ES4PHy8WwyLkPDwCu3t6p4FAQTjr9cnaBpcrI90iiURl2XdhCsAchQPYBBlpIPoJW_tZOlBGX2RlU/w90-h200/347432102_791131015880996_5630836320761611597_n.jpg" width="90" /></a></div> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzhHe0NSnl8hyphenhyphenvMZu4x9NM-LxsXB0_RreTQ4JbiM4gtXYOlP4Z0pkRABqX0KiH6uSkBD4XnXAUUeJwm4O3IChiqvAqfXdCV_Ewat6TR2VC65kmL5WeYR1xuFVLCe3pNq9SZVpO9406cIo7E6sL4PWKjrtr9j1XG7XrrhCBx65nq5GnVGNHqdhdR2H8q1Y/s2048/M..jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzhHe0NSnl8hyphenhyphenvMZu4x9NM-LxsXB0_RreTQ4JbiM4gtXYOlP4Z0pkRABqX0KiH6uSkBD4XnXAUUeJwm4O3IChiqvAqfXdCV_Ewat6TR2VC65kmL5WeYR1xuFVLCe3pNq9SZVpO9406cIo7E6sL4PWKjrtr9j1XG7XrrhCBx65nq5GnVGNHqdhdR2H8q1Y/w150-h200/M..jpg" width="150" /></a> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoZqcvzklTT62xtsjmT-kpKJsopVLF9x1KpPrqOQOr27SZGDyDOwaqxR5n3VWvMRCI6qlBA3aRwYDj5Rm4AFYbMlIGdhSjqjSEiokybtz6BG1M5nTPorqUIA9iKGRe3r3fRni1ilxbdq2cvi9KJRh3bds6gYtvwY0YztSqxzyqCvOwHgtCDJ-lQ4UaKcY/s2334/1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2334" data-original-width="2304" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoZqcvzklTT62xtsjmT-kpKJsopVLF9x1KpPrqOQOr27SZGDyDOwaqxR5n3VWvMRCI6qlBA3aRwYDj5Rm4AFYbMlIGdhSjqjSEiokybtz6BG1M5nTPorqUIA9iKGRe3r3fRni1ilxbdq2cvi9KJRh3bds6gYtvwY0YztSqxzyqCvOwHgtCDJ-lQ4UaKcY/w198-h200/1.jpg" width="198" /></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Úsztam tavaly is rengeteget, (mint mindig, kora reggel, mezítlábas biciklizéssel), főztem lekvárokat, (saját fügéből is!), sütöttem sok sok kenyeret, sütiket.<div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4TPMkMm_6uu2pjzpLRtGMwxUUilYWLUUndxQIC4D84lxPM0qUCvVEegR09hFb0AHnW99oAAXTLJ4ylIQBme2j9Pu5Gn_8CdVeYmfXjTp76Wu8xCtR6BjoQ6oNvA4VzXm-N6tpoRrEn63PdTkdm9bptFjnJqbawqwckSwz-8q3Ho9GUWqlmL9aT2WeygA/s4080/IMG20230526123315.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4TPMkMm_6uu2pjzpLRtGMwxUUilYWLUUndxQIC4D84lxPM0qUCvVEegR09hFb0AHnW99oAAXTLJ4ylIQBme2j9Pu5Gn_8CdVeYmfXjTp76Wu8xCtR6BjoQ6oNvA4VzXm-N6tpoRrEn63PdTkdm9bptFjnJqbawqwckSwz-8q3Ho9GUWqlmL9aT2WeygA/w200-h151/IMG20230526123315.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijddUSUcXwDJYLkKlQwEa7OXXYNwg6IqdhFjjn_-KBrs-yWv3WJhFP3QosCsDrtm6MY81w-_tG_WkhoL-tu2TDDR5MeV3lQZ-3s50T521u8vsd9_twlRBZWz0Zs7eM2WPDNhbgcpozAYCnThMd8yRMlaByMSWMeTSbd_mib4KmRwWS2hEd1EV_dG9yLI0/s2300/1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2191" data-original-width="2300" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijddUSUcXwDJYLkKlQwEa7OXXYNwg6IqdhFjjn_-KBrs-yWv3WJhFP3QosCsDrtm6MY81w-_tG_WkhoL-tu2TDDR5MeV3lQZ-3s50T521u8vsd9_twlRBZWz0Zs7eM2WPDNhbgcpozAYCnThMd8yRMlaByMSWMeTSbd_mib4KmRwWS2hEd1EV_dG9yLI0/w184-h176/1.jpg" width="184" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBRBIT5NDys_hZEeICGgqkJV7s8jD1YilaozQ5zR7cHvBocd1E9OdnaB6ECkvFelzLjN5Ys9RXa2ikAahRb4qCoSqc89YeKw19YMPIPaUd2Q6E3JC8sH-QZNaiXxedHdwUAYHTJthhh6D8UHJqpMvVqfmzjYMtRPeT890n-fKQZGBh25x2VCyRZ5O5kjQ/s4080/IMG20230810175755.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4080" data-original-width="3072" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBRBIT5NDys_hZEeICGgqkJV7s8jD1YilaozQ5zR7cHvBocd1E9OdnaB6ECkvFelzLjN5Ys9RXa2ikAahRb4qCoSqc89YeKw19YMPIPaUd2Q6E3JC8sH-QZNaiXxedHdwUAYHTJthhh6D8UHJqpMvVqfmzjYMtRPeT890n-fKQZGBh25x2VCyRZ5O5kjQ/w151-h200/IMG20230810175755.jpg" width="151" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5JsDnfW6jifUl2gLAlsP28eceaYp8lru8Pz6lmcPtebsAPQ0zoRDk-XkJ9MCNfyVpBnXUXlKXchJ48rZKgzPdDM7tP6BwD9c-VP2NuQO85eXOeqr9d0_528PHlfN2FUUDoqYEucL5SfDpgDr2lLYpPxkj4rcplyP_pG5z1jVMHOEm8HJn1w_bHag8aqk/s3056/3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3056" data-original-width="3013" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5JsDnfW6jifUl2gLAlsP28eceaYp8lru8Pz6lmcPtebsAPQ0zoRDk-XkJ9MCNfyVpBnXUXlKXchJ48rZKgzPdDM7tP6BwD9c-VP2NuQO85eXOeqr9d0_528PHlfN2FUUDoqYEucL5SfDpgDr2lLYpPxkj4rcplyP_pG5z1jVMHOEm8HJn1w_bHag8aqk/w233-h236/3.jpg" width="233" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHMWBnkR-vMJU2UYi61E4DN-EDtzZmj7hNpb5uIT9El9ht_jOxWfPk8T53aRLu_HmcbwY5sbrrSwudN1FiIlgc_1tD38apfizvQmX3t8fDZ3_vsTkDpjL1H-9aYwgvFR1szEfReQUh3P9m4Tcz3bKODEgIUPedYrYMlELgV-jY7ya_81TAn-JQTKUkZOs/s3159/1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2799" data-original-width="3159" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHMWBnkR-vMJU2UYi61E4DN-EDtzZmj7hNpb5uIT9El9ht_jOxWfPk8T53aRLu_HmcbwY5sbrrSwudN1FiIlgc_1tD38apfizvQmX3t8fDZ3_vsTkDpjL1H-9aYwgvFR1szEfReQUh3P9m4Tcz3bKODEgIUPedYrYMlELgV-jY7ya_81TAn-JQTKUkZOs/w259-h230/1.jpg" width="259" /></a><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNE4jzengUXWW4Socmi7mdESZEopVkeH1zQkSWWyCnHZxr80a6joCCHEj6AV9Um3IeUzbYBIlzqhsZjUQ83xHITH8nWkzKsPTOjahIXCcizBbYJa2QCD5YgkKI7npwNZUQQwBSp0dWYtZbozQAjCp3nkZssaDDbnwXoZ8evxujJs9194HT5YSF-5qTkuk/s4012/IMG20231216194836~2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2562" data-original-width="4012" height="204" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNE4jzengUXWW4Socmi7mdESZEopVkeH1zQkSWWyCnHZxr80a6joCCHEj6AV9Um3IeUzbYBIlzqhsZjUQ83xHITH8nWkzKsPTOjahIXCcizBbYJa2QCD5YgkKI7npwNZUQQwBSp0dWYtZbozQAjCp3nkZssaDDbnwXoZ8evxujJs9194HT5YSF-5qTkuk/s320/IMG20231216194836~2.