még az ötvenes évek eleje táján volt (akkoriban kapták a Nobel-díjukat a felfedezők) hogy nagy- bátyám írta levelében hogy mennyire elevenen van apu DNA.ja bennem (az ő nyelvterületén a dezoxiribonukleinsav, értelemszerűen -acid volr) itt még fogalmunk se volt arról, mi ez
bezzeg ma, a DNS az öröklés, a genom közhelyszámba megy
nagybátyám még odáig is merészkedett, hogy bár jól tudtam, hogy a kromoszómák feleződnek a szülóknél, így a gyerek 50 -50% -t örököl egyik vagy másik szülőjétől, ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy bennem még több is a Gonda mint 50%
küldtünk egy hegedűs képet, amire azt írta, hogy ez gondamivoltomat igazolja, anyu félig viccesen félig felháborodva mondta, hát ki másét/
aztán ahogy öregszem egyre gyakrabban és egyre több vonást fedeztem fel anyumból bennem...
nem értem, később manifesztálódhatnak a gének igazán, meg differenciálódnak, a program s lebontása sokkal bonyolultabb mint hinnénk
pár éve jöttem le a lépcsőn, s öreg ügyvéd barátunk, szemeit meresztgette, s azt mondta, azt hitte anyu jön le..(akkor már nem élt....)
---
lányom tiszta apja, ez volt első gondolatom, mikor megmutatták "tiszta sanyi", bár ő mondta, hogy rám is hasonlít a szája körül,, én nem hittem el,,, de most már én is látom a hasonlóságunkat, a gesztusaiban pl, a hangunkat meg telefonban összetévesztik....
....
unokám viszont tiszta dédapja, megszólalásig hasonlít az apámra, van olyan fényképük, amin össze lehetne téveszteni őket
de ez nem zárja ki hogy a kéztartása pl teljesen olyan legyen mint az apjáé,
az elgondolkodó arca viszont a dédapja...egy az egyben--- (mintha a sors elégtétele is lenne ez)
----
a téma, hogy úgy mondjam, maszek is foglakoztatott, ezt vetettem fel januárban egyéni blogomba vitára bocsájtanám:
"azon gondolkodom, hogy ahogy öregszünk egyre inkább jönnek ki rajtunk a genetikai örökségeink, őseinktől, úgyhogy egyre többükre kezdünk hasonlítani, ahogy differenciálódunk,,, érdekes dolog ez. Még kidolgozatlan ez a feltételezésem, de egyre inkább így látom, kezdetben csak apámra hasonlitottam, most anyámra is, nagynénémre, nagyanyámra, mikor kire jobban,...
nem tudom mi lehet az oka, tán az hogy a tervrajzunk ( a genom) a manifesztálódással (megvalósulással) élesebben kirajzolódik?
hiányosak az ismereteim, de ez afféle ráérzés, mit a tapasztalat igazol"
január 19.
még egy ídekapcsolható régebbi irás(bocs az ismétlődésekért)_
"felfedeztem a sapnyolviaszkot
keresem apámat, kutatom mindenfele
holott leginkább talán csak magamba kellene nézni (legalább 50 %-ig) a geneológia szerint,,,
ami nem anyai örökség , az tőle van... legalább
(bár a nagybátyám mindig azt mondogatta, hogy több is mint 50% bennem a gonda...tán a vágya mondatta vele))
hát nem tudom!
úgy veszem észre, hogy anyámra is egyre jobban hasonlítok ahogy öregszem..s az a születéskori "tiszta apja" kezd elhomályosodn(?) mert a génekhez hozzájön a környezeti hatás, a nevelés stb is...sajnos egyre távolabb kerülhettem az apámtól alkatilag is immár(?)
75 éve nincs és 75 éve élek nélküle, borzalom!"
keresem apámat, kutatom mindenfele
holott leginkább talán csak magamba kellene nézni (legalább 50 %-ig) a geneológia szerint,,,
ami nem anyai örökség , az tőle van... legalább
(bár a nagybátyám mindig azt mondogatta, hogy több is mint 50% bennem a gonda...tán a vágya mondatta vele))
hát nem tudom!
úgy veszem észre, hogy anyámra is egyre jobban hasonlítok ahogy öregszem..s az a születéskori "tiszta apja" kezd elhomályosodn(?) mert a génekhez hozzájön a környezeti hatás, a nevelés stb is...sajnos egyre távolabb kerülhettem az apámtól alkatilag is immár(?)
75 éve nincs és 75 éve élek nélküle, borzalom!"
6 megjegyzés:
Hamarosan jövök én is. Ahogy olvaslak Benneteket, előttem szólókat/írókat, egyre nagyobb kedvet "csöpögtettek" belém, pedig ez a téma sem könnyű.
Hajrà!
Azt gondolom én is, amit te: érett korunkra a genetikai örökségünk is élesebb vonásokkal rajzolódik ki. (Ez a fele-fele dolog érvényes apánkra is, meg anyánkra is, tehát, amit ők örököltek, bennünket szinesít. Ha jól értem a példáidat.)
a végtelenségig, egyre több őssel (tán ez az evolució alapja)
Érdekes téma ez is, az öröklődés.
Sokáig azt mondták nekem, hogy kiköpött apám vagyok, már gyerekkorom óta mondogatták, ezzel azt érték el bennem, hogy tudva vagy anélkül elkezdtem másolni apámat, hogy hű legyek a kiköpöttségnek.
Ma már tisztán látom, hogy ez a legnagyobb marhaság, hogy egy gyermekre ilyen terhet róni.
Ahogy öregszem, egyre inkább anyámra ismerek magamban. A legtöbb apámra célzó tulajdonságom nem de genere volt bennem, hanem rajongásból és "kötelességből" lemásoltam.
Ugyanolyan sebezhető, érzékeny vagyok mint anyám volt, éhes a törődésre, szeretetre, messze nem vagyok olyan kitartó és makacs mint apám. Apám minden ízében megvolt a meggyőződése, bennem sosem volt végleges semmi.
Ez a fele-fele arány is sántít szerintem. Bizonyítani nem tudom, de az az érzésem, hogy amellett, hogy az ember jön egy sajátos, "mennyei" genetikai csomaggal, útközben átvesz más adatokat is a családfából, és egész életében alakul.
Ami a fiamat illeti, én igyekeztem elkerülni az ilyen apja-fia büszkeséget, megpróbáltam nem szólni bele az identitásába. Sokszor észreveszem, hogy van benne belőlem is, de van benne másból is bőven. Ez jó... Öröm megismerni a fiamat, a mennyei embert.
A fontos az, hogy tudja, van egy családja, ahova tartózik, de ne aggassunk a gyermekeinkre olyan terheket, tulajdonságokat, ami nem az övék.
Na bocsi, de rég nem írtam és a téma elkezdett belőlem is kitörni, nem volt szándékomban ennyit regélni róla...
egyetértek, csak zárójelben megjegyezném, hogy ez a hasonlóságkérdés nagyon érdekesen alakul akkor, amikor valaki nem is ismerhette az apját és mégis....pl ugyanolyanok a mozdulatai, gesztusai. De valóban nincs kizárólagosság, és életünk folyamán is változnak a dolgok.. Minden ember öröklést leszámitva egyedi jelenség, és igy is kell bánni vele
Megjegyzés küldése