Ma nyolc éve kezdtük ezt a blogot. Ilyenkor olyasmit szokás írni, hogy éljen sokáig, de én most inkább felteszem a kérdést: hogyan tovább, mi legyen vele, mi legyen lelkünkből lelkedzett gyönyörű magzatunkkal?
A lehetőségek a következők:
1. Abbahagyjuk, lezárjuk, szép volt, jó volt, de itt a vége, nyugodjék és keringjen tovább a virtuális térben. Nem vész el, megmarad, rátalálnak régi és új olvasók, olvasgatják, örülnek, mint eddig.
2. Profilt váltunk - nagy kérdés, hogy mire váltsunk?
3. Maradunk az eddigi profilnál - ha igen, akkor minden hónap végén, mondjuk például a hónap utolsó három napján bárki ajánlhat témát és ezek közül kerül ki a következő hónap írnivalója.
Nekem több ötletem nincs sem megoldásra, sem témára, tehát ehhez a bejegyzéshez kommentben kérem a javaslatokat: mi legyen, hogyan legyen, és legyen-e egyáltalán?
11 megjegyzés:
Lehet, hogy csak témákat kell váltani. Pl. feltehető az a kérdés, hogy ki miről szeretne hallani. Ági, a te feladatod ebben az esetben az volna, hogy koordináld a sorrendet, vagy neked kellene eldönteni, hogy a téma érdemes-e a többünk általi kifejtésre.
Ami most eszembe jut hirtelenjében, hogy ebben a békétlen világban milyen fontos volna a jókedv, rekeszizmaink megremegtetése. Ezért én témaképpen ajánlom, hogy ki-ki mesélje el az általa ismert legszellemesebb, legjobb viccet vagy anekdotát.
Üdv mindenkinek.
ne hagyjuk abba, csak ezt tudom mondani, de ezt nagyon! :)
Egyetértek Alizzal! - de nagyon!!!
Mickkel is, hiszen az élet egyik legfontosabb része, hogy legyen benne minden napra egy kis humor, és legalább egy jó nagy kacagás. Hogy honnan jön, hol találunk rá, az mindegy is.
Nem baj, ha vannak nagy hallgatások, de a remény, hogy megint olvashatunk egymástól valami érdekest, az engem nagyon felvillanyoz.
Sajnálnám, ha megszűnne a közös blog. Mostanában négy-öt embernél többen nem írtak, de sok társunk olvas, legalább a statisztika szerint. Ha mégis úgy lenne, hogy nem lenne közös blog, utoljára javaslom, hogy írjunk az elsőről. :)) Én pl. az első szerelemről szeretnék írni, már meg is van az alapsztori, egy visszanézőke, ugye.
De lehetne ilyet, hogy az első palacsinta az első cigaretta, az első bál, az első saját vélemény valamiről (na, ezen sokan kiakadnának, mert a szívgárdista könyvem hazugságára jöttem rá 8 évesen...)Az első megdöbbentő felismerés. Igen lehetne erről is. Egyéni dolgok derülnének ki.
Na,most fogjátok leharapni a fejemet! :)
Én nem bántam volna, ha ezt most szépen befejezzük, de ha folytatni akarjuk, abban is készséggel benne vagyok :)
...az is egy lehetőség.
Én is szeretném, ha nem halna meg csendes halállal ez a közös blog! (ha fogynak is a művelői, mind szenvedélyes írogatók, s ez a blog, kötöttségével, témákat is nyújtott!) Én magam is beleolvasgatok néha...
Nekem tehát a harmadik megoldás tetszik leginkább.
A "profilt váltunk" se rossz, de ötletem nincs, mire?...
Esetleg egy olyanra, hogy "megadjuk az első mondatot: "...", folytassátok!" De az már egyenesen fikció lenne...
Most, hogy Rózsa a szép új könyvespolcával dolgozott és bíbelődött, jutott eszembe, hogy mennyire hálás téma lehetne, ha írnánk a könyveinkről, könyvgyűjtési szokásainkról, a tárolás módjáról, és az öregedési folyamatunkban az elengedésről. Mármint, hogyan tudnánk megválni a könyveinktől. (Ez csak egy ötlet részemről.)
Könyvek! Kimeríthetetlen téma: az öröklött könyvek, a kézikönyvek, a lexikonok, a nosztalgiából megtartottak és a később megbánt kidobottak. És tartalmuk szerint,amelyek sokat adtak és miért, meg a csalódást hozott vagy közepes értékű pofogók. Más megközelítésekben is érdekesek lehetnek a könyvek. Köszönöm, Éva, ha nem ide, akkor máshová írok róluk. Mostanában e-könyveket olvasok, olcsóbb és hamarabb hozzáférhetőek!
Porfogók (jav.)
Nem írtam ide, mit is választanék, nem tartottam illendőnek, hisz' olyan lusta vagyok itt, sőt, hűtlen, éveket kihagytam az írásból. (Az olvasással sosem maradtam el, régebben naponta, mostanság új bejegyzés és új komment esetén jövök)
De most örülök, hogy maradt a régi profil, erre szavaztam volna. :)
Ha végre megérem a nyugdíjas évemet (már nincs is olyan sok vissza addig!:))), remélem szorgalmasabb leszek.
Persze jó lenne tudni, mi is történt az el/lemaradókkal. Kár, mert hiányoznak, Kanga, Pacemaker, Kapitány Gabi, sasó, Zé, meg a többiek. Engem leginkább az vonzott ide, hogy megismerjem mások sorsát, belepillanthassak a többiek életébe, jó volt figyelni az évek-témákkal a változást, váltásokat, ki mire és hogy reagált, mit tartott fontosnak. No de ha kevesebben is vagytok/vagyunk, számomra nagy öröm idelátogatni mindig, és HURRÁ, hogy marad a blog.
A könyv téma remek. A könyvek illata, története, a hozzájuk való ragaszkodás és elengedés...ahogy Klári írta, kimeríthetetlen.
Hátha sikerülne még nekem is, hogy írni is visszatérjek néha?...:)
rhumel
Megjegyzés küldése