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>A beigli most is csak sütés előtt volt szalonképes (utána: ronda de finom):</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKuoEWxuCfzdBON6gLQC9-X3gw1pilloLwhvZC_6HX2yYnK5lB3YDdpTAxhE8_SfGehGojt1uWNI05KyU1J3_Eq97VRtrVwN1UVDu3SiIxqJC4qQHSDZ22dCwzF_Ypq6ksmLEZp-LHmvLsIz5-6ngd1vh-E-5_LwZLaQpHO1uhnWTEJNCMlDu_jBSKxOg/s2691/2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2691" data-original-width="2661" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKuoEWxuCfzdBON6gLQC9-X3gw1pilloLwhvZC_6HX2yYnK5lB3YDdpTAxhE8_SfGehGojt1uWNI05KyU1J3_Eq97VRtrVwN1UVDu3SiIxqJC4qQHSDZ22dCwzF_Ypq6ksmLEZp-LHmvLsIz5-6ngd1vh-E-5_LwZLaQpHO1uhnWTEJNCMlDu_jBSKxOg/s320/2.jpg" width="316" /></a></div><div><br /></div><div><div>Fotóztam a Balatont, minden évszakban.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeIGhVx1djWErwv_J54b4AnPP2JagJlBsF9gCiYZ9G-je5B_Iy9u2yfjQg49tVpTmzzkO5InahPaQ2K5eEnJ85AuhfXf5At-ILb-Y7-0oPIefJzOlGKIjmNfb1ZEQ4-GZJ4zEhIRXld-jmvSuber05VgrUl3WJy4gwZM9s1PqIWfOlYW0sbW88LoDTUJc/s4080/IMG20230910071854.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeIGhVx1djWErwv_J54b4AnPP2JagJlBsF9gCiYZ9G-je5B_Iy9u2yfjQg49tVpTmzzkO5InahPaQ2K5eEnJ85AuhfXf5At-ILb-Y7-0oPIefJzOlGKIjmNfb1ZEQ4-GZJ4zEhIRXld-jmvSuber05VgrUl3WJy4gwZM9s1PqIWfOlYW0sbW88LoDTUJc/s320/IMG20230910071854.jpg" width="320" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTFq3xANpqcDbQEchoX_tlP9a6yd04UOPi2EtwRxE6JSDq9WLlHElLO2bw_jISZO0dXASz4QO7riLJ9mgecXHFZ2veW6gFR_Hpk1EEEhs4AiRdfj0hZWLiDdH4PK14-c6ywGtEUAUhBoDL_p9z4ZJWDBBtbDYbsZm0c7_ypGCYncORlUH7L1CQ4whn67Q/s4096/IMG_20230318_144800.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="4096" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTFq3xANpqcDbQEchoX_tlP9a6yd04UOPi2EtwRxE6JSDq9WLlHElLO2bw_jISZO0dXASz4QO7riLJ9mgecXHFZ2veW6gFR_Hpk1EEEhs4AiRdfj0hZWLiDdH4PK14-c6ywGtEUAUhBoDL_p9z4ZJWDBBtbDYbsZm0c7_ypGCYncORlUH7L1CQ4whn67Q/w200-h113/IMG_20230318_144800.jpg" width="200" /></a><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglIrxZpmvgxmZvyzTUhAUrEoq4fb-cnyH-JhrOJjevsC1Yb6BBW220aEG_AKPrSHEENoa53GpAedys9DafWtdjjA0W7hB1sMwKauXnxX8NXa2uyGsGXjyVdyl8IQWulnvXe-W9f0dRwduB2O3_-42cR-UAlKVJYhaPtoKhX24KnhP8VS_3BRzYpsBIJbI/s4080/IMG20231115130817.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglIrxZpmvgxmZvyzTUhAUrEoq4fb-cnyH-JhrOJjevsC1Yb6BBW220aEG_AKPrSHEENoa53GpAedys9DafWtdjjA0W7hB1sMwKauXnxX8NXa2uyGsGXjyVdyl8IQWulnvXe-W9f0dRwduB2O3_-42cR-UAlKVJYhaPtoKhX24KnhP8VS_3BRzYpsBIJbI/s320/IMG20231115130817.jpg" width="320" /></a></div><br /><div> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt5QE7BdZGO8JN9pSXlkZcE7ZXIcxTfac0-MWXoelWNtLdJNvQq0P-f6Y1w1ZprOAa516AN5Zb0MMFURosupACIb4hyPv6uTdcjowy5rsff224zuDhaeDu-VU1MM2xTMLgePy1hz1o4DzK_f2Z4TqZXe3gVXlkWbSHrHzZ-JZj8Z9yM5PeQiyKNppUgKI/s4080/IMG20231115131100.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt5QE7BdZGO8JN9pSXlkZcE7ZXIcxTfac0-MWXoelWNtLdJNvQq0P-f6Y1w1ZprOAa516AN5Zb0MMFURosupACIb4hyPv6uTdcjowy5rsff224zuDhaeDu-VU1MM2xTMLgePy1hz1o4DzK_f2Z4TqZXe3gVXlkWbSHrHzZ-JZj8Z9yM5PeQiyKNppUgKI/w200-h151/IMG20231115131100.jpg" width="200" /></a> </div><div><div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz5ftjcK0Dp2JXhek6xvzSkycJvheKGHZh-cjwiXdAUDZNV2Azvfm1XSXj6jTJJeNk3xj2-HjGo5ti78mfQPVPzL7qLVaiEux6eCNRK6ajHCaTaD3_8qimRPA9yQS6rDIDErgmWKBOFvtKwQwaV-amMRtgIaPSJgrfXHNmbUmbqg2rd10atM4O54qWeHM/s2302/1.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2302" data-original-width="1901" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz5ftjcK0Dp2JXhek6xvzSkycJvheKGHZh-cjwiXdAUDZNV2Azvfm1XSXj6jTJJeNk3xj2-HjGo5ti78mfQPVPzL7qLVaiEux6eCNRK6ajHCaTaD3_8qimRPA9yQS6rDIDErgmWKBOFvtKwQwaV-amMRtgIaPSJgrfXHNmbUmbqg2rd10atM4O54qWeHM/w165-h200/1.jpg" width="165" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMRzIQrZhZUhpTWjoLhPpKonkQJPS-HHDEE4L2J_LuolxiywhLKSiNxE1qxIRABLIRUoshoY3W0CrUOe_OKM7r6G5uE9FqfEVmYW0TkPM-Rk1HF8mqTO4R7dTLmlnnQGBTGHwlBp8TMCU6U6YdXakLeB6sHEx_wCpFptt2rCNZ8PzwqGLYq9d62aoMNuk/s4080/IMG20231215134918.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMRzIQrZhZUhpTWjoLhPpKonkQJPS-HHDEE4L2J_LuolxiywhLKSiNxE1qxIRABLIRUoshoY3W0CrUOe_OKM7r6G5uE9FqfEVmYW0TkPM-Rk1HF8mqTO4R7dTLmlnnQGBTGHwlBp8TMCU6U6YdXakLeB6sHEx_wCpFptt2rCNZ8PzwqGLYq9d62aoMNuk/s320/IMG20231215134918.jpg" width="320" /></a><br /></div><div><br /></div><div>Virágokról is készültek képek:</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxrXgt1BlOCCSQHqPo3Gc8S10rD3Yrj69xBTvd7Hi5Po_P_pJ5mRjNJqJz60NqFUptyt6RsfAMVmcY-a5g6yJY0l4bYoP11qkOsTlIXXLn2Q5kW6tp0MKkvQVYyfL6HWHDk6Jm0lhotH6md5pgKfYDHVSTE3HslErAvK3AuH82wF9YgKDGzlbIjZ5vUTY/s4080/IMG20231102101217.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxrXgt1BlOCCSQHqPo3Gc8S10rD3Yrj69xBTvd7Hi5Po_P_pJ5mRjNJqJz60NqFUptyt6RsfAMVmcY-a5g6yJY0l4bYoP11qkOsTlIXXLn2Q5kW6tp0MKkvQVYyfL6HWHDk6Jm0lhotH6md5pgKfYDHVSTE3HslErAvK3AuH82wF9YgKDGzlbIjZ5vUTY/w200-h151/IMG20231102101217.