2016. június 18., szombat

Egy emlék, egy könyv, egy tanítás

Az időrendet követve az emlékkel kezdem, ez pedig édesanyám iskolai jutalomkönyve. Pásztor Árpád: Princesz című regényét kapta ajándékba. Amikor, 10-12 éves koromban lehetett, rábukkantam a könyvespolcon és elolvastam, kedves könyvemmé vált. A történet címszereplője egy gyönyörűséges baba, amelyet az üzletben dolgozó kislánynak, Katicának kellett elszállítania a megadott címre, a születésnapját ünneplő Bözsikéhez. Igen ám, de Katica útközben kibontja a dobozt, hogy kicsit játszhasson a babával, azonban leejti, eltörik, ő mégis visszacsomagolja, és átadja, mintha mi sem történt volna. Innentől sok bonyodalmon, szomorú, kedves és szép fordulatokon keresztül jutunk el végül a két kislány barátságáig és Katica sorsának jóra fordulásáig.
Különösen kedves a könyv számomra azért is, mert anyutól maradt.
 
 

Érdekes, hogy bár a szerző  1919-ben írta a könyvet, és az minden momentumában az akkori életet tükrözi, mégis a Móra kétszer is újra kiadta, ebből az egyik kiadás még 1986-ra esik.

Én, különösen az általánosban, nem voltam olyan kiváló, nem nagyon kaptam jutalomkönyvet. Egyetlen könyvre emlékszem,de arra nