Nézzük meg a "pötilarusszban"!

Már biztos, hogy megpukkadok mérgemben. A pinterest nevű oldalon megtaláltam azt a vintage-oldalt, ahol pontosan a "pötilarussz" 1937-ből származó gombaillusztrációi láthatóak, de nem hozhatom ide, mert amint rámutatok a nyíllal, elfeketül a kép. Naná. Hiszen nem vagyok tagja egyetlen közösségi gyűjtőfogháznak sem. Azt írja a pinterest őrült nagy ablakában, hogy előbb regisztráljak, aztán beléphetek. Hát nem. Keresse meg, akit érdekel a Larousse enciklopédia gyönyörű színes ábrája. Addig elmesélem a régi Larousse otthoni történetét.

Nálunk mindig sok lexikonnal, kézikönyvvel és enciklopédiával dolgoztak az ősök, többnyire magyar és német nyelvűekkel, ki-ki a maga munkája szerint. Édesapám az anyuval együtt járt francia szakra a szegedi egyetemre, együtt mindig is a francia nyelvet favorizálták a nagyobb családban megszokott német helyett. Apánk valósággal tüntetett a saját könyveivel, legnagyobb becsben a szótárjellegű, értelmező szótárra hasonlító, de enciklopédikus szócikkekkel bővített ismeretközlő könyvét tartotta, a háború előtt megjelent Le Petit Larousse Compact vegyes témájú kötetét. A Larousse kiadó azóta is vígan prosperál, de szegény  apánknak soha többé nem volt pénze a meglehetősen drága újabb kötetek beszerzésére.

Amit el akarok mesélni, az olyan 1947-48-ban lehetett, apánk még akkor nem dolgozhatott mint tanár, mert épphogy hazaért angol hadifogságból, és az akkori idők szerint várnia kellett, amíg igazolták, hogy nem nyugati kém, beépített ügynök vagy valami hasonló veszélyes manus az épülő népi demokráciára nézve. Itthon ügyködött ezalatt, gondozta a kertet, villanyt szerelt, tűzifát vágott, megigazította a padláson az elmozdult tetőcserepeket, permetezőszert főzött, a nevezetes kvassziát levéltetvek ellen.

Vele tartottam a kertbe, amikor  meglátott egy kistermetű gombát, amilyen addig még nem fordult elő a kerti gyomok között. Kiváncsi volt rá, miféle gomba lehet. Kiemelte  a földből egy spaklival, forgatta, nézte, van-e bocskora vagy vékony száron álldogál, a kalapja színe, a lemezei meghatározhatták a fajtáját. Ekkor mondta, hogy nézzük meg a pötilarusszban. Fölmentünk a könyvért, kinyílt a színes gombás oldal, rá is mutatott az egyik gombára, hogy na, ez lesz az, de  többre nem emlékszem. Nem tudom, mérges gomba volt-e, vagy a Szeged környékén gyakori szekfűgomba egy példánya.

A könyvre viszont emlékszem. Apró betűs, legalább ezer oldalas volt. A szócikkeket jól olvasható félkövér betűkkel szedték, a kiemeléseket kurziválták, a szövegközti ábrák fekete vonalas, érdekes, régies stílusú rajzok voltak. A színes táblákon a szedéstükör méretéig tartottak a rajzok,  a  táblákat ugyanerre a mértre vágott bibliapapírral védték.  Apánk óvatosan helyezte vissza a színeket őrző vékony papírt a gombaillusztrációk  tetejére.