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsEAG0I1jGGFvQooPeaPNNLaFBUwrKnPdYtRVgbjC5XH4gWTRhMy903aUsE6PrkZDnne6D8i_85pY60lGpV4bMQOZe3WNB23aTzKVXRB6UySsJ1Waao2n2ntzEMAJuYdGTglMUx6vyPZDr_UI0IO4J8xd-eXvnIHC_riH6gp3vf-q-VOk3JeiWJ0yMUys/s4096/IMG_20230224_142013~2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4096" data-original-width="2304" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsEAG0I1jGGFvQooPeaPNNLaFBUwrKnPdYtRVgbjC5XH4gWTRhMy903aUsE6PrkZDnne6D8i_85pY60lGpV4bMQOZe3WNB23aTzKVXRB6UySsJ1Waao2n2ntzEMAJuYdGTglMUx6vyPZDr_UI0IO4J8xd-eXvnIHC_riH6gp3vf-q-VOk3JeiWJ0yMUys/w113-h200/IMG_20230224_142013~2.jpg" width="113" /></a><span style="text-align: left;"> </span></div></div><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpzpt4jqpwn-b1mDztJI1jZwl_Q4vYa3BBXkFMs-b6pEHllsXkZeAX4oa9563Exwd9XpzBwGMd858HJygQP6BLUFmh1x4Xpogjhyphenhyphenb-rkF6W7Gs9VH22mXjH28S3tLS5NpUbMK_StwO85W5HYC6ydH6s3HdrLjxWmy-IBXSeOtRaC6UQ3o2OvUKvVNfZcM/s2304/IMG_20230322_121839~2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1424" data-original-width="2304" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpzpt4jqpwn-b1mDztJI1jZwl_Q4vYa3BBXkFMs-b6pEHllsXkZeAX4oa9563Exwd9XpzBwGMd858HJygQP6BLUFmh1x4Xpogjhyphenhyphenb-rkF6W7Gs9VH22mXjH28S3tLS5NpUbMK_StwO85W5HYC6ydH6s3HdrLjxWmy-IBXSeOtRaC6UQ3o2OvUKvVNfZcM/w266-h165/IMG_20230322_121839~2.jpg" width="266" /></a></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoAvQ-enXMRNnF3IlEWwY4UhsnaZ3MQHvaNIZZ7EeXaCrEjTCIQuKbQ4N39fWvfSzJqsEIXmfm5abWkFnQPKJ5VON4u8v4xjb_3rJC95g44CGaK8thiW8k1CdcX_MdTmKevO6rRmUPeihbmi0z7doV55dKLTOFqrmT2IM47h04m-XhNlQoyIqNENB0Xfs/s4096/IMG_20230403_165016.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="4096" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoAvQ-enXMRNnF3IlEWwY4UhsnaZ3MQHvaNIZZ7EeXaCrEjTCIQuKbQ4N39fWvfSzJqsEIXmfm5abWkFnQPKJ5VON4u8v4xjb_3rJC95g44CGaK8thiW8k1CdcX_MdTmKevO6rRmUPeihbmi0z7doV55dKLTOFqrmT2IM47h04m-XhNlQoyIqNENB0Xfs/w200-h113/IMG_20230403_165016.jpg" width="200" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidBpOe5ttMGgGWIU4LmvUPCGbyfzXjTRfil2BvBSMYOtioymSF-ATQiTQCNB5j_vxvevZESPkhuqvLfVoUtFX5YXWwE8BJqQM1Hhya8oQwkZWGBlNa8mzltRinYmOMV-Gb0zUR5k-N2yUAfewQOVmgxNhJeOi9tSJl_Qymg-ad6KeJhbvobdgYPNB_0Xs/s4096/IMG_20230403_165043.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="4096" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidBpOe5ttMGgGWIU4LmvUPCGbyfzXjTRfil2BvBSMYOtioymSF-ATQiTQCNB5j_vxvevZESPkhuqvLfVoUtFX5YXWwE8BJqQM1Hhya8oQwkZWGBlNa8mzltRinYmOMV-Gb0zUR5k-N2yUAfewQOVmgxNhJeOi9tSJl_Qymg-ad6KeJhbvobdgYPNB_0Xs/w200-h113/IMG_20230403_165043.jpg" width="200" /></a><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifB8Pggd-Zg-nQGBcNaExVFMUpRxdUb9zHfgcIRfBsOAK3OlHW4hqADyGLyPJZ7un8oPNalLnoho2eHR5amYGs1suyV35fA7DfN2K5t1fpe3Fo7J-GrA7v0cGsoZGMZD1gNn8WT9xXyLxY2Lt3FaQxkSrvZwn7CPNuwQ6reQ9gyZXSngLuMF_-799e0SA/s4096/IMG_20230403_165106.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="4096" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifB8Pggd-Zg-nQGBcNaExVFMUpRxdUb9zHfgcIRfBsOAK3OlHW4hqADyGLyPJZ7un8oPNalLnoho2eHR5amYGs1suyV35fA7DfN2K5t1fpe3Fo7J-GrA7v0cGsoZGMZD1gNn8WT9xXyLxY2Lt3FaQxkSrvZwn7CPNuwQ6reQ9gyZXSngLuMF_-799e0SA/w400-h225/IMG_20230403_165106.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;">A bougenvillia is örömet szerzett élénk színeivel:</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_fowcQL8LA3t0SLfVVIqBFln9is1c6iuSKpaRzvuXGVPHl1rMq0UBH-RZniO4sMHczQDOvlmfIf0AUYV8di21xEEj7UEeFYAZ2HhGDQTJYZN1qKzj117G1bCWNWL2e0DoF-CnOqzpyBUo3GLxlCZaScDSSMgcZyuMBLQPYRNonb77baJiYjO69U1GoC4/s4080/IMG20230601183053.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4080" data-original-width="3072" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_fowcQL8LA3t0SLfVVIqBFln9is1c6iuSKpaRzvuXGVPHl1rMq0UBH-RZniO4sMHczQDOvlmfIf0AUYV8di21xEEj7UEeFYAZ2HhGDQTJYZN1qKzj117G1bCWNWL2e0DoF-CnOqzpyBUo3GLxlCZaScDSSMgcZyuMBLQPYRNonb77baJiYjO69U1GoC4/w301-h400/IMG20230601183053.jpg" width="301" /></a></div><div><br /></div><div><br /></div><div>Voltunk a Bükkben, a szép hosszú őszt élvezve, csodálva:</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2aY6W3-WkhpWIOV31RQl2aMU3d1uWBGXzGU8MA5fYzf2fwSkzrRmZAEn7ajTQYuU10UEgvuiFP13DzzJ6DXgoPfJ3wUEEvVfEIuAveHUK2NdSG_8lUn8d0inMkO09CjcQvGoxTLNz9-zPPBTLu2dubo7dqVk-1VH4ZdJYAFRwqLInJoOGo6tC9470kw8/s4080/IMG20230928173851.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2aY6W3-WkhpWIOV31RQl2aMU3d1uWBGXzGU8MA5fYzf2fwSkzrRmZAEn7ajTQYuU10UEgvuiFP13DzzJ6DXgoPfJ3wUEEvVfEIuAveHUK2NdSG_8lUn8d0inMkO09CjcQvGoxTLNz9-zPPBTLu2dubo7dqVk-1VH4ZdJYAFRwqLInJoOGo6tC9470kw8/s320/IMG20230928173851.jpg" width="320" /></a></div><br /><div>Egy komáromi kiruccanás is belefért a nyár végébe: (naná hogy szinte izomlázig a hajnali úszásokkal)</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwBS0bvkXxgHjzy3tYzh29XT0vLFX1TQGKQqpDDO0jqA_ezffYnpx72zfGJAQ2BSdwoTbdRZadjSr_oK0yyNQhYPwxIeqdYkygpBHzH2X9-U3cH4oiyuE2knOjrHCnoMA_EMt9hFnfsPvGiZDRmsJ3Ig_cgh2REd0ciBANXYlmIyRjRqNhqOL9iEGjYF0/s4080/1.