2019. február 25., hétfő

Olvastam, néztem, hallottam



A humor ezen a három csatornán környékezett meg hosszú és változatos életem folyamán. Az olvasott humorban első élményem természetesen Karinthy Frigyes, az ő krokijait meg az Így írtok ti mindkét kötetét a mai napig gyógyító szándékkal veszem elő, ha túlságosan okoskodó vagy a primitívségig leegyszerűsített humorral találkozom. Első osztályú megfigyelő és parodizáló filozófus a magyarok között Örkény István. Nemcsak az egypercesek miatt. Vannak rajtuk kívül hivatásos humoristák, a nevüket nem sorolom föl, nehogy megsértsek valakit. A nem kimondottan humorista, de humoros felcsillanásaikkal szórakoztató magyar írók mellett a világirodalomból is jót meríthetünk. Csak emlékeztetőül: soha annyit nem nevettem, mint Mark Twain egyszerű eszű amerikai háziasszonyán, amikor Mrs. Williams a viharban "nemének tudatában" cselekszik. Jók voltak még: Zazie a metrón, Kurt Vonnegut, egy francia a Venyigeszúval, most nem jut eszembe a neve, aztán Gerald Durrell az ő családjával és egyéb állatfajtáival, mivel igen rokonszenvesnek találtam a szemléletét, már ami az emberiséget illeti. (Filozófusok és pszichiáterek kizárva!)
Nézni lehetett régebben a Ludas Matyi viccújságot, aztán a tévében a szilveszteri kabarét, amelynek színvonalát erősen emelte a jó konferansz. A komédia színpadi változatai között van néhány örökbecsű darab, ezeken még mindig tudok nevetni. Persze, fantasztikus szinészek előadásában, amint Bodrogi Gyula a patikában nagy pironkodva kotont akar venni, egy másik orvos-beteg jelenetben a rendelt gyógyszerek mellékhatási miatt újra és újra jelentkező Szombathy Gyula és orvosa Sinkovits Imre örökké érvényes karaktereket mutatnak be. Van, aki már unja Alfonzót, hát én nem. Fantasztikus tehetségű mulattató, okosságát szatirába mártogató színész volt, akár Latabár Kálmán korai filmjeiben. A mai, egyre ritkábban jelentkező L'art pour l'art társulatot is nagyon kedvelem. Tehát, amit igazán élvezek, az a groteszk humor. 
Hallani leginkább a rádiókabarét lehetett, már hetedik-nyolcadikos koromban így tudtam a legmélyebbre hatóan értesülni a politikai időkről, és a politikai mellékhatások javasolt kizárási módjairól. Ezt csak az értheti, aki az ötvenes évek végétől rendszeresen hallgatta a néhány hétre visszatekintő vicces bírálatokat, csuda, hogy élő műsor volt annyi sok évtizeden át. (A mostani Dumaszínház a nyomába se ér.)
Hallható humor még a zenei humor. Vujicsics Tihamér Az árgyélus kismadár egyszerű dallamát és ritmusképleteit különböző nemzetek zenei karakterébe rejtette, mondom szerzette. Elképesztően gazdag zenei világa volt. Kár, hogy olyan hamar meghalt. Vannak még humoros zenék, most nem jut eszembe, de nincs időm utánajárni, a napokban megint kórházba megyek, ezért siettem előadni ezt a pár megjegyzést, hátha utána már nem lesz kedvem vagy módom rá.
A youtube-on hivatkozásaim többsége fellelhető, a humor mint szórakozás, jó üzlet a léleknek.

5 megjegyzés:

mick írta...

Szőke szakáll Vonósnégyese, Salamon Béla teljesítménye, amivel szeretném a felsoroltakat bővíteni. Zenei humorhoz: pl. Haydn üstdob-szimfónia, pl. Rossini macskaduettje.
De sok költő is gyakran élt vele. Gondolhatunk pl. Petőfi A helység kalapácsára, vagy a vén tanító c. versére. A maiak közül kiemelkednek Lackfi János dolgai.
Egyebekben pedig eredményes gyógyulást kívánok!

klaribodo írta...

Köszönöm, Mick.
Egyébként számítottam a figyelmes olvasóra, hogy kiegésziti a vázlatos bejegyzést. Megyek is, meghallgatom a zenéket!

aliz írta...

gyógyulj teljesen!hiányoltalak most is... eddig

klaribodo írta...

Aiz, majd jövök a közös blogba.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Klári, remélem, a kórházba meneteled rövid és hatásos lesz!
És hamarosan olvashatunk megint.