KNYÍGI

Ha a közös blogunk témája a könyv, hát legyen. Ma felvázolok a könyvekről gondolatokat. Idézhetném Vörösmartyt: Hűség, barátság aljas hitszegők /Gunyáiból készült lapon regél. / Irtózatos hazudság mindenütt! / Az írt betűket a sápadt levél / Halotti képe kárhoztatja el.//  Országok rongya! könyvtár a neved…/
Értekezhetnék egy tanulmánykötetből: Vége a Gutenberg-galaxisnak? De azt sem teszem..
Mivel én közös témául a humort javasoltam, ide írok egy igaz történetet.
Orosz filmet nézett meg a B. család. Annak az egyik epizódja arról szólt, hogy a Szibériába száműzött foglyoknak bejelentik: Katalin cárnő szép gesztust gyakorolt velük: csomagot küldött nekik. Összegyűlnek mindnyájan az ajándékcsomag körül. Kinyitják, majd az éhező emberek a küldemény láttán csak annyit tudnak elkeseredésükben kipréselni magukból, hogy: KNYÍGI. A küldeményben nem volt kaja, csupán könyvek.
Történt aztán B.-ék életében, hogy hazajött a lány farkas éhesen. Benézett a frigóba, de nem talált ott mást, mint egy kevéske darakását. Szomorúan megjegyezte: KNYÍGI.
***
Persze a feldobott téma végtelen gazdag. Lehetne idézni, hogy a könyv jó barát. Lehetne idézni azt az antikváriust, aki meglehetősen borúlátón nyilatkozott a rádióban. „Néhány megszállott még keresi a könyvritkaságokat, de a korábbi érdeklődés alábbhagyott. A korábbi helyzet visszájára fordult: Az emberek szabadulni akarnak a könyvektől. Foglalja a helyet, és minden valamirevaló könyv megtalálható az interneten.”
Kicsit hasonló lett a helyzet a hanglemezpiac radikális csökkenésével. Minek tárolni bármit, hisz minden letölthető a youtube-ról.
***
Megoldásnak tűnhet az elcsatolt országrészekre küldeni a könyvfelesleget. De egyes vélemények szerint sok helyütt felhasználatlanul állnak a nem rendszerezett kötetek. (Ráadásul zokon a helyeken is megindul a menekülés a könyvektől.)
A könyvmegállókba legalább annyian visznek könyvet, mint amennyit onnan el.  
***
Mivel hozzánk költöznek átmenetileg a fiatalok, mi is felszámoltuk könyvtárunk javát. Nem kegyelmeztünk a regényeknek. Újra nem olvassuk el őket. Viszont megkegyelmeztünk fontosabb kézikönyveknek, valamint azoknak, amelyek nagyon hozzánk nőttek. A többitől fájó szívvel elbúcsúztunk. Próbáltuk őket célszemélyeknél elhelyezni. Az albumokat pedig olyan helyre vittük, ahol kedvükre válogathatnak bennük karácsony előtt az érdeklődők. Jut bőven a könyvmegállónak is belőlük.                 
Szeretjük a könyveket, szeretjük őket lapozgatni, szeretjük a nyomdafesték illatát, de a mieinket összehasonlíthatatlanul jobban szeretjük.