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwBS0bvkXxgHjzy3tYzh29XT0vLFX1TQGKQqpDDO0jqA_ezffYnpx72zfGJAQ2BSdwoTbdRZadjSr_oK0yyNQhYPwxIeqdYkygpBHzH2X9-U3cH4oiyuE2knOjrHCnoMA_EMt9hFnfsPvGiZDRmsJ3Ig_cgh2REd0ciBANXYlmIyRjRqNhqOL9iEGjYF0/w200-h151/1.jpg" width="200" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-yASGZMKYcoSdj53CZcjEmnult8Q1lLBsiuO2Val9-S5kTPWTTKxEbC_2-crNSv8IaDhi2BQ46gwwYfnHC0QGqkUeDNgEyLocakvSmcDbAe_m5pgVQV53zptJAfyN2YyDDJ7TO5QcG7IJYUVy0H1mB1TE05S9rtQaHc08a9EmjS1ZSJFT-JuvuCyYTag/s4080/IMG20230913072620.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-yASGZMKYcoSdj53CZcjEmnult8Q1lLBsiuO2Val9-S5kTPWTTKxEbC_2-crNSv8IaDhi2BQ46gwwYfnHC0QGqkUeDNgEyLocakvSmcDbAe_m5pgVQV53zptJAfyN2YyDDJ7TO5QcG7IJYUVy0H1mB1TE05S9rtQaHc08a9EmjS1ZSJFT-JuvuCyYTag/w200-h151/IMG20230913072620.jpg" width="200" /></a><br /><div><br /></div><div>A pécsi, novemberi utunk hagyományos már. (kár, hogy bezárt a dunakömlődi halászcsárda. 😌 A paksi a nyomába se ér, hiába szép a kilátás. A somlóiban azért nem csalódtunk á la Tóth cukrászda, Dunaföldvár)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBOnSdhZ_69ojkfYB4wzQliZII8BYT4gGdxv5bg5sjmviS2o4TTsQmp_gIBKiulh91l6uYI8Owt4NXCU_ay_p0SvMZqJlI6BFlMxHE0EyIHIywGiUoLM_Zxl1cEKEoUWSfi4horp7Qp74QqkJFa9M07DF3EahUOSf8gbanFSAzgnjASzDt_MrfDxttizM/s4080/IMG20231024145734.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBOnSdhZ_69ojkfYB4wzQliZII8BYT4gGdxv5bg5sjmviS2o4TTsQmp_gIBKiulh91l6uYI8Owt4NXCU_ay_p0SvMZqJlI6BFlMxHE0EyIHIywGiUoLM_Zxl1cEKEoUWSfi4horp7Qp74QqkJFa9M07DF3EahUOSf8gbanFSAzgnjASzDt_MrfDxttizM/w320-h241/IMG20231024145734.jpg" width="320" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbVFzwN7jmgKFQe_L_lOONYP6T01TmpFgdw7gdbWAfVZQKp9OtV4EyHcHaNDXVpUonhJF509eVUFf1MI0pm4guAZ99oIlj_giyLuTV5gap_qT3nJ6DBhFMOtpku6iCjQB0vmN6aP6lL27iBzLkkNICd_cUOSErGxsggCprnNfVsEW42JcLWXUfPU3o6RA/s4080/IMG20231024193642.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="4080" data-original-width="3072" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbVFzwN7jmgKFQe_L_lOONYP6T01TmpFgdw7gdbWAfVZQKp9OtV4EyHcHaNDXVpUonhJF509eVUFf1MI0pm4guAZ99oIlj_giyLuTV5gap_qT3nJ6DBhFMOtpku6iCjQB0vmN6aP6lL27iBzLkkNICd_cUOSErGxsggCprnNfVsEW42JcLWXUfPU3o6RA/w193-h255/IMG20231024193642.jpg" width="193" /></a><br /><br /><div>Ősszel még egy nagy szurkolásban is részünk volt, távolból drukkolt a három unoka apjuknak, aki maratont futott. Sikeresen. Koccintottunk is rá a kisfiúkkal:</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-7l1EYzeACWFXjGQtGDTSptUyDIA9LPbXPhLy4hTsgu0lubTe26QdtxneFHGBTyf6fpujQ6DfkNOlK1jYH3w8O3hy5Ky-VTy_2RGXv4EG_HPcBDnQRdHY_3HmXHbclo2j3pII7Lc8BmL0XzeEZkiKxlEjtR40GD3vF1u5Y2gfp4ICqF4N4QUGPcaxDRA/s4080/IMG20231015130240.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4080" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-7l1EYzeACWFXjGQtGDTSptUyDIA9LPbXPhLy4hTsgu0lubTe26QdtxneFHGBTyf6fpujQ6DfkNOlK1jYH3w8O3hy5Ky-VTy_2RGXv4EG_HPcBDnQRdHY_3HmXHbclo2j3pII7Lc8BmL0XzeEZkiKxlEjtR40GD3vF1u5Y2gfp4ICqF4N4QUGPcaxDRA/s320/IMG20231015130240.jpg" width="320" /></a></div><br /><div>Végül jött a karácsony, együtt. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3fo3QTJTdseQX_Erx3kSOylyDGuHUVlTppQIuw6pwo8ZI3-o7mbeEm6OrKkNlupzZfggYL43zmIhooNPE42Dj2sas4hfWkPZ8LHiOT4Nb1pt3aHwr0gUMyCzBxKXRJ9B0chdWAnXxK4fe9eurnX1kGn57KbKv3T63RDaQYparJNgdr8t9WZfZ2nLkNeM/s4080/IMG20231224180353.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4080" data-original-width="3072" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3fo3QTJTdseQX_Erx3kSOylyDGuHUVlTppQIuw6pwo8ZI3-o7mbeEm6OrKkNlupzZfggYL43zmIhooNPE42Dj2sas4hfWkPZ8LHiOT4Nb1pt3aHwr0gUMyCzBxKXRJ9B0chdWAnXxK4fe9eurnX1kGn57KbKv3T63RDaQYparJNgdr8t9WZfZ2nLkNeM/w151-h200/IMG20231224180353.jpg" width="151" /></a></div><div><br /></div><div><br /></div>Nagyon hamar elrepültek a közösen töltött ünnepnapok. </div><div>"Így van ez. És nincsen másképp"<br /><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div>Míg a fotókat keresgéltem, újraéltem az elmúlt évet. Jót tett, mert így összegezve látni csak, merre mutat a mérleg nyelve. De a képválogatás közepette elfelejtkeztem a zenés beszúrásokról. No sebaj, idepakolok azért párat. Vegyesen. Ed Sheerantól Cseh Tamáson át a régi és újabb francia sanzonokig, dalokig mindenfélét hallgattam tavaly, főleg háttérben szólt, míg főztem, sütöttem, tettem a dolgom.</div><div>A szüleim nagyon hiányoznak, erősebben, mint az elmúlt években. A zene segít, kicsit mintha együtt hallgatnánk. Apám nagy sanzonrajongó volt, mostanra mintha én is azzá válnék. Rá gondoltam, ha ezt meghallottam:</div><div><a href="https://www.youtube.com/watch?v=A_g6TNROS0c">https://www.youtube.com/watch?v=A_g6TNROS0c</a></div><div>Akik már nincsnek a földön, velük beszélgetek - hát valahogy így.</div><div><br /></div><div>A kérdésre "Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk?" keressük a választ, ehhez illik a következő dal:</div><div><a href="https://www.youtube.com/watch?v=LYBw6XTcww4">https://www.youtube.com/watch?v=LYBw6XTcww4</a><br /></div><div><br /></div><div>A boldogság-témánál lemaradt ez a kedvencem, sokat "ment" a konyhában:</div><div><a href="https://www.youtube.com/watch?v=sGTvNHMpZWA">https://www.youtube.com/watch?v=sGTvNHMpZWA</a><br /></div><div><br /></div><div>Azért nem lettem hűtlen, régi kedvencem a HK:</div><div><a href="https://www.youtube.com/watch?v=9ddv6lPrnRA">https://www.youtube.com/watch?v=9ddv6lPrnRA</a><br /></div><div><br /></div><div>és örökre a legkedvesebb (Neruda miatt, Aragonért és Apámért):</div><div><a href="https://www.youtube.com/watch?v=-w4qFTNEGQo">https://www.youtube.com/watch?v=-w4qFTNEGQo</a></div><div><br /></div><div>Hogy is fejezzem be ezt a túl hosszúra nyúlt (elnézéseteket kérem!) éves összefoglalót?</div><div>Nos, hát....Idegen tollakkal ékeskedve.Nagybátyámtól, akit nemsokára a 95.születésnapján köszönthetek, kaptam egy nagyon szép írást, abból ragadnék ki pár sort, amit az új évhez írt.</div><div>Az ő gondolataival zártam 2023-at, s ezt a bejegyzést is.</div><div><br /></div><div><i>"Te hozol, őrzől, adsz valamit! De el nekem kell fogadnom őket! Bármit tartogatsz számomra,
nekem kell elviselnem, nekem kell megemésztenem, nekem kell örülnöm vagy
elkeserednem, ha átveszem Tőled ajándékaidat. Így hát nem gazsulállak meg, nem borulok a lábaid elé, de
felemelt fejjel, köszöntelek."</i></div><div><i>"Kérlek, hozz nekem békét, hogy fel-felfortyanó lelkem jól
lássa az életet, hogy a nyomukban születő elhatározások javamra legyenek s hogy
azokat ne szenvedélyeim, de élettapasztalataim sugallják. Kezemet és szememet,
érzelmeimet és értelmemet a józanság vezesse. Józan ragaszkodás önmagamhoz,
élettapasztalataimhoz és szokásaimhoz. Add, hogy úgy szeressek élni, ahogy
eddig szerettem, s hogy úgy ismerjem ki magamat az életben, mint eddig
tehettem.<br />"Adj nekem egészséget, hogy aggodalom nélkül nézhessek előre,
a holnapokra, távoli időkre.<br />Adj nekem hűséget! Önmagamhoz és mindahhoz, amihez hűnek kell lennem és
maradnom."</i></div><div><i>"És hozz nekem reményt, hozz hitet, hogy érdemes szeretni az embereket és hozz mindent, amit
megérdemlek és amiért érdemes élni."</i></div></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></div>rhumelhttp://www.blogger.com/profile/18055876904650970599noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-41926812766848239642023-12-30T17:07:00.002+01:002023-12-30T19:09:54.346+01:002023-as évem szűk keresztmetszete<p> </p><p class="MsoNormal">A jótékony köd homályába vész, mikor voltam ennyire gyors és
energikus, vagy voltam-e egyáltalán ilyen a blogos pár évem óta? Én kezdem a
sort az utolsó témában, pedig bő két hete még latolgattam, szeretnék-e egyáltalán
beszámolni, némi betekintést adni a 2023-as évemben történtekről?<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az év első fele szinte a feledés
homályába vész, csak a lányomnak írt napi e-mailek adhatnának némi támpontot,
de oda meg szinte csupa jelentéktelen dolgot írok, hol jártam, mit főztem, pár
gondolat a szűkebb vagy tágabb családról, mit olvastam vagy néztem a tv-ben, a
végén meg majdnem mindig a megnyugtatásnak szánt: <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>”…jól vagyok, minden rendben van körülöttem”
(általában és többnyire).<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az év eleje mindig ugyanúgy
telik, az első két hónapban várom a márciust és a tavaszt, ami menetrendszerűen
meg is érkezik nagy-nagy örömömre, és ha nincs szerencsém, hirtelen robban be a
meleg, amikor megint beszorulok a lakásba, csak most nem a hideg miatt, hanem
épp a meleg elől, s ha tehetem, csak az esti órák elviselhető hőmérsékletében
mozdulok ki a leeresztett redőnyű lakásból. És észrevétlenül már el is telt majdnem
az első félév. Júniusban, a tanév befejezésének másnapjától <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>egy hetet a kutyával töltöttem kettesben a
fiamék nyaralása ideje alatt, aztán készültem már lélekben lányomék augusztus
eleji hazaérkezésére. A bő hetük úgy röppent el, hogy szinte fel sem eszméltem,
már újra csak írhattam a soron következő e-mailjeimet.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A nyaram fénypontja most is az öt
unokával eltöltött közös időnk volt, majd az a három nap Balatonfenyvesen
népitáncos barátnőméknél, amit az augusztus 20-i indulásom előtti hajnalban még
megelőzött egy „égindulás-földindulásos” plafonleszakadás. Mivel a 2010-es évek
elején már történt egy hasonló eset a nagyszobámban, így most is konstatáltam,
örüljek, hogy nem akkor történt meg a baleset, amikor a család tagjai a
megelőző napokban sok időt töltöttek az ominózus plafon alatt. Az ősz a
biztosítókkal és közösképviselettel töltött hadakozással telt, és még mindig
nincs pont az ügy végén. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Türelmetlen ismerőseimnek itt is üzenem,
hogy dolgozom magamon és az ügyön, és majd kapnak „fényképet” is a
végeredményről. Az én váram az én házam (vagy fordítva), az eső nem esik be, a
szél sem fúj át a födémen, és már a szememet sem zavarja úgy a látvány, mint az
első napokban. Egy biztos, hogy télen hozzám nem jön festő, csak ha már nyitott
ajtó-ablak mellett dolgozhat.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A szeptember meghozta újra a
rendszerességet az életembe a nyári lazaság után. Hétfőn és szerdán Vince
