Még előttem...

1954-ben nem hogy én nem voltam, de a szüleim sem ismerték még egymást. Néha eszembe jut, hogy milyen véletlen, hogy egyáltalán mi vagyunk, mert ha más párt választ valamelyik szülőnk, akkor mi így ebben a formában nem létezünk. És vajon mi van azzal, aki lehetett volna gyerekként annak a másik párnak.
Persze, hogy nincs sehol...
Anyu mesél Apu előtti időkről, ami 1954-ben is lehetett, talán egy évvel utána is. Ebben a mesélős visszaemlékezésben lehet, hogy benne van megbánás, vagy csak a más lehetőségekről mesél?
Arról a valakiről, aki szerenádot adott, de Anyu a hátsó ajtón kiszökött, így nagymamám gyújtott gyertyát, hogy nehogy szó érje a ház elejét, hogy a lány, nem fogadja az udvarlás ilyen lehetőségét.
Mi lehet azzal a valakivel, aki piros rózsákat hagyott a gépírókisasszony asztalán, még mielőtt az megérkezett volna munkahelyére?
Vagy az a szerelem, akivel már őszülő fejjel találkozott újra egy könyvtár lépcsőjén.Mindketten pár lépcsővel később visszafordultak, de egy hosszú nézésen kívül más nem történt. Kérdésemre, hogy talán egy köszönés biztatást adott volna, hogy beszámoljanak eddigi életükről Anyu azt mondta, hogy  nem mert erre a beszélgetésre biztatást adni, de megbánta már a még inkább őszülő fejével azóta, hogy legalább pár szót nem váltottak.
Vajon én megtettem volna-e?