végül is szép szerelmeim voltak. izgalmasak.
mind olyan érzéseket, gondolatokat hozott bennem felszinre, amikre a már - szerelemtelen koromban - szinte irigy vagyok
de megmaradtak, bár néha egymásbamosódva, elő-előjönnek
s az emlékük is szép
2019 május 25
***
meg lehet ölni
a szerelmet
egy életre meg
de csak előre
többé nem eshetsz
semmilyen csapdába be
átlátod mind jóelőre
mert eleged lett
de azok a régi
szép szerelmek
visszaköszönnek
vétkeikkel is
2019. ápr 4
***
aki menni akar, menjen! - kiáltottad
de kezed még fogta erősen a kezem
nem eresztett -
azóta sem
pedig elmentem
s te is el
de régen...
Istenem.
2019.ápr 6
***..
kalandos életem volt
mondhatnám
ha számbaveszem
jópár esetem
különböző fiúkkal
férfiakkal
de tulajdonképpen
mindig is magányos voltam
és egyedül éltem
és mindig kerestem
az igazit
nem tudtam sajnos
hogy olyan
nincs is
és mégis mindig
rövidebb-hosszabb ideig
de mind kivétel nélkül
igaznak tűnt
amikor volt
na erre varrj gombot!
2019.febr 29.
******
"bocsáss
meg
nem tudom
emlékszel-e
mi sokat
beszélgettünk
valamikor,,,"
Beszélgettünk?!
No igen, azt is!
Így is lehet mondani
azokat a kísérleteket
amik a meghódításom
övezték
Beszélgetés
milyen különös szó
szép
hogy is feledkezhetnék
meg kapcsolatunk épp
eme vetületéről
Érdekes
Én arra emlékszem
hogy nagyon szótlan voltál
nem épp a szavak embere
Én meg még írásban is
fejtegettem afféle naplóban
mit érzek s miért
Aztán már nem is szóltunk
egymáshoz
Lettek új szerelmeim
igaziak
kikkel nem csak
"beszélgettünk"
Férjhez mentem
te nősültél (kétszer is)
Lettek gyerekeink.
Hát most van egy emléked
a mi "beszélgetéseinkről"
Igen, szép ez a szó
arra ami volt
(csak nem egészen igaz)
2019FEBRUÁR 19
nem tudom
emlékszel-e
mi sokat
beszélgettünk
valamikor,,,"
Beszélgettünk?!
No igen, azt is!
Így is lehet mondani
azokat a kísérleteket
amik a meghódításom
övezték
Beszélgetés
milyen különös szó
szép
hogy is feledkezhetnék
meg kapcsolatunk épp
eme vetületéről
Érdekes
Én arra emlékszem
hogy nagyon szótlan voltál
nem épp a szavak embere
Én meg még írásban is
fejtegettem afféle naplóban
mit érzek s miért
Aztán már nem is szóltunk
egymáshoz
Lettek új szerelmeim
igaziak
kikkel nem csak
"beszélgettünk"
Férjhez mentem
te nősültél (kétszer is)
Lettek gyerekeink.
Hát most van egy emléked
a mi "beszélgetéseinkről"
Igen, szép ez a szó
arra ami volt
(csak nem egészen igaz)
2019FEBRUÁR 19
*******
még
ágyban találtál
fehér
pijamámban
kékzöld virágokkal
megörültél nekem
hogy még ágyban.
(váratlanul jöttél)..
fel se ocsúdtam
a karjaidba kaptál
nevettél boldogan
micsoda ébredés!
s hány virrasztás
ezután.......
kékzöld virágokkal
megörültél nekem
hogy még ágyban.
(váratlanul jöttél)..
fel se ocsúdtam
a karjaidba kaptál
nevettél boldogan
micsoda ébredés!
s hány virrasztás
ezután.......
2019. febr 14
**************
**************
ahogy
mármár rutinosan
beültem a kocsidba
de ahogy háritottad
közelítő mozdulatom
téged ismernek errefelé
hát csak ismeretlenek előtt
lehetnénk boldogok?
hát csak magunkban?
hát boldogság-e ez
ami nem megosztható
akkor kellett volna
kiszállnom
örökre
beültem a kocsidba
de ahogy háritottad
közelítő mozdulatom
téged ismernek errefelé
hát csak ismeretlenek előtt
lehetnénk boldogok?
hát csak magunkban?
hát boldogság-e ez
ami nem megosztható
akkor kellett volna
kiszállnom
örökre
2019.FEBR
17
*********
*********
szeret/em,
nem?
milyen
sivár lett a világ
mióta
nem szeretek
s
nem szeretnek "úgy"
milyen
izgalmas volt
addig
szeret?
nem
szeret?
szeretem?
nem?
csupa
megválaszolhatatlan
kérdés
mely
megválaszolhatatlanságában volt
nagyszerű
és
fájdalmasan
szépségesen
éltető
most
halódom
a
szerelemnek csak
jelenideje
van
2018. november
7
**************
tulajdonképpen
hemzsegtek
körülöttem
a fiúk
de a legtöbbel
nem boldogultam
s ők se velem
mindegy
már többnyire
megboldogultak
valamennyien
némelyikkel
azért boldog
lehettem
s ők is velem
s remélem
ki nem
az is boldogult
később nélkülem
már meg nem
kérdezhetem
s különben is
oly mindegy
már lényegtelen
elmúltak azok az évek
s mi is múlunk velük el
csak a szerelem
vagy amit annak hittünk
az nem tud
sehogysem
körülöttem
a fiúk
de a legtöbbel
nem boldogultam
s ők se velem
mindegy
már többnyire
megboldogultak
valamennyien
némelyikkel
azért boldog
lehettem
s ők is velem
s remélem
ki nem
az is boldogult
később nélkülem
már meg nem
kérdezhetem
s különben is
oly mindegy
már lényegtelen
elmúltak azok az évek
s mi is múlunk velük el
csak a szerelem
vagy amit annak hittünk
az nem tud
sehogysem
2018. junius 18
**********************
mert
vannak költői szerelmek…
akár
hiszed akár nem
a
festő(m)é az volt
(akárki
akármit mond)
de hát ő költeményeket rajzolt
s költői volt hétköznap is olykor
gyöngybetűkkel kalligrafálta
hosszú papiroson
az óriás intelmét
mit egyszer rég
elmondott
majd lemásolt nekem
saját rokonérzéseivel
mit élt is
költőien
s ahogy ránézett
a világra
egy fűszálra egy virágra
vagy akár rám
a szemem mély kútnak
találva
bár végül is
nem merült benne el
teljesen
mint egyszer szerette
volna s mondta
a fehér templom mellett
a zöld fenyők alatt
de hát ő költeményeket rajzolt
s költői volt hétköznap is olykor
gyöngybetűkkel kalligrafálta
hosszú papiroson
az óriás intelmét
mit egyszer rég
elmondott
majd lemásolt nekem
saját rokonérzéseivel
mit élt is
költőien
s ahogy ránézett
a világra
egy fűszálra egy virágra
vagy akár rám
a szemem mély kútnak
találva
bár végül is
nem merült benne el
teljesen
mint egyszer szerette
volna s mondta
a fehér templom mellett
a zöld fenyők alatt
hol
elhitte s hitette
hogy minden ízületünk
egymásnak lett teremtve
s tényleg tökéletes volt
szinte eggyé-fonódva
köztünk a harmónia
"zöld erdőben,
zöld mezőben"
andalogva
kékalába
zöldaszárnya
madarak között
minden második
lépésünknél
meg-megállva
és dalolva
szívünkkel is
chagallok-ként
szállva
az út fölött
aztán egyszer adott
egy pecsétgyűrűt is
egy fehér asztalnál
tanú mellett
(ki famulusa volt)
egy tízfillérest,
aranypapírral befedve
azt híve evvel
birodalma
alattvalójává
fogadott
de én sose
kedveltem
uralkodókat
se osztozni
hódolatukban
nem illett
a képbe bele
de megvan ma is
a "gyűrűje"
az ékszerdobozomban
s a madár is vele....
hogy minden ízületünk
egymásnak lett teremtve
s tényleg tökéletes volt
szinte eggyé-fonódva
köztünk a harmónia
"zöld erdőben,
zöld mezőben"
andalogva
kékalába
zöldaszárnya
madarak között
minden második
lépésünknél
meg-megállva
és dalolva
szívünkkel is
chagallok-ként
szállva
az út fölött
aztán egyszer adott
egy pecsétgyűrűt is
egy fehér asztalnál
tanú mellett
(ki famulusa volt)
egy tízfillérest,
aranypapírral befedve
azt híve evvel
birodalma
alattvalójává
fogadott
de én sose
kedveltem
uralkodókat
se osztozni
hódolatukban
nem illett
a képbe bele
de megvan ma is
a "gyűrűje"
az ékszerdobozomban
s a madár is vele....
micsoda
madár
a többi
elszállt
én csak a művészetet
szerettem
s valójában eredőjét
az istenit
benne is
már tudom
míg össze nem dőlt
az álkép-idol
de a szerelme
az költői volt
(akárki akármit
mond)
őszre elhervadtak mind a virágok
szemembe a festék befolyt
eső mosta sárossá az utat
s becsukódott egy ajtó
de maradt még egy
citátuma így posthumus
ezt hallom a hangján
és levelében ott lapul
egy fiókban még valahol:
mert erős a szerelem
mint a halál...
igen, a szerelmünk
énekek éneke volt
és ma is átüt halálon
időn helyeken
bezárt ajtón
és lábnyomokon
lám most is itt van...
mert az emberek halnak
de a szerelem halhatatlan
2018. június 5
***
mind szerettem
akkor amikor épp
de én azt hiszem
egyetlen szerelem
égett bennem
mindenkiért
mára már
össze is keverem
mikor kit ért
de akkor is
s már tudom
mind szerettem
minden szerelem
bennem élt
s velük
lehettem
teljes-én
s itt vannak
bennem
ma is
hogy élnek még
vagy már haltak
az mindegy is
bennem él
mindegyik
míg én vagyok
s olyannak
amilyenek akkor
voltak
mikor elhittem
mindnek
fiatalon
hogy a szerelem
hatalom
minden
és örökkévaló
mert az is
csak a lángot
fellobbantó
tárgy s alany
lehet változó
ők jönnek-mennek
de az érzés
mi felemel
marad
a láng örök és
ugyanaz
***********
s már azt is
tudom
ki felé ...
csak most még
nem mondom
(a nevét) ki
de én azt hiszem
egyetlen szerelem
égett bennem
mindenkiért
mára már
össze is keverem
mikor kit ért
de akkor is
s már tudom
mind szerettem
minden szerelem
bennem élt
s velük
lehettem
teljes-én
s itt vannak
bennem
ma is
hogy élnek még
vagy már haltak
az mindegy is
bennem él
mindegyik
míg én vagyok
s olyannak
amilyenek akkor
voltak
mikor elhittem
mindnek
fiatalon
hogy a szerelem
hatalom
minden
és örökkévaló
mert az is
csak a lángot
fellobbantó
tárgy s alany
lehet változó
ők jönnek-mennek
de az érzés
mi felemel
marad
a láng örök és
ugyanaz
***********
s már azt is
tudom
ki felé ...
csak most még
nem mondom
(a nevét) ki
de hiába
nem mondhatom
a nevét ki
2018. jan 29
************
nem
szeretett engem
sose igazán
mért is szeretett volna
csak magát szerette
és szerettette volna
de rájött hogy én nem
tudhatnám annyira
mert nem csak őt kell
szeretnem
mondta is
egyszer
betegen
van neked
kit pátyolgass
az anyád
és különben is
kozmetikustól jöttem éppen
azon a kitűzött szeptember
délután
és amúgy hibátlan bőrömön
lett egy piros pattanás
ahogy most elnézek egy fotót
azokból a zaklatott napokból
én sem tetszhettem magamnak
akkor,
(pedig más szerint
lett arcomon egy
virgina woolfos vonás)
de ő csak magának akart
tetszelegni folyton
mégis kár hogy
mindennek vége szakadt
azon az elátkozott délután
olyan hirtelen
amint a nyár az őszbe lépett
s hagytam végképp elorozni
tőlem
pedig olyan jókat beszélgettünk
kettesben
s ettünk órákon át
és olyan egyformán léptünk
négy lábunk van
mondta
mert amúgy össze voltunk forrva
sétáinkon
minden éjszakán
áh már oly mindegy
én most is jószívvel
gondolok rá
de hiába
vajon érez
érzi- e ezt
odaát
vajon felolvadt-e
szíve, a deres
az örökmostban
hol nincs már test
de lélek
hiszem és remélem
annál inkább!
s mondják
a szív
túléli
a halált
sose igazán
mért is szeretett volna
csak magát szerette
és szerettette volna
de rájött hogy én nem
tudhatnám annyira
mert nem csak őt kell
szeretnem
mondta is
egyszer
betegen
van neked
kit pátyolgass
az anyád
és különben is
kozmetikustól jöttem éppen
azon a kitűzött szeptember
délután
és amúgy hibátlan bőrömön
lett egy piros pattanás
ahogy most elnézek egy fotót
azokból a zaklatott napokból
én sem tetszhettem magamnak
akkor,
(pedig más szerint
lett arcomon egy
virgina woolfos vonás)
de ő csak magának akart
tetszelegni folyton
mégis kár hogy
mindennek vége szakadt
azon az elátkozott délután
olyan hirtelen
amint a nyár az őszbe lépett
s hagytam végképp elorozni
tőlem
pedig olyan jókat beszélgettünk
kettesben
s ettünk órákon át
és olyan egyformán léptünk
négy lábunk van
mondta
mert amúgy össze voltunk forrva
sétáinkon
minden éjszakán
áh már oly mindegy
én most is jószívvel
gondolok rá
de hiába
vajon érez
érzi- e ezt
odaát
vajon felolvadt-e
szíve, a deres
az örökmostban
hol nincs már test
de lélek
hiszem és remélem
annál inkább!
s mondják
a szív
túléli
a halált
2017. december 23
*******************
mióta Nagy László nincs itt
hallgatnak a tücskeink is
deres ágaink továbbfagynak
háttal állunk a szivárványnak
sziklacsípők kőmerevek
ölelésük elfeledett
falaink némák hidegek
becézni nincs minek kinek
hiteink megcsúfolt álhitek
káromkodások porba dűlnek
mióta léte lemerült
senki se rettent keselyűt
mindenki mindenkitől retteg
s a szerelem is itt reked meg
2017. október 27
*****************
hiányzol
álmomban
mondtam ezt a mondatot...
de
életszerűbben hangzott,
mint
sok minden a valóságban,
amit
neki (vagy bárkinek is) mondtam...
félrehúzódva a többiektől,
félrehúzódva a többiektől,
ült
egy széken,
s
én odaálltam mellé.
te is nekem.
a
többiek elmosódtak...
bólogatva válaszolt,
bólogatva válaszolt,
inkább
visszhangzott:
2017
*****2017
Teniszezni
a kórház mellé jártunk
ahová az orvosok is
volt
ott egy fiatal
cselédkönyves fiú
kedves mosolyú
eltévedt labdáinkat
incselkedve
visszadobó...
cselédkönyves fiú
kedves mosolyú
eltévedt labdáinkat
incselkedve
visszadobó...
15
évesek voltunk
első gimi után...
első gimi után...
Szép
volt az a nyár.
(emlékcserép)
március
14.
****
ha valamit akarsz,
nem lehet kicsit
csak teljesen
s ha valakit akarsz
sem lehet kicsit
csak teljesen
nem lehet
csak most más
prioritás
ha elengeded
elenged
nincs visszakozás
csak morfondírozás
mi lett volna
ha akkor mégis maradsz
mikor marasztaltak
s nem futsz
a múlt után
(mi mindig téves hívás)
egy kéz feléd nyúlt tétován
tényleg elmész?
le se vetted a kabátod!
pedig rámutatott
a fogasra s várt…
már nem volt visszaút
még lekísért
azt mondta cigit vesz
de csak állt és nézett
én meg mentem
ostobán
(sehová)
2017, február 3
***
gyötrő kérdések, postumus
in memoriam… ( kettőnk emlékére)
ha tudtad volna
hogy ilyen hamar elmész
s ilyen kevés közös emlék
pár közös év
pontosabban csak hónap
vagy pár hét
mi az örökkévalóságból
ránk marad
akkor is eltaszitasz?
s vajon én akkor is
olyan könnyedén állok
odébb s veszem félvállról
már előbb hogy
maradunk-e még
egymásnak
vagy sem?
vajon hagytam volna-e
hogy kijátsszanak
hogy elfoglalja a helyem
valaki más nálad
helyettem?
s én is elfogadtam volna-e
a hívását valaki másnak
ha én is tudom ?
pedig tudtuk már
mindketten
hiszen
meg is vallottad
csókkal és szóval
de csak azt hogy
egymásnak lettünk
mi ketten
megteremtve
a szerelemre.
Halálról érintőlegesen
esett szó csak
az Énekek Énekéből
mondtad
mert erős a szerelem
mint a halál
fülembe idézted
s szívemen
lettél a pecsétem
kis ideig
mégis örökre
nélküled is
azok a hiányzó
évek
már belémégtek
mióta eltűntél
mindenki elől
s a föld színéről is
oda honnan nincs
kérdés
se felelet
de nem hagy nyugodni
a gyötrő kétség
hogy míg köztünk éltél
hogy tudtunk elszakadni
s másokhoz tapadni?
hogy tudtam én
meglenni nélküled
s te is nélkülem?
hogy tehettük meg
te velem
s én veled?
Őrület!
2016. szeptember 6
******************
nézek
egy képet
a fiú annyi éves
mint ő
ki már
régen
nincs
de volt akkor
mikor még
akár mifiunk
is lehetett volna
na persze nem
ugyanez
a fiú annyi éves
mint ő
ki már
régen
nincs
de volt akkor
mikor még
akár mifiunk
is lehetett volna
na persze nem
ugyanez
a gyerek
hiszen
idegen
vonásokat is látok
az ismerős arcon
egy másik nőét
(a későbbi feleségét)
és én is
másnak lettem
később felesége
s anyja
történetesen egy lánynak
ki most annyi éves
mint én voltam akkor
s ki apja vonásait is hordja
(a volt férjemét)
és már egy fiú anyja
az unokámé
ki meg az
én
rég elvesztett
apámra
hasonlít
ki akkor ugyanannyi
éves volt
mint ez a fiú
ezen a képen
s mikor az apját
ismertem régen
nézem ezt a
véletlen
elémkerült
képet
ugyanaz a
taszitás-vonzás
uralja
a fiút
mint
apját
egykor
győzött a taszítás
de mit is keresek
ebben
a képben
akkor
igen
csak ezt
zaklatott-múlandó
tragikus életünkben
valami megnyugtató
állandót
meg némi vigaszt
hogy az is él
valamiképp
ki már meghalt
hiszen
idegen
vonásokat is látok
az ismerős arcon
egy másik nőét
(a későbbi feleségét)
és én is
másnak lettem
később felesége
s anyja
történetesen egy lánynak
ki most annyi éves
mint én voltam akkor
s ki apja vonásait is hordja
(a volt férjemét)
és már egy fiú anyja
az unokámé
ki meg az
én
rég elvesztett
apámra
hasonlít
ki akkor ugyanannyi
éves volt
mint ez a fiú
ezen a képen
s mikor az apját
ismertem régen
nézem ezt a
véletlen
elémkerült
képet
ugyanaz a
taszitás-vonzás
uralja
a fiút
mint
apját
egykor
győzött a taszítás
de mit is keresek
ebben
a képben
akkor
igen
csak ezt
zaklatott-múlandó
tragikus életünkben
valami megnyugtató
állandót
meg némi vigaszt
hogy az is él
valamiképp
ki már meghalt
(de ezt, igaz,
korábban is tudtam)
2016. augusztus 28
*********************************
tudtam hogy tetszem neki
tudta, hogy tetszik nekem
mégsem lett belőlünk
semmi sem
miközben egy kanyarban
ugyanazon az úton
taposom bicklim
bő ingujjban
ősz fejjel
fáradtan
elfog hirtelen
ugyanaz a remegés
mint 55 éve
tizennyolc évesen
sötétbarnán göndören
testhez simuló
sárga felsőben
vékony derékon
fehér öv,
alatta
bő türkisz szoknya
farkasfoggal
s tűsarkú a drapp cipő
gyorsan szedem lábam
tudom, hogy mögöttem
jön ő…
s tudom hogy tetszem neki
tudja hogy tetszik nekem
-------
nem látjuk egymást
többé sosem….
Augusztus 16. 2016
***********************
ötven
év után
a
fia mosolyában
találta
meg
mit
is kedvelhetett
az
apjában
ifjúkorában
de
őt már
látni
nem akarná
s
magát se
láttatni
vele
legfeljebb
saját
lányával
dicsekedhetne
….
Mert:
elhagy
mindannyiunkat
az
ifjúság édes madara
s
még jó
ha
gyermekeinkben
visszahozza
mindazt
mi
miénk volt
valaha
…
de
azért
csak
az a
régi
mosoly,
az
eredeti
(a
mára
megfakulható)
maradt
igazi
meg
azok az
elhamvadt
érzések…
mik
ezek szerint
mégse
végleg...
2015.
december 3.
***********************
Olyan
sok szépet tanultam tőled
S észre se vetted
S észre se vetted
Észre
se vettem
S
most
Hogy
rád emlékeztem
Megszólalt
Az
Énekek Éneke bennem
A
te hangodon:
MERT ERŐS A SZERELEM
MINT
A HALÀL
S a szívem megnyílt újra
Szerelemtől
halál felé
Sodortatva
(Te már azt is megtudhattad
Igaz-e
A
hasonlat másik fele)
2015.
****************
.********
A
szerelem – lelkiállapot
tárgya
- másodlagos
amit
érzel - az a tied
s
nem ő – akibe
úgy
véled
beleszeretsz
bárki
lehet
mert
a világ az
vagy
az Isten
s
olyankor sejtheted
milyen
lehet ő
és
mekkora
mindig
elérhetetlen
de
olyan jó
nyújtózni
felé
utána
kapaszkodva
mikor
szerelmes
az
ember
Azt
hiszem
én
is így voltam ezzel
hiszen
már nevük se tudom
vagy
összekavarom
kikért
epedtem valaha
s
nem tudni miért
hol
vannak,, vannak-e
összekeveredtek
rég
róluk-hozzájuk
irt
szavaim is
de
az érzés
az
isteni
megmaradt
és
persze
az
Isten
mindig
és
mindenben
elérhetetlen
és
érthetetlen
de
érezhetőn
korhatár
mentesen
2014.
szeptember 22.
*********
végül
hogy
szerettek-e?
csak hogy te szerettél-e!
már csak az számít
csak hogy te szerettél-e!
már csak az számít
2014 szept
************
************
egy
régi, kézzel írott üzenet
utolsó
mondata...
most
fiókom legmélyéről
elém
esett...
már
el is feledtem
hogy
volt ilyen
már
majdnem azt is
aki
írta
s
azt is
hogy
kinek
pedig
ott
a nevem
az
elején
felkiáltójellel
a
művésztelep ajtajára
volt
kiaggasztva
az
üzenet
már
emlékszem
el
is szégyelltem
kicsit
magam
letéptem
gyorsan
látszik
is
a
papír bal felső
sarkában
a
tépés
nyoma
csonka
a papír
de
lám eltettem
ha
magam elől is
eldugva
de
most a kézírás
festői
vonala
szívem
hasogatja
Julika!...
Este
várlak.
Hol
van az az este?
Hova
lett?
S
hova lettünk...
Nincs
több este
holott
már csak
estéim
vannak
hovatovább
s
haláljóslatom
fordítva
telt
be
születésnapod
utáni
napon
vagy este
azóta
nem vársz
se
engem
se
senki mást
bár
én haltam meg
majdnem
végül
téged vitt el
a
halál
mint
utólag megtudtam
de
én visszafordultam
pedig
majdnem újra
találkoztunk
odaát
egy
távoli mezsgyén
egy
öröktéridőben
hol
nem kell figyelni
se
órát
se
utcák sorát
bár
megint
elkerültük
egymást
mint
azt az első találkozást
barátainknál
mikor
véletlen odaaestél
s
én is előbb odaestem
egy
spontán ötlettel
új
biciklimet tekerve
utcák
során
de
én rohantam haza
tovább
(otthon
nem szóltam,
hogy
kimaradok)
s
egész úton visszhangzott
sértett
haragod
kiáltozása
„Aki
menni akar,
menjen”
s
sajgott a bicklikormányon
tenyeremen
erős
szorításod nyoma
elmentem
később
évek múltán
-mig el nem hangzott újra
egy végleges menj-
évek múltán
-mig el nem hangzott újra
egy végleges menj-
pár
boldog esténk
mégis
lett
szerettél
egy asztalnál
enni
velem
inni
nem
bár
egyszer
elittam
előled
a
poharadban maradt bort
nehogy
megártson
de
többnyire szavaid ittam
magányos
madarakról
s
fákról
meg
a dalolásod
szerelemről
halálról
Duna
két partjáról
szép metaforáid rólam
szép metaforáid rólam
s
ölelkező csókok közt
hogy
„minden ízületünk
egymásnak
teremtetett
ugye
érzed...”,
--
--
Hány
este
szakadt félbe
szakadt félbe
maradt
függőbe
ment
feledésbe
s
most újra lett...
és
már mindig
este
lesz
mert
azon
a papíron
ott
a jel
kalligrafikus
betűivel
hogy
este vár...
immár
mindörökre
immár
mindörökre
2014, aug
*************************************
*************************************
Istenem!
mennyi
szerelmet toltam félre...
S mennyit nem értem el!
Már adni, s kapni se tudok...
Vége.
Nincs kitől
s nincs már kinek.
Bocsássatok meg nekem
Én is nektek
s magamnak
bár az a legnehezebb.
S mennyit nem értem el!
Már adni, s kapni se tudok...
Vége.
Nincs kitől
s nincs már kinek.
Bocsássatok meg nekem
Én is nektek
s magamnak
bár az a legnehezebb.
2014 junius 20
******
******
gyönyörű szerelmeim voltak
az
érzéseim voltak gyönyörűk
még
rájuk emlékezni is
gyönyörűség
-
s
milyen reménytelen volt
valamennyi
még
a beteljesültek is -
talán
azok leginkább!
és
mégis
több
vagyok újra
ha
csak rájuk gondolok
azokra
az eget-földet
bejáró
forgatagokra
ebben
a béna-néma
dermedt
csöndben
mi
most körülölel.
2013.december 17
9 megjegyzés:
bocs, túl hosszú lett (bár sokmindent ki is hagytam:) Persze nem kell mind elolvasni! :)
Olvasva őket, arra gondoltam, hogy mennyi minden zajlik egy ember lelkében egy életen át... Lehet, hogy később visszaolvasva magát az ember, cikinek tűnik, de azért elfeledve őket, szegényebb lenne az emlékezés.
Minden prózánál többet mondanak, árulnak el ezek a versek. Könyvbe kívánkoznak, nemcsak blogbejegyzésbe.
Jó volt újra olvasni őket, azokkal meg, amelyeket még nem olvastam, jó volt megismerkedni.
Micsoda belső út vezet "a teljesség felé". (Nemcsak Weöres tud erről versbeszédben vallani.)
Muzsi Attila: nem tűnik "ciki"nek, semmi:) (ennyi év után...)
Kelemen Éva: Van, amit csak versben lehet elmondani!
klaribodo: bárcsak....
Valoban: versben regeteget lehet elmondani, vagyis inkàbb SEJTETNI... anélkül, hogy bàrmi konkrét - plàne indiszkrét - részletre bukkanna az ember...
remélem is!
Megjegyzés küldése