régi mikulások emlékei (lányommal) és egy mai poén (unokámtól)
2009. dec. 6.
"... neked is legyen mikulásod"
2009. dec. 6.
"... neked is legyen mikulásod"
gyakran
eszembejut, ma különösképp, amikor 1988-ban Mikulásnapján,
akkor kisóvódás lányom a sok mikuláscsomagjából egyet nekem
nyújtott e keresetlen szavak kiséretében:" "Ezt
a csomagot neked adom. mert a Mikulás neked semmit se hozott. Inkább
neked adom. Neked is legyen Mikulásod."
most
én se tudtam neki csomagot adni, mert körülményes lett volna
határon túlra küldeni, de igyekeztem, ébredés után emailben
boldog Mikulásnapot kivánni (aztán, pár perc múlva, ő viszont
-, hogy "nekem is legyen mikulásom"...) majd pár nap
múlva pótolhatjuk személyesen is, de a mai nap nekem a nosztalgia
jegyében telt, telik...
nem
csak az idő, a tér is ott van a mostani és a régi
mikulások köztfelnőnek a gyerekek, s kinövik az eredeti helyüket, helyeiket is
emlékszem,
amikor még a bölcsődéből mentünk a munkahelyemre, a "gimibe",
ahol minden évben eljött a Mikulás a gimnázium dolgozóinak
gyerekeihez, a Mikulás mindig egy felsős diák volt,
persze, a pénzt meg mi adtuk be a csomagokra, együtt pár
papírra leirt információval, amit a Mikulás szives figyelmébe
ajánlottunk, a közvetlenebb kommunikáció érdekében... ,
lányom egyből leleplezte a "Mikulást" persze, könnyű
volt, úgy köszönt nekem, mint egy diák a
tanárjának) : "beöltözött Mikulásba"-állapitotta
meg bölcsődés lányom, tényként. (később, épp
egy éve, meg is irta ezt illetve ennek élménykörét egy
tárcájában.
)
----------------------------------------------------
tegnap
az utcán egyszerre rengeteg kis Mikulást láttam... azaz
közelebbről megnézve kis óvodásokat, sorban, kézen fogva ,
óvónéni kiséretében - de Mikulások lehettek valamennyien,
mert mindegyikük fején piros Mikulássapka volt, fehér
szegéllyel..
..................................................................minden tele van Mikulással, ebédre menet egy takaros ház oromzatán láttam, odaapplikálva egy Mikulásbábut, ami mintha mászna le a tetőről
de aztán láttam, a nagykapun 3 további kis Mikulásbábút is
nem fényképeztem le, féltem, hogy személyiségjogokat sértenék vele(?)
de az étteremben, ebéd után, a kasszánál, fizetés előtt észrevettem az étlap fölött egy újabb Mikulást
(talán
nekünk is volt otthon ilyesmi, ami gombnyomásra még
énekelt is? már nem emlékszem..., de lányom biztos igen..., ha
igen, bár... micsoda giccsek ezek!)
Aztán
az étteremből átmentem a közeli cukiba(lányommal egy időben törzsvendégeknek számíthattunk, hétvégeken, ünnepnapokon itt (is) ünnepeltünk, kicsi kora óta
legutóbb,
nyáron, mikor hosszú idő után újra elmentünk, de már lányom
férjével is; kaptak is invitálást a tulajdonosnőtől...,
de
most (még) csak egyedül jöttem, bár ahhoz az asztalhoz ültem,
amihez szoktunk,
az
asztalokon régebben mindig volt valami virág a vázában, most
Mikulásnaphoz illően disz, a kedvenc franciakrémesem mögött
az ablak előtt meg Mikulásvirág is pompázott:
Hazafelé az elég jó időben karikáztam egyet, kerülővel, a Főtér kirakatai felé, s ott is láthattam Mikulásokat, a Csipkeházak alatti kirakatokban.
A
zsúfolt, játékokkal teli kirakatban a Mikulás épp fel vagy
lemászni készült a játékok közé, vagy közül... (nem
csodálnám, ha maga is csömört kapott volna tőlük!)
De
sokat is ácsorogtunk a játékbolt kirakata előtt, lányommal,
kiskorában:Boltsorok közt, az úton
talán ezt a gyerekkori versét is ezek az élmények (is) ihlethették
de az egy másik játékbolt lehetett, egy nagyobb, még a privatizálás előtti
most
a nagy boltok helyén sok kicsi van, váltakozó profillal, az egyik
nagy bolt egyik kirakata, már hónapok óta üres, árulják a hozzá
tartozó üzletrészt, de most ennek a kirakatába is egy Mikulást
ültettek (egy viziló és a boltot áruló tábla mellé) a
kirakatban meg gyönyörűen tükröződik szinte az egész
Főtér: a Korona, a Hősök szobrával, a Bérpalota, sőt még
egy távolsági busz is...:
...........
Tegnap
a Prima
Primissima átadón
sok meghatott pillanatnak lehettünk tanúi, a dijazottak, a
hozzátartozók szeme különösen gyanúsan csillogott, amikor nekik
is megköszönték a köszönnivalókat, de Schaffer
Erzsébet, hozzátartozói
(könnyes szemű lányai)után, mindnyájunkhoz szólt, és azt
mondta zárómondatként , hogy
Isten áldjon... mindannyiunkat
hát
ez engem is nagyon meghatottIsten áldjon... mindannyiunkat
és
bár ezt nem lehet fokozni, de azért kicsit plagizálva
(dijazás nélkül): én (is) most elsősorban lányomhoz
"szólok", köszönni a köszönnivalókat, (azt a régi
felajánlott mikuláscsomagot is!)- kivánva Boldog Mikulásnapot
és főleg a nem-mikulásnapokra is sok -sok
boldogságot ...
és
egyébként mindannyiunknak is:aliz2. :: 2009. dec. 6. 12:11 :: még nincsenek kommentek
2010.
dec. 6.
ki a Mikulás, és kié
ezt a Mikulást küldtem el lányomnak emilben, Mikulásra:
foto
ismerős
lehetett neki, mert ő csinálta, annak idején, iskolai
rajzszakkörön, némi társi közreműködéssel, ahogy az alábbi
képen láthatók is:
meg egy pár anekdotát is felidéztem, a régi mikulásokból, - ugyan a legkedvesebbet már a tavalyi bejegyzésben, amikor kaptam tőle sok mikuláscsomagjából egyet én is, hogy -mint mondta, 4 évesen-, nekem is legyen mikulásom... (ez 1988-ban történt, amikoris "hű, de Mikulás volt")
1989-ben,
december 5-én meg korán lefeküdt hű, ennek már 21 éve?!)
nyugtalanul aludt biztos mert várta a Mikulást...(vagy Télapónak
mondtuk inkább akkoriban(?) Én közben elkészítettem
az ajándékzacskót, és kiraktam a kifestőt. Felébredt,észrevette!
Csodálkozva mondta:"Csoda
történt!"
-Aludj el újra! - mondtam "Lehet, hogy még visszajön a Télapó. Mit szeretnél még?"
-Egy szép mesekönyvet!
-Az is lehet, hogy nem jön vissza...!
-De te itt vagy! - mondta felcsillanó szemmel.
(oda is raktam később az ajándékokhoz még a Grimm meséket , azt hiszem...)
Reggel meg, másnap, 6-án, megtalálta a mesekönyvet is. Örült neki persze.
-Látod, tudja a Télapó, hogy mit szeretsz!- mondtam.
-Persze, mert a tiéd"! - mondta.
1990.december 5.
A tévében felhívták a figyelmet a csizma kitevésére.
-Vajon mit vett neked a Mikulás? -kérdeztem.
.Miért? Már vettél Mikulás-ajándékot? Tudom, hogy te vagy a Mikulás! Az én Mikulásom!
-Aludj el újra! - mondtam "Lehet, hogy még visszajön a Télapó. Mit szeretnél még?"
-Egy szép mesekönyvet!
-Az is lehet, hogy nem jön vissza...!
-De te itt vagy! - mondta felcsillanó szemmel.
(oda is raktam később az ajándékokhoz még a Grimm meséket , azt hiszem...)
Reggel meg, másnap, 6-án, megtalálta a mesekönyvet is. Örült neki persze.
-Látod, tudja a Télapó, hogy mit szeretsz!- mondtam.
-Persze, mert a tiéd"! - mondta.
1990.december 5.
A tévében felhívták a figyelmet a csizma kitevésére.
-Vajon mit vett neked a Mikulás? -kérdeztem.
.Miért? Már vettél Mikulás-ajándékot? Tudom, hogy te vagy a Mikulás! Az én Mikulásom!
aliz2. ::
2010. dec. 6. 3:07 :: 3
komment
Kategóriák: ünnep, fotó :: Címkék: emlekezes, foto, iskola, lanyom, rajz
Kategóriák: ünnep, fotó :: Címkék: emlekezes, foto, iskola, lanyom, rajz
függőbe maradt, holnap megbeszéljük...
aztán eszembe jutott, az anyukája mondta mindig, hogy a te Mikulásodtól kaptam...az ajándékot... illetve én lettem az ő Mikulása...ő tudta
lehet, hogy az unokám szerencsésebb, remélem nem rontottam el semmit a leleplezéssel---
(az igazi poénnal még adós maradtam, de meglesz...)
----
2016. december 4-én este, lányom és fiacskája(4éves) párbeszéde:
(az igazi poénnal még adós maradtam, de meglesz...)
----
2016. december 4-én este, lányom és fiacskája(4éves) párbeszéde:
- Kisfiam, ugye holnap kitisztítjuk a csizmád a Mikulásnak?
- Miért? Piszkos lesz az ajándék?!
- Miért? Piszkos lesz az ajándék?!
4 megjegyzés:
Ez a te lányod már kismikulás korában olyan schlagfertig volt, hogy tudtuk, merre vezet az útja. A legjobbakat kívánom erre az ünnepre is Mindannyiótoknak! :)
köszönjük, nektek is a legjobbakat!
Ó, az unokád megjegyzése is örökéletű! :)))
:) őkelme nagy kópé! :) (mondott cifrábbat is, csak nem akarom "kibeszélni" :)
Megjegyzés küldése