Jutalmazás és/vagy ajándékozás?

Nem akartam elhinni ... valahogyan a jutalmazás és az ajándékozás jelentése összecsúszott a fejemben. Pedig ajándék valakinek ingyen, v. szeretetből, figyelmességből adott dolog. Ehhez képest a jutalom teljesítmény, szolgálat elismerésére adott pénz vagy tárgy.
Azon gondolkoztam, hogy hogyan fordulhatott elő ez velem. S arra a konklúzióra jutottam, hogy a háttérben az lehet, csak ritkán vagy még akkor se éreztem, hogy a jutalmam mögött valamiféle szédületes teljesítmény áll. Inkább azt, hogy velem is előfordult, hogy jó időben voltam jó helyen. Még iskola előtt történt, hogy segítettem egy idős nőnek hazacipelni a cekkerét (szatyor). Ő pedig kérés nélkül egy zacskó naspolyával jutalmazott meg. Elsős iskolásként év végén megkaptam Hegedűs Géza egyáltalán nem kisiskolások nyelvére komponált regényét, az Erdőn túli veszedelem címűt. Kezdetben olvasgattam belőle egy-egy szakaszt, gondosan megjelölve, hogy meddig sikerült elérnem az olvasásban. Aztán abbamaradt. Máig se olvastam el ezt a könyvet. Később is kaphattam jutalomkönyvet, de nem sokra becsültem, kivált, ha nem is érdekelt a témája. Tanultam, mert tanultam, és hoztam a formámat, mint mások is. Egyesek gyengébb osztályzatokat kaptak, mások jobbakat. Sose éreztem kiválóbbnak magamat másoknál. Visszaemlékezve Regnum Marianum föld alatti életünkre, egyszer kaptam egy Békés-Dalos Újszövetséget. Ugyanúgy voltam vele, mint a korábbiakban. Volt mögöttem teljesítmény, amennyiben hoztam a formámat. (A BM nem díjazta.) Hol karnevál királya lettem, hol helyi ki mit tud győztese, mégis magát a kihívást kedveltem, nem a sikert. (Most kudarcaimról nem kell vallanom, ugye.) Fogalmam sincs, hogy miféle jutalmakat kaptam említett sikereimért.
Felnőttként meg kellett várnom, míg középvezető lettem. Akkortól kétszer vállalati kiváló (nem váltam ki semmiből) lettem, és egyszer szövetkezeti kiváló. Alighanem Hofi Gézának volt igaza (Van egy fél kiló kiváló kitüntetésem ... ultin nyertem). Onnan tehát a keveredés, mint említettem, hogy a bennem szunnyadó törekvéseket díjazták különösebb különteljesítmények nélkül. Kérdezte is a velem jóban lévő KISZ-titkár: – Miklós, te nem akarsz hemzsegni ... KISZ, párt? Nem – válaszoltam, s ez a téma többé nem került elő.
Mindent összevéve úgy vélem, engem a kötelességtudat vezérelt és nem a sikeréhség. Általában el is kerültek a nagyobb fajsúlyú jutalmak. Ahhoz megfelelő alanyok kellenek, akiknek erős affinitásuk van a kitüntetésekhez. Meg is szokták kapni rendre. Egyiket a másik után, kifulladásig. Nem vágyom rá.
A személyes dolgokat abbahagyom, s kissé távolabbról próbálom megnézni a jutalmazást.
Mondják: egy ló két esetben fog húzni. Vagy azért, mert ostorral verik, vagy mert cukrot kap. Előbbi volna a büntetéstől való félelem, utóbbi pedig a jutalmazás. A jutalom, a prémium előre tudott, vagy nem tudott, legfeljebb sejtett vagy legalább vágyott értékelése, elismerése egy elvárt/remélt/óhajtott teljesítménynek.
Gyökössy Endre egyik anekdotája kb. így szól: Nagy a felhajtás, a násznép indul a templomba. Mindenki puccban, a menyasszony fehérben, a vőlegény öltönyben. A lelkész felteszi a szokásos kérdést: Szereted-e az itt megjelent Jankát? András határozottan rávágja: NEM. A lelkész sajnálkozik, de elutasítja a frigy szentesítését. A családok és a násznép mérgesen el, majd egy fertályóra elteltével deputáció megy a lelkészhez: Gyűjjék már kend esketni, már szereti a fiú a Jankát. Nem árulják el neki, hogy a lány apja még néhány hold földet az ifjú pár nevére íratott.
Ennyi bajom van a jutalmazással. Ne azért szeresse Andris a Jankát, mert még földet kapott, hanem magáért Jankáért.
A jutalom mégis van, nagyon is van, s talán egyre inkább van. Egy Kanadában élő sportoló részt vett 1936-ban a berlini olimpián, s csapata aranyérmet szerzett. Már nem emlékszem pontosan, hogy semmit, vagy csak egy jelképes zsebpénzt kaptak a győztesek. Ma mintha megnőtt volna a sportviadalok győzteseinek anyagi elismerése.
Már így is túl sokat fecsegtem.