a könyv népének gyermeke

A zsidókat a könyv népének is szokás nevezni, hát bármilyen konkrét elgondolásból (a biblia?) is adódik ez,az biztos , hogy származásomat e téren se lehet megtagadni. Rengeteg könyv közt nőttem fel!

S bár első -ajándékba kapott -könyveim meg lettek válogatva: Erős János c. mesekönyv, Petőfi összes (48-as diszkiadás) , úgy emlékszem, az olvasmányaim bizony nem voltak kiválogatva

így olvashattam túl korán . a fekete üveges könyvszekrényünkből -  a pesszimista Schopenhauert pl, ami meg is keseritette napjaim(?)

aztán boldog lettem, mikor én is gyarapíthattam a könyvtárunkat, beszereztem az összes valamire való költőt, s  pl, attól függően, mikor mi állt érdeklődésem középpontjában, színházi könyvet, zenei t,képzőművészeti, albumokat.., jóval később spiritualizmust.és lexikonok, kézikönyvek garmadával,,, na és gyerekkönyvek lányom születésével , mind-mind a tudás bástyája, regényeket, csakis az épp kedvenc íróimtól. de az Európa zsebkönyvek meg a Modern könyvtár ugyancsak zsebdarabjai sorozatban....

aztán egyszer csak észrevettem, hogy nem férek a könyvektől

mikor elköltöztünk kisebb lakásba ez komoly gondot jelentett,

megfordult a fejemben még az antikvárium is, el is vittem volna egy-két könyvet, pl mesekönyvet, (lányom már felnőtt! és nem is ragaszkodós tipus - gondoltam, de olyan kis összeget ajánlottak érte, hogy inkább odaajándékoztam egy ismerős kisfiúnak, akivel épp összetalálkoztam (Szutcsev vidám meséit.azóta is sajnálom, bár újra kapható, meg kéne venni unokámnak!)

csináltattam egy padlótól mennyezetig érő ,faltól falig könyvespolcot, a meglévő sok, meg a könyvesszkrények mellé, amikre duplán rakhattam fel a könyveket. de most az a helyzet hogy arra se fér föl, úgyhogy a padlón is tornyosulnak, rendetlenséget jelentve, sőt még kicsomagolatlan dobozokban is vannak a tárolóban....így már nem merek többet venni, nagyon meggondolom, hogy mit mégis....(de ez nem egyszer önmegtartóztatás, jó ha megtalálom a könyvtárban,)