Velem sokszor megtörténik, hogy odateszek valamit a gázra,
aztán otthagyom, de meg is feledkezem róla. Csak az éktelen bűz figyelmeztet,
hogy elfogyott a víz a kemény tojás alól, sőt, már ég, pattog. Különösen
borzasztó, ha valamilyen főzelékféle ég oda, mert abban az alapzöldség, a
zsiradék, a fűszerek, a rántás liszttartalma leírhatatlan szagot képes
előállítani. Legalább tíz lábasom bánta már ezt a feledékenységet,
szétszórtságot, vagy minek is nevezzem. A kivakarhatatlan edények a pajtában
várják, hogy alátétként végezzék valamelyik virágcserép alatt.
Lehet, hogy anyámtól örököltem ezt a viselkedésmintát, mert ő rendszeresen
kifuttatta a tejet, hiába állt mellette koncentrált figyelemmel. Amikor "Már
bőrzik!" felkiáltással otthagyta, hogy csak egy percre menjen odébb mást
csinálni, abban a pillanatban meg is feledkezett róla. Pedig, csak a fehér
cérnát akarta volna kiemelni a varródobozból, de meglátta a kéket, erről eszébe jutott egy másik varrnivaló,
persze kiszaladt a teraszon száradó kék, szakadt ruháért, és ez a pár pillanat
elég volt ahhoz, hogy felüvöltsön, aki éppen belépett a konyhába: " Anyúúú!
Kifutott a tej!"
Szegény anyuskám szipogva és dühöngve súrolta tisztára a
gázsparheltot, megfogadva, hogy soha többé nem hagyja ott a forralni valót.
Sajnos, számtalanszor megismétlődött a jelenet, nem tudott vigyázni.
Én se figyelek eléggé. Tavaly a nehezen megszerzett kajszit
futtattam ki a födő alól olyan bőséggel és hosszú ideig, hogy még a gáztűzhely
alól is meleg vizes ronggyal szedtük föl a lekvárt. A szilvalekvár leégetése
szintén a bravúrjaim közé tartozik. Nem vicc, hogy anyja és lánya minden
igyekezetük ellenére ugyanazt a hibát követik el. Megtaláltam egy
pszichotankönyv meghatározása szerint: a
figyelem melyik szakasza rögzült hibásan mindkettőnkben.
A figyelem megosztottsága: azt jelzi, hogy
egyszerre hány dologra tudunk párhuzamosan figyelni. Egyidejűleg csak akkor
követhetünk figyelmünkkel két párhuzamos tevékenységet, ha az egyik tevékenység
már automatikus. Ebben a folyamatban működik egy koncentrált figyelem (amire
figyelünk) és egy figyelmi kontroll (amit ellenőrzünk). A figyelmi kontrollal
kísért tevékenység jól begyakorolt kell, hogy legyen, egyébként nem figyelem
megosztása, hanem állandó figyelemváltás van.
A grafológusok szerint a kézírás sajátosságai is alkalmasak
a személyiség elemzésére. Minthogy
írásunk az anyuéval egész életünkben hasonló volt, az alábbi kézírásos
üzenetet most lemásoltam, hogy kisérletképpen összevethető legyen, milyen
tulajdonságaimat örököltem anyukámtól. Az életkorunk és a betegségeink az
írásminták keletkezésekor elég közel állnak egymáshoz, állítólag ez is
befolyásolja a kézírás minőségét, bár a karaktervonások megmaradnak.
Ha valakinek kedve van bogarászni a két betűvetés
hasonlóságaira figyelve, tegye meg. Messzemenő következtetésekre talán nem
elég, de szórakozásnak jó lesz.
*
13 megjegyzés:
Az elsárgult cédulán van anyukám kézírása, félig vakon, 89 évesen írta. (Tegnap másoltam le. Most vagyok 79 éves, tehát nem éppen mai gyerek én se.:)
Nagyon jól szórakoztam, szögezném le elsőként.
Mint a könyveket is általában, most a bejegyzésedet is a végéről kezdtem.
Először elolvastam mindkét kézzel írt szöveget, és rögtön megállapítottam, hogy meglehetősen hasonló helyenként a betűvezetés. Utána olvastam el a bejegyzést az elejéről, és beigazolódott, hogy igen, a Te és az Édesanyád írását láthatom.
Gyermekként én is hasonlítgattam a betűimet az édesanyám betűihez, persze soha nem tudtam olyan gyönyörűen írni, mint anyukám. Ahogy telik az idő, most sokszor látom úgy, hogy egyre jobban jönnek elő a hasonlóságok, épp annyira, mint a Tiéteknél.
A főzési szokásokhoz meg csak annyit tennék hozzá, hogy nálunk gyermekkoromban egy nagy fazék töltöttkáposzta veszett oda, mert anyukám csak "egy percre" ült le a televízió elé, a Tenkes kapitánya viszont úgy beszippantotta, hogy leégett a káposzta. Szállóigévé is vált a "Tenkes káposzta" nálunk.
A mai szlengben egysávos figyelemnek nevezik azt, aki képtelen a megosztott figyelemre. vagyunk jó néhányan egysávosak.
Éva, jól értesz hozzá, hogyan turbózd fel az olvasással nyerhető élvezeteket! :))) És komolyan köszönöm a figyelmességedet. (Igen, a töltött káposzta se maradt ki a veszendőbe ment ételek közül.)
Mick, egy látnok veszett el benned! Honnan tudtad, hogy a fogalmazványból kihúztam egy bekezdést, melyben az "egysávos" jogosítványom megszerzéséről elmélkedtem? Önismeretből kifolyólag féltem vezetni. :((((
Klári, először azt hittem, hogy ugyanaz a kéz írta a kettőt, csak az egyiket fáradtabban...
Ami az odaégetést illeti, jól ismert nálam is, főleg, ha vendégek vannak és elkap a társalgás öröme! Sok kidobott edényem van nekem is...
Mindazonáltal (milyen archaikus lesz lassan a szókincsem!) par évvel ezelőtt még többsávos voltam, de ez már a múlté...
Rózsa, lehet, hogy régimódian fogalmazok és ragadós. Beszéd közben én sem használom, hogy "midőn", legfeljebb humorral szőve... Az írásbeliség más, te is tudod.
Anyummal a hasonlóság az indulatosság, az önérzet, a szellemvilággal való rejtett kapcsolat jellemző, ha nem is tudatosult bennem, csak mostanában. Meg az ilyen gyengeségek, amiket itt felhoztam a blogban.
Örülök, hogy hozzátetted a portrédhoz még ezt a három vonást. Még jobban kirajzolódik, mint amennyit eddig ismertem belőle, hiszen sohasem találkoztunk élőben!
Jó lenne egyszer találkozni, ha még lesz erőnk egyszerre utazni a nyári "szünetben".
Klári, gyönyörű az írásod (mindentől függetlenül)
Aliz, látod, ilyet örököltem.
De te mikor oldod már föl a blogbejegyzésed "vázlatát"? Olyan kíváncsi vagyok!
ezennel megtörtént! :)
Örülünk neki, Aliz!
Megjegyzés küldése