2019. július 16., kedd

Anyúúú! Kifutott a tej!



Velem sokszor megtörténik, hogy odateszek valamit a gázra, aztán otthagyom, de meg is feledkezem róla. Csak az éktelen bűz figyelmeztet, hogy elfogyott a víz a kemény tojás alól, sőt, már ég, pattog. Különösen borzasztó, ha valamilyen főzelékféle ég oda, mert abban az alapzöldség, a zsiradék, a fűszerek, a rántás liszttartalma leírhatatlan szagot képes előállítani. Legalább tíz lábasom bánta már ezt a feledékenységet, szétszórtságot, vagy minek is nevezzem. A kivakarhatatlan edények a pajtában várják, hogy alátétként végezzék valamelyik virágcserép alatt.
Lehet, hogy anyámtól örököltem ezt a  viselkedésmintát, mert ő rendszeresen kifuttatta a tejet, hiába állt mellette koncentrált figyelemmel. Amikor "Már bőrzik!" felkiáltással otthagyta, hogy csak egy percre menjen odébb mást csinálni, abban a pillanatban meg is feledkezett róla. Pedig, csak a fehér cérnát akarta volna kiemelni a varródobozból, de meglátta a kéket,  erről eszébe jutott egy másik varrnivaló, persze kiszaladt a teraszon száradó kék, szakadt ruháért, és ez a pár pillanat elég volt ahhoz, hogy felüvöltsön, aki éppen belépett a konyhába: " Anyúúú! Kifutott a tej!"
Szegény anyuskám szipogva és dühöngve súrolta tisztára a gázsparheltot, megfogadva, hogy soha többé nem hagyja ott a forralni valót. Sajnos, számtalanszor megismétlődött a jelenet, nem tudott vigyázni.
Én se figyelek eléggé. Tavaly a nehezen megszerzett kajszit futtattam ki a födő alól olyan bőséggel és hosszú ideig, hogy még a gáztűzhely alól is meleg vizes ronggyal szedtük föl a lekvárt. A szilvalekvár leégetése szintén a bravúrjaim közé tartozik. Nem vicc, hogy anyja és lánya minden igyekezetük ellenére ugyanazt a hibát követik el. Megtaláltam egy pszichotankönyv meghatározása szerint:  a figyelem melyik szakasza rögzült hibásan mindkettőnkben.
A figyelem megosztottsága: azt jelzi, hogy egyszerre hány dologra tudunk párhuzamosan figyelni. Egyidejűleg csak akkor követhetünk figyelmünkkel két párhuzamos tevékenységet, ha az egyik tevékenység már automatikus. Ebben a folyamatban működik egy koncentrált figyelem (amire figyelünk) és egy figyelmi kontroll (amit ellenőrzünk). A figyelmi kontrollal kísért tevékenység jól begyakorolt kell, hogy legyen, egyébként nem figyelem megosztása, hanem állandó figyelemváltás van.
A grafológusok szerint a kézírás sajátosságai is alkalmasak a személyiség elemzésére. Minthogy  írásunk az anyuéval egész életünkben hasonló volt, az alábbi kézírásos üzenetet most lemásoltam, hogy kisérletképpen összevethető legyen, milyen tulajdonságaimat örököltem anyukámtól. Az életkorunk és a betegségeink az írásminták keletkezésekor elég közel állnak egymáshoz, állítólag ez is befolyásolja a kézírás minőségét, bár a karaktervonások megmaradnak.
Ha valakinek kedve van bogarászni a két betűvetés hasonlóságaira figyelve, tegye meg. Messzemenő következtetésekre talán nem elég, de szórakozásnak jó lesz.
*

13 megjegyzés:

klaribodo írta...

Az elsárgult cédulán van anyukám kézírása, félig vakon, 89 évesen írta. (Tegnap másoltam le. Most vagyok 79 éves, tehát nem éppen mai gyerek én se.:)

Kelemen Éva írta...

Nagyon jól szórakoztam, szögezném le elsőként.
Mint a könyveket is általában, most a bejegyzésedet is a végéről kezdtem.
Először elolvastam mindkét kézzel írt szöveget, és rögtön megállapítottam, hogy meglehetősen hasonló helyenként a betűvezetés. Utána olvastam el a bejegyzést az elejéről, és beigazolódott, hogy igen, a Te és az Édesanyád írását láthatom.
Gyermekként én is hasonlítgattam a betűimet az édesanyám betűihez, persze soha nem tudtam olyan gyönyörűen írni, mint anyukám. Ahogy telik az idő, most sokszor látom úgy, hogy egyre jobban jönnek elő a hasonlóságok, épp annyira, mint a Tiéteknél.
A főzési szokásokhoz meg csak annyit tennék hozzá, hogy nálunk gyermekkoromban egy nagy fazék töltöttkáposzta veszett oda, mert anyukám csak "egy percre" ült le a televízió elé, a Tenkes kapitánya viszont úgy beszippantotta, hogy leégett a káposzta. Szállóigévé is vált a "Tenkes káposzta" nálunk.

mick írta...

A mai szlengben egysávos figyelemnek nevezik azt, aki képtelen a megosztott figyelemre. vagyunk jó néhányan egysávosak.

klaribodo írta...

Éva, jól értesz hozzá, hogyan turbózd fel az olvasással nyerhető élvezeteket! :))) És komolyan köszönöm a figyelmességedet. (Igen, a töltött káposzta se maradt ki a veszendőbe ment ételek közül.)

klaribodo írta...

Mick, egy látnok veszett el benned! Honnan tudtad, hogy a fogalmazványból kihúztam egy bekezdést, melyben az "egysávos" jogosítványom megszerzéséről elmélkedtem? Önismeretből kifolyólag féltem vezetni. :((((

Rozsa T. (alias flora) írta...

Klári, először azt hittem, hogy ugyanaz a kéz írta a kettőt, csak az egyiket fáradtabban...

Ami az odaégetést illeti, jól ismert nálam is, főleg, ha vendégek vannak és elkap a társalgás öröme! Sok kidobott edényem van nekem is...
Mindazonáltal (milyen archaikus lesz lassan a szókincsem!) par évvel ezelőtt még többsávos voltam, de ez már a múlté...

klaribodo írta...

Rózsa, lehet, hogy régimódian fogalmazok és ragadós. Beszéd közben én sem használom, hogy "midőn", legfeljebb humorral szőve... Az írásbeliség más, te is tudod.

Anyummal a hasonlóság az indulatosság, az önérzet, a szellemvilággal való rejtett kapcsolat jellemző, ha nem is tudatosult bennem, csak mostanában. Meg az ilyen gyengeségek, amiket itt felhoztam a blogban.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Örülök, hogy hozzátetted a portrédhoz még ezt a három vonást. Még jobban kirajzolódik, mint amennyit eddig ismertem belőle, hiszen sohasem találkoztunk élőben!

klaribodo írta...

Jó lenne egyszer találkozni, ha még lesz erőnk egyszerre utazni a nyári "szünetben".

aliz írta...

Klári, gyönyörű az írásod (mindentől függetlenül)

klaribodo írta...

Aliz, látod, ilyet örököltem.
De te mikor oldod már föl a blogbejegyzésed "vázlatát"? Olyan kíváncsi vagyok!

aliz írta...

ezennel megtörtént! :)

Kelemen Éva írta...

Örülünk neki, Aliz!