unokám gitáróráira együtt sétáltunk az előző évihez képest egy távolabbi iskola
zenetermébe, ami egyben azt is jelentette, hogy sokkal több időt tölthettünk
együtt. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre jobban közeledik a teljes önállóvá
válásuk, amikor már nem lesz szükség nagymamai kíséretre, így ezek a találkozások
leginkább az öröm órái számomra. Az idei gyönyörű őszt is igyekeztem
kihasználni, sok laza és majdnem céltalan kerékpározással sok-sok órát voltam a
szabadban. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Részem volt egy szívetmelengető
nagy rendezvényben is novemberben, ahol a hajdani két nagy népitánc együttes régi,
még élő tagjai találkoztak az 1973-as közös tunéziai utazásunk ötven éves
megünneplése kapcsán. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Sok „korosodó” ember szenvedi meg
a téli bezártságot. Én viszont egyre inkább azt tapasztalom magamon, hogy az
idő múlásával egyre jobban élvezem és szeretem egyedül tölteni a napjaimat. Úgy
röpül el egy-egy nap, hogy már csak azt érzékelem, hogy megint besötétedett,
pedig még csak most nyitottam ki a szemem. A netes világ amúgy is közel tudja
hozni az egymástól távol élőket, és engem a telefon, a skype és a net
folyamatos használata tökéletes elégedettséggel tölt el. Annyi minden „jön
házhoz”, hogy még az is önfegyelmet kíván, hogy kiválogassam belőle a magam
számára is legszebbet-legjobbat. Így kapom meg tinikorom majdnem elfelejtett
szép filmélményeit, akár opera- és balett teljes felvételeket is beleértve,
amivel a new-yorki Metropoliten vagy a milanoi scala előadásait is a saját
fotelemből kényelmesen tudom megidézni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Biztosan sok fontos dolog maradt
ki ebből az évértékelőből, ami egyszerűen kihullott az idő (és az emlékezetem)
rostáján. Ha így van: „Sorry” <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Üdvözlöm minden kedves
blogtársamat és írásaink olvasóit, Mindnyájatoknak kívánok nagyon egészséges és
elégedett 2024-es esztendőt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p> </o:p></p>Kelemen Évahttp://www.blogger.com/profile/06054517937513318896noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-55401010948371799902023-12-29T21:39:00.003+01:002023-12-29T22:23:54.861+01:00<p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN1lexmRoofdYFfiFNK0MgxKqxFdGSSpDo1r4-FOiVIolxFXbYG30kA78f_4lxTmkpZi2V8bYZBsTsK1Js_SpRVJZB2rKmCOF6PDqeTLqlS7-WB1mBa8C5_W3LKsIKfIefXB8Dj2atvy7u6lcVXXsj2dwsXtbNdPKJOOj1eKVQek8N-CYIYuGJk1J_P-eW/s1200/Gallery_1703884801330.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="503" data-original-width="1200" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN1lexmRoofdYFfiFNK0MgxKqxFdGSSpDo1r4-FOiVIolxFXbYG30kA78f_4lxTmkpZi2V8bYZBsTsK1Js_SpRVJZB2rKmCOF6PDqeTLqlS7-WB1mBa8C5_W3LKsIKfIefXB8Dj2atvy7u6lcVXXsj2dwsXtbNdPKJOOj1eKVQek8N-CYIYuGJk1J_P-eW/s320/Gallery_1703884801330.jpg" width="320" /></a></div><br />Ágihttp://www.blogger.com/profile/17238766180054871901noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-4360976315143247872023-12-21T19:42:00.000+01:002023-12-21T20:38:28.337+01:00Várni<p></p>
<p class="MsoNormal">Úgy gondolom, hogy a várakozás egy magányos műfaj. Egyedül
várni az egy állapot, egy benső készenlét. Ha együtt várunk valakivel, vagy
akár többen is, ott már inkább az együtt-ön van a hangsúly, ott van kivel
megbeszélni, hogy milyen is lesz, ha…, és ez segít föloldani a feszültséget.</p>
<p class="MsoNormal">De nem tekergek el a blog jellegétől, nézzünk vissza inkább!</p>
<p class="MsoNormal">Az első várakozás, amire magam is emlékszem, nagyon régen
volt, ’62 szeptemberében. Éppenhogy hatéves múltam, ezért még nem is vettek föl
az iskolába. Édesapámat vártuk haza aznap a börtönből, hatévi rabság után. Én
pedig délelőtt, a kissámlimat fogva, leköltöztem a kapu elé, és ott ültem, egy
napsütéses, szép, koraőszi napon. Tehettem nyugodtan, mert csöndes zsákutcában
laktunk, annak is a végében.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vártam,
akit még nem is ismertem. A találkozásra nem emlékszem, de a kitartó várakozásra
igen, és még az is fölrémlik, hogy a rózsaszín kockás, nagyi varrta ruhám volt
rajtam. Még az is lehet, hogy idővel fölvittek az utcáról, de a kép, ahogy ott
ülök, megmaradt bennem.</p>
<p class="MsoNormal">Aztán nagyot ugrunk az időben! Nemhogy már iskolás,
egyenesen gimnazista vagyok!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>És úgy
alakult, hogy nap mint nap négy éven át, oda-vissza <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>vonatoztam a gimnáziumba. Végállomástól
végállomásig utaztam. Kellett várni arra, hogy bejöjjön a vonat, amire fölszállunk,
vagy, ha már bent állt, arra, hogy elinduljon…. És mégis, ennek az időszaknak egyetlen
percére sem várakozásként emlékszem vissza, mert bandástul voltunk. Nem
elvesztegetett, inkább megnyert idő volt, ma is úgy emlegetjük, ha találkozunk.</p>
<p class="MsoNormal">És, ha már én maradtam a mostani téma végére, így, ünnep
előtt – Aliz kommentjétől inspirációt kapva – rendhagyó módon fejezem be a bejegyzést.
