A barátságról

A barátság roppant
gazdag fogalom, és kimeríthetetlen. Szűkebb csoportomban történt, hogy egyikünk
azt mondta: YX már majdnem a barátom volt. Meghallgattuk, és nem igazán
értettük, hogy miért nem tudott egészen baráttá lenni? Ugyanott, ugyanakkor
elhangzott a másik véglet: Ti, akikkel egy közösséget alkotok, mind a barátaim vagytok.


Most kicsit a nemek felől vizsgálom. Két férfi és két nő hamarabb lesz barát,
mint a vegyes párosok. Utóbbiak vagy elhidegülnek, vagy intim kapcsolatba kerülnek,
így kevésbé valószínű, hogy barátság marad a viszonyuk. Szoktam mondani: egy
ilyen vegyes páros barátság olyan, mint két mágnes, amely természeténél fogva
össze akar csapódni. Sok felesleges energiát emészt, hogy az intimitás fokát ne
közelítsék a szokásosnál jobban, azaz intim szférájukba ne engedjék a másikat.

A barátságról gondolkozva idehozok egy képet az olajfák hegyén történtekről. Jézus
elfogásakor a csapatot vezető Júdáshoz intézi szavait: Barátom, mi végre
jöttél? Tudván tudja, hogy barátja elárulta. Mégis így szólítja: barátom.

A barátok félszavakból értik egymást. Tűzbe teszik egymásért a kezüket, kitartanak
egymás mellett jóban, rosszban, sőt sok esetben nyilvánvaló világnézeti és
politikai véleménykülönbségük ellenére is kitartanak egymás mellett. Semmi sem
számít, mert barátok. Kitartanak, mint Róbert Gida Micimackó mellett, amikor
így szól: Csacsi öreg medvém.

Szép leírást ad a barátságról A kis herceg írója: A. de Saint Exupéry. Nem ragozom
tovább. Inkább megjegyzem, hogy a barátság nem fordulhat senki ellen, pusztán
arról szól, hogy erőink végesek, és képtelenség mindenkivel a barátság
kötelékét létrehozni. A többiek viszont a bibliai felebarát (atyafi)
kategóriába esnek, és személyválogatás nélkül mindenkit megillet az ártatlanság
vélelme. Célszerű meghallgatni mindenkit, és erőnk szerint segíteni emberségük
kiteljesedésében.