2016. szeptember 19., hétfő

barátságok, szabóságok...

a barátság gyönyörű, nagy téma, nem akarom sem kihagyni, sem ezzel a kis előzetessel elintézettnek tekinteni---de ez elkészült már. a gyerekkori emlékeimet írtam(írom?) meg versformában mostanában (ürügy: unokám kérte, meséljek a kiskoromról... jöttek így az emlékek , emlékcserepek- bár sok közülük még nem neki való) (anyja szerint az én egész gyerekkorom nem...:(  na és nekem való volt? - jut eszembe)

mindenesetre most kapóra jött ez a z emlékezés két kis általános iskolai ,(alsó tagozat!) Szabó nevezetű barátnőmről írtam itt, igy:,,,,


szabóságok

alsóban két
barátnőm van
mindkettő Szabó

Sára, meg Anikó
de ők 
nem barátnők…

Sára a töltés mellett lakik
a nővérével és
özvegy tűzoltóné anyujával
aki nagyon szigorúan
neveli őket
mint egy agitátor
még anyukámra is rászól
elég keményen
mért nézet meg velem
nem nekem való filmet
Rettegett Ivánról

Anikó a szomszédban
az orvoslakban él
cuki kishúgával
gyerekorvos apukával
ki hivatalból kedves
s anyukájuk is az
sudármagas
de nem néz le
bennünket
gyerekeket se
igaz, nem is ül 
közénk 

egyszer szülinapomra
Kővirágot vesz
Bazsovtól, 
de csak a fehér hátlapot látom
a piacról hozott hálóból
kikandikálva
mikor épp náluk játszom
s azt mondja rá
valami orvosi könyv
de a zsúrunkon felismerem…
Anikó ezt hozza nekem
ajándékba

Sári messze lakik
és havas télen van a szülinapja
az egyik szobájuk földes
de nagyon tiszta….
le is lett locsolva
de azért ezen elcsodálkozom
hogy lehet föld egy házon belül…
visszafelé a
hosszú utat kétszer is megteszem
a hideg s havas sötétben
haza és Sáriékhoz meg vissza
mert a kapunkban nem találom
az anyutól kapott
egyforintom….
majd visszafelé másodszor
lemondó szomorúan
a kapunkban
lelem meg
mert ott is szórhattam el…
még mikor fejvesztve kerestem

ha Anikóéknál vagyok
a szomszédban ott
csendben kell játszani
mert lepisszegnek
bennünket
a nagyok
azt utcára figyelve
lehúzott redőny mögül
valami baljóst sejtetnek

gyönyörű régi játékaik vannak
hatalmas fényes szekrényekben
ritkán láthatjuk
csak sóvárogjuk
dobozaiból mindet
a doktorbácsi apukáé volt
kisgyerek korában
valaha a régi világban…
s még most is félti
ettől az újtól
s előlünk
elzárva

Anikó szereti a virágokat
gyűjtjük a magokat
el is ültetjük
az árokszélen
de arra már nem emlékszem
belőlük virágok kinőttek-e
valaha

Anikó befelé rakja a lábát
mások azt mondják rá
hogy csámpás,
de nekem nagyon tetszik
ez a járás
csodálom
és le is utánzom…

Sári meg különös szögletes betűkkel ír
a padban is szálegyenesen ül
s derékszögben
hátratett kézzel
az a-i olyanok mint egy-egy négyzet
hát én is kikísérletezem
ezt a geometriát
s a sáris írást
magamnak is
elhagyva érte
korábbi
szép s szabályos
gömbölyű betűim

ahogy sikkes járásom is
anikós csámpásra cserélem…

csak hogy hasonlítsak rájuk
most se értem...

s nem is tudom
vajon leszoktam-e arról
hogy a rosszat
utánozzam
a jó helyett
puszta barátságból
vagy rajongásból

csak remélem, 
le, igen

s nem hagytam
később soha
átszabni magam
holmi szabókkal…

bár kis barátnőim fel kell mentenem
önként s szabadon követtem őket
mint később a tanítványaim
a frizurám és az öltözékem.
ami nem volt ínyemre
egy csöppet sem –-

hiszen azt akartam volna
megtanítani
hogy mindenki 
legyen önmaga-
legjobb változata

talán ezt is 
tanulták tőlem
bár ezt még magam is
csak tanulom
míg csak élek

   

2016.ápr 20                


a fotó általános iskola 3. osztályunk, természetesen rajta van mindkét Sz. barátnőm és én is, de  nem árulom el, ki hol áll ill. ül :)



4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azért azt, hogy ki áll a kép felső bal szélén, azt talán sejtem?....:)
rhumel

klaribodo írta...

A kép bal felső szélére tippeltem én is.
Anikó és Sára a kép első sorában? Egyikük összefont karokkal, a másik barátságos félmosollyal a bal szélen?
A gyerekkori barátságok felejthetetlenek, hiába változnak az idők, a helyek, az új kötődések. Nekem ez "jött le" a verses emlékezésedből.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Én is a bal felső sarokban "látlak"...

aliz írta...

engem mindenki (telibe)talált.ezen úgy csodálkozom:) akkor is csodálkoztam, amikor a vejem is egyből felismert, s csodálkozásomra ő csodálkozott, mert szerinte teljesen nyilvánvaló, egyből. Hát nem bánnám. Én a mai arcomban még nyomokban se igen látom a régit

de hogy Anikót meg Sárit nem találtátok meg, az érthető, abból a szűk leirásból, amit adtam róluk, nem is lehet, ráadásul Anikónak még a lába sem látszik (hogy befelé tartja-e), Sári meg épphogy nem ül itt annyira merev derékszögben, mint emlékezetemben és a versben..