A témába illik :)</p>
<p>Szabó T. Anna:</p>
<p>AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA</p>
<p>Aki magot szór ablakába<br />
és gyertya vár az asztalán.<br />
A várók nem várnak hiába.<br />
Egy angyal kopogott talán?</p>
<p>Szárnysuhogás az ablakon túl –<br />
vigyázz! Kinézni nem szabad!<br />
Künn az angyalhad térül-fordul,<br />
egy pillanatra látszanak.</p>
<p>A karácsonyfát hozzák – hallod?<br />
– egy koppanás, és leteszik.<br />
Fényben úszik az üvegajtód,<br />
s megint suhogás. Mi ez itt?</p>
<p>Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,<br />
karácsonyszagú és meleg.<br />
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”<br />
Ez az angyali üzenet.</p>
<p>És be is mehetsz – vár az ünnep,<br />
és minden zárt ajtót kitár.<br />
A fa alatt angyalok ülnek –<br />
az ünnep azé, aki vár.</p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
Krisztahttp://www.blogger.com/profile/15555536989923678837noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-18656307162472718582023-12-17T12:19:00.007+01:002023-12-17T12:41:46.907+01:00Nemde?<p> <span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Nem mondom, hogy várakozni tilos, de hogy jobb a jelenben maradni, az valószínűleg igaz. (</span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A Jézus parabolájában szereplő gazda hombárokat akar építeni, hogy a gazdag termésből sokáig gondtalanul éljen. Nem figyel a hangra: Esztelen, még az éjjel számon kérik a lelkedet!)<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Persze kétélű ez a várakozás dolog. A szép események bekövetkezését remélő várakozás segít élni. Elég arra gondolni, hogy hányan nem halnak meg, ameddig el nem búcsúzhatnak feléjük tartó rokonuktól.<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">De az is igaz, hogy a puszta várakozás idegőrlő, és eseménytelenség okozója lehet. (Nem várok holnapig, jó ha kibírom hajnalig...)<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Nem csinálok semmit, mert várom, hogy a bejelentkezők megjelenjenek az ablak előtt. Stb...<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">És nem, és nem, és nem…<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Késnek. <br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Értelmesebb aktivitásban várni.<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Tenni dolgunkat, aztán úgyis bekövetkezik a várt esemény, vagy sem, mert valamilyen oknál fogva meghiúsul.<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">És hányszor meghiúsul!<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A rossz dologra várakozás meg éppen nem segít élni. Hallottam olyan apáról, aki szombatra tűzte ki a komisz gyerek megverésének az idejét. Nem dicsérem az eszét. Az se lehet kellemes, ha a halálraítélttel közlik, hogy még hány órája van hátra.<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Gyerekkoromban történt, hogy a szomszéd gyerekre rászólt az öreganyja, Na, csak vigyázz magadra! Estére lesz ne mulass, </span><em style="font-family: georgia, palatino, serif;">majd ád ám apád</em><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">! Mire a gyerek: Az én apám nem Ádám, hanem Sándor. <br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">***<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A várakozás azért lehetséges, mert a tér-idő koordinátái között élünk.<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ezért meglepő egy ilyen kijelentés: </span><em style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az idő kezdete előtt</em><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">. Az idő (és a tér is) az anyagvilághoz van rendelve. Az idő kezdete előtt nem volt idő, tehát nem lehetett előtte semmi. De az anyagvilágnak volt kezdete. Célszerűbb az időn kívüliség dimenziójáról, az időn kívüli létről beszélni.<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Nemde?<br /></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">De de.</span></p>mickhttp://www.blogger.com/profile/01009034309949465646noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-88470169563357436862023-12-16T00:18:00.004+01:002023-12-16T00:18:59.546+01:00sajnálom (2022)<p> <span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;"> annyira sajnálom azt a fiatal lányt</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">aki voltam, s nem tudta, </p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">hogy ugyan ki és mi</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">csak botorkált a világba'</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">várt valamit (valakit?)</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">(aki ), ami sose jött el</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">boldogtalan volt</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">s nem vette észre</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px;">amije (akije) volt....</p>alizhttp://www.blogger.com/profile/07167684378987044156noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-22009204375356606932023-12-10T15:25:00.000+01:002023-12-10T23:01:58.253+01:00"Időtlen" várakozásaim<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az elmúlt két hétben vártam, hogy
előttem írjanak a többiek a témáról. Nem esett nehezemre, hisz lételemem a „várakozás”.
Valahogy még szeretem is öregségemre ezeket a nyugodt, időben
meghatározhatatlan, és még témájában sem meghatározható „…mire is várok?” állapotot.
Mert mire is várunk valójában? Én például pár éve konzekvensen azt hajtogatom,
hogy várom, hogy legalább 85 éves koromig éljek viszonylagos egészségben és ép
elmeállapotban. A bejegyzésem végén azonban majd megpróbálom újra értelmezni az
én „várakozásomat”.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Most viszont jöjjenek a
konkrétumok! Visszapillantva régvolt általános iskolás koromra, egyértelműen
hosszú évekig úgy indultam szeptemberben iskolába, hogy már három hét után azt
vártam, mikor következik el a téli szünet, hogy ne kelljen korán kelni, és
ráérősen, kényelmesen élvezhessem a cserépkályha melegét, az egésznapos
kötetlen játszásidőt bátyámmal, majd érkezzen már meg a (Jézuska) karácsony, meg
előtte még a disznóvágás izgalma. Aztán második félévben vártam a tavaszi
szünetre, majd türelmetlenül a nyári bő kéthónapos szabadságra. Ezt a nyolc évi
ritmusos várakozást némileg oldottabb formában éltem meg már középiskolásként.
Nem, mintha megszerettem volna az iskolába járás egyhangúságát. Egyszerűen
arról volt szó, hogy érkezett egy sokkal izgalmasabb várakozás az életembe a
népitáncolással, ami volt hogy évente csak egyszer, de időnként akár kétszer-háromszor
is megismétlődött. Ezek voltak azok a külföldi meghívásaink, amelyek az egy-két
hetes időtartamtól a leghosszabb <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>(franciaországi)
négy hetes utunkkal egy olyan új életérzést, „világlátást” adott az együttesünk
tagjainak, amelyről addig fogalmunk sem lehetett. Ahogy 1969 nyarán eljutottam
a jugoszláv Skopjéba, onnantól én folyamatosan azt vártam legbelül, hogy mikor
jön el újra az a pillanat valamelyik próbánk szünetében, amikor a zongorát a
földön körülülve meghallhatjuk vezetőnk szájából a várva várt mondatot: „Idén a
Hajdú Táncegyüttest hívták meg …(másodjára is) Jugoszláviába, Lengyelországba,
a Német Demokratikus Köztársaságba, Franciaországba, Olaszországba, Belgiumba, Tunéziába,
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Portugáliába” egy újabb
vendégszereplésre, versenyre. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az
országban egyre több amatőr népitánc együttes működött már a hetvenes évek
elejétől, így sok együttes közül választották ki Budapesten, hogy aktuálisan
melyik együttes utazhasson ki egy-egy turnéra, versenyre. Utólag is nagyon
szerencsésnek érzem magam, hogy tizenévesen ilyen sok szép úton vehettem részt
együttesünk tagjaival együtt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mai napig fel tudom idézni
magamban azt a felfokozott boldogságérzést, amit a felkészülési időben a
próbákról hazafelé tartva két táncostársammal megosztottam. Izgatottan
latolgattuk, mi várhat ránk egy-egy út alkalmával. Persze ezek az előzetes
találgatásaink meg sem közelítették egy-egy utunk valóságos útiélményeit. Ezeket
a csodákat a legjobb útifilm sem tudta volna hűen visszaadni, hiszen a közösen
megélt jól sikerült két órás fellépéseink utáni elégedettség érzésünket, a
reimsi katedrális monumentális látványát, az Atlanti óceán megpillantását, a
Waterloi-emlékműnél vagy a dijoni szőlővidék látványánál belülről megnyilvánuló
csodálatunkat egy film sem tudná megmutatni, hűen visszaadni. Az idő rostáján
lassanként ki-kihulló emlékmorzsákból még mindig maradt jócskán felidéznivaló
sok-sok közös emlék, amire időnként ma is vissza-visszaemlékezünk barátaimmal,
barátnőimmel.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A fenti „várakozásaimmal”
egyenértékűen éltem meg az eljegyzésemtől az esküvőmig tartó időszakot. Már az
Alföldi Nyomdában dolgoztam, komoly felnőtté válásom előszobájában, amikor egy
népitáncos barátnőm a táncpróbánk egyik szünetében előrukkolt azzal az
ötletével, hogy bemutat egy kedvenc kollégájának, akiről úgy gondolja, hogy mi
ketten jó párost alkot(hat)nánk. Ez épp úgy mint most (48 éve) decemberben
volt. A gyors jegyességet egy éven belül követte a házasságkötésünk. Azt
hiszem ezt a várakozást is felfokozott idegállapotban éltem meg. A sors
véletlenül ismételte magát, mert az életünk utolsó közös pillanatai is (két
éve) decemberben értek véget. <o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ma már nincs bennem akkora
közléskényszer, hogy a fenti három történeten túli hallatlanul nagy
várakozásaimról is beszélni akarjak. Voltak évtizedek jó és kevésbé jó
várakozásokkal telten. Manapság leginkább arra várok, hogy minél többet
láthassam az unokáimat, elfogadható mennyiségű időt tudjak beszél(get)ni a két
gyermekemmel, családtagjaimmal. És várom nagy örömmel a tavaszt és az őszt, de
várom a nagy meleg és a szürke, hideg tél elmúlását is. Várnám szívesen az „örökéletet”,
amiről tudjuk, hogy nem létezik.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Zárásképp várom, hogy találjak
egy-két jó idézetet a „várakozásról”, hogy megosszam Veletek! (Sikerült.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">„A föld minden zugában várakozók
kuksolnak, akik alig vannak tudatában annak, hogy várnak, még kevésbé annak, hogy
hiába várnak.” (Friedrich Nietzsche)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">„Az ideális pillanatra (…)
felesleges várni, mert az sosem jön el. Egyszerűen bele kell vágni a kalandba,
visszatáncolási lehetőség nélkül, és az életre szóló élmény garantált.”
(Sólyomi Dávid)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="tab-stops: 108.75pt;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><o:p></o:p></p>Kelemen Évahttp://www.blogger.com/profile/06054517937513318896noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-38234058772499513562023-12-01T12:24:00.002+01:002023-12-01T12:25:24.374+01:00várok<p> <span style="font-size: 13.524px; text-align: center;">VÁROK</span></p><div class="post-body entry-content" id="post-body-6045112543915689547" itemprop="description articleBody" style="line-height: 1.5; position: relative; width: 688px;"><div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: center;">Valami felismerésnek kellene most jönni.</div></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span><div style="text-align: center;">De még csönd üli meg agyamat</div></span><span><div style="text-align: center;">S szívemet teleharangozták a hamis ünnepek</div></span></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span><div style="text-align: center;">Várok.</div></span><span><div style="text-align: center;">Csönd lesz tán szívemben is.</div></span></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span><div style="text-align: center;">Szétnézek:</div></span><span><div style="text-align: center;">eltűnő kezed int</div></span><span><div style="text-align: center;">csukódó ajtók résein</div></span></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span><div style="text-align: center;">Fülelek:</div></span><span><div style="text-align: center;">halkuló dalt hurcol a szél:</div></span><span><div style="text-align: center;">"nem úgy van most, mint volt rég..."</div></span></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span><div style="text-align: center;">Álmodok:</div></span><span><div style="text-align: center;">de már vaskemény tényeket:</div></span><span><div style="text-align: center;">magasló falakat, szétpergő éveket.</div></span></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: center;">Gondolkodni még nem tudok.</div></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span><div style="text-align: center;">Agyamban csönd ütött tanyát</div></span><span><div style="text-align: center;">S szívemből még nem költözött el a lárma</div></span></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: center;">Várok</div></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span><div style="text-align: center;">valami</div></span><span><div style="text-align: center;">lehetetlen</div></span><span><div style="text-align: center;">harmóniára</div></span></span><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: center;">(1975. július 11.)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"> </div><div style="text-align: center;"><br /></div></span><div style="text-align: center;"></div></div></div><div class="post-footer" style="border-top: 1px dashed rgb(255, 229, 153); color: #865c4a; line-height: 1.6; margin: 10px 0px 0px; padding: 10px 0px 0px;"><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; margin-left: 0px; margin-right: 0px;" /></span></div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: center;"><br /></div></div>alizhttp://www.blogger.com/profile/07167684378987044156noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6632736423441281820.post-28137134541050568952023-11-30T01:14:00.006+01:002023-11-30T15:25:02.767+01:00várni (2021)<p> </p><h3 class="post-title entry-title" itemprop="name" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-feature-settings: normal; font-kerning: auto; font-optical-sizing: auto; font-size: 18px; font-stretch: normal; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; font-variation-settings: normal; font-weight: normal; line-height: normal; margin: 0px; position: relative;"><a href="https://aliz-napok.blogspot.com/2021/01/a-fak-tudjak.html" style="color: #336699; text-decoration-line: none;">a fák tudják</a></h3><div class="post-header" style="background-color: white; color: #999999; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13.5px; line-height: 1.6; margin: 0px 0px 1.5em;"><div class="post-header-line-1"></div></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-6157451948714248469" itemprop="description articleBody" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; line-height: 1.4; position: relative; width: 528.4px;"><p> <span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505; font-size: medium;">bólogatnak bölcs fáim</span></p><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505; font-size: medium;">ők tudják, mire érdemes</span><span style="font-size: medium;"><br style="color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505;">várni s nem várni</span></span></div>alizhttp://www.blogger.com/profile/07167684378987044156noreply@blogger.com0