mindjárt egy mondat jut eszembe amit még egész fiatalon hallottam a fodrásznál,, s magamra is vettem
"mosolyogni a padlásra jár"
elég búval-bélelt ábrázattal jártam (járok?) állandóan, s leszegett fejjel (talán mert szinte mindig elgondolkodom)
de ez közel sem jelenti azt, hogy idegen tőlem a humor, s ne is művelném olykor. Inkább szellemességnek nevezném...de sokszor annyira rejtve van, hogy nem is mindenki veszi észre
de kell, éppen hogy az élet komoly oldalának elviseléséhez
persze a viccelődést, a vicceket, nem szeretem, különösképpen nem az öncélú röhögősdit
ja ami nem nyilvánvaló a fentiekből az iróniát (rejtett gúnyt) se szeretem! szerintem félreérthető és cinikus. sőt hazugság is (Persze, ha valaki olyan szenzációsan és következetes rendszerben műveli, mint Örkény, az egész más!).
a humor valami nagyon finom dolog, a dolgok lényegét képes megmutatni (nem tréfa Karinty mondása,aki szerintem nagy filozófus is volt, ő humorban nem ismert tréfát...s ezt (is) komolyan mondta)
gyerekkoromból nagy nevetésekre is emlékszem, (lányom gyerekkorából is) ezek olyan jó összenevetések is voltak, valami kis cinkos apróságon, unokám is örökvidám (ha nem durcás valami miatt) azt hiszem lételemünk a vidámság...csak ezt is elfelejtjük...
kedvenc lapom volt gyerekkoromban a Ludas Matyi meg is vettem mindig 60 fillérekért, mignem árukapcsolással valami szörnyű és eladhatatlan lapot akart mellé elsózni az árus)
a kabarét is szerettem...
mostanában nem szeretem ömlesztve a vicceskedést, csömört kapok a poé
noktól (mik sokszor alpáriak is), annak örülök, ha meg-megcsillan a dolgok (a szavak) mélyén a humor, ami mindig belátó is... Hálás vagyok érte.
4 megjegyzés:
Jobbára egyetértünk, nem is lehetne másképpen, hiszen a (főként irodalmi) ízlésünk forrásai hasonlóak.
A kislányod oldott derűje átjön a fotón, jókedvre derít még nézni is!
,,,akartam valami nevetős képet, hirtelen ez jött elő... az "édességekkel" :)
Nem csodálkozom azon, hogy Vince is mosolygós gyermek. Nem esett messze alma a fájától.
A humorod sok versedben jelen van, ezt aktuálisan meg is beszéltük az fb-n.
Szerintem ritka az olyan finoman, kellő mértékben humoros ember, mint Antal Imre volt, ha már példát is szeretnék hozni. Én a televízióban az ő humorával tudtam azonosulni. A viccmesélő kedvéről és tudásáról nem is szólva.
...a vicceket sajna nem szeretem, érzékem sincs hozzájuk :(
Megjegyzés küldése