mindenesetre most kapóra jött ez a z emlékezés két kis általános iskolai ,(alsó tagozat!) Szabó nevezetű barátnőmről írtam itt, igy:,,,,
szabóságok
alsóban
két
barátnőm
van
mindkettő
Szabó
Sára,
meg Anikó
de
ők
nem
barátnők…
Sára
a töltés mellett lakik
a
nővérével és
özvegy
tűzoltóné anyujával
aki
nagyon szigorúan
neveli
őket
mint
egy agitátor
még
anyukámra is rászól
elég
keményen
mért
nézet meg velem
nem
nekem való filmet
Rettegett
Ivánról
Anikó
a szomszédban
az
orvoslakban él
cuki
kishúgával
gyerekorvos
apukával
ki
hivatalból kedves
s
anyukájuk is az
sudármagas
de
nem néz le
bennünket
gyerekeket
se
igaz,
nem is ül
közénk
egyszer
szülinapomra
Kővirágot
vesz
Bazsovtól,
de
csak a fehér hátlapot látom
a
piacról hozott hálóból
kikandikálva
mikor
épp náluk játszom
s
azt mondja rá
valami
orvosi könyv
de
a zsúrunkon felismerem…
Anikó
ezt hozza nekem
ajándékba
Sári
messze lakik
és
havas télen van a szülinapja
az
egyik szobájuk földes
de
nagyon tiszta….
le
is lett locsolva
de
azért ezen elcsodálkozom
hogy
lehet föld egy házon belül…
visszafelé
a
hosszú
utat kétszer is megteszem
a
hideg s havas sötétben
haza
és Sáriékhoz meg vissza
mert
a kapunkban nem találom
az
anyutól kapott
egyforintom….
majd
visszafelé másodszor
lemondó
szomorúan
a
kapunkban
lelem
meg
mert
ott is szórhattam el…
még
mikor fejvesztve kerestem
ha
Anikóéknál vagyok
a
szomszédban ott
csendben
kell játszani
mert
lepisszegnek
bennünket
a
nagyok
azt
utcára figyelve
lehúzott
redőny mögül
valami
baljóst sejtetnek
gyönyörű
régi játékaik vannak
hatalmas
fényes szekrényekben
ritkán
láthatjuk
csak
sóvárogjuk
dobozaiból
mindet
a
doktorbácsi apukáé volt
kisgyerek
korában
valaha
a régi világban…
s
még most is félti
ettől
az újtól
s
előlünk
elzárva
Anikó
szereti a virágokat
gyűjtjük
a magokat
el
is ültetjük
az
árokszélen
de
arra már nem emlékszem
belőlük
virágok kinőttek-e
valaha
Anikó
befelé rakja a lábát
mások
azt mondják rá
hogy
csámpás,
de
nekem nagyon tetszik
ez
a járás
csodálom
és
le is utánzom…
Sári
meg különös szögletes betűkkel ír
a
padban is szálegyenesen ül
s
derékszögben
hátratett
kézzel
az
a-i olyanok mint egy-egy négyzet
hát
én is kikísérletezem
ezt
a geometriát
s
a sáris írást
magamnak
is
elhagyva
érte
korábbi
szép
s szabályos
gömbölyű
betűim
ahogy
sikkes járásom is
anikós
csámpásra cserélem…
csak
hogy hasonlítsak rájuk
most
se értem...
s
nem is tudom
vajon
leszoktam-e arról
hogy
a rosszat
utánozzam
a
jó helyett
puszta
barátságból
vagy
rajongásból
csak
remélem,
le,
igen
s
nem hagytam
később
soha
átszabni
magam
holmi
szabókkal…
bár
kis barátnőim fel kell mentenem
önként
s szabadon követtem őket
mint
később a tanítványaim
a
frizurám és az öltözékem.
ami
nem volt ínyemre
egy
csöppet sem –-
hiszen
azt akartam volna
megtanítani
hogy
mindenki
legyen
önmaga-
legjobb
változata
talán
ezt is
tanulták
tőlem
bár
ezt még magam is
csak
tanulom
míg
csak élek
4 megjegyzés:
Azért azt, hogy ki áll a kép felső bal szélén, azt talán sejtem?....:)
rhumel
A kép bal felső szélére tippeltem én is.
Anikó és Sára a kép első sorában? Egyikük összefont karokkal, a másik barátságos félmosollyal a bal szélen?
A gyerekkori barátságok felejthetetlenek, hiába változnak az idők, a helyek, az új kötődések. Nekem ez "jött le" a verses emlékezésedből.
Én is a bal felső sarokban "látlak"...
engem mindenki (telibe)talált.ezen úgy csodálkozom:) akkor is csodálkoztam, amikor a vejem is egyből felismert, s csodálkozásomra ő csodálkozott, mert szerinte teljesen nyilvánvaló, egyből. Hát nem bánnám. Én a mai arcomban még nyomokban se igen látom a régit
de hogy Anikót meg Sárit nem találtátok meg, az érthető, abból a szűk leirásból, amit adtam róluk, nem is lehet, ráadásul Anikónak még a lába sem látszik (hogy befelé tartja-e), Sári meg épphogy nem ül itt annyira merev derékszögben, mint emlékezetemben és a versben..
Megjegyzés küldése