Jó reggelt, jó napot, jó estét!

     Majd jövök. Addig is egy részlet Antoin de Saint Exupéry Kishercegéből.
»Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót: 
     - Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat? 
     - Mert ez a parancs - felelte a lámpagyújtogató. - Jó napot! 
     - Mi a parancs? 
     - Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét! 
     Azzal meggyújtotta a lámpát. 
     - De hát akkor miért gyújtottad meg újra? 
     - Mert ez a parancs - felelte a lámpagyújtogató. 
     - Nem értem - jegyezte meg a kis herceg. 
     - Nincs is mit érteni rajta - mondta a lámpagyújtogató. - A parancs: parancs. Jó napot! 
     És eloltotta a lámpát. 
    ...     "Ezt - gondolta a kis herceg, ahogy továbbment -, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával." 
     És sajnálkozva sóhajtott egyet. 
     "Ő az egyetlen - folytatta gondolatait -, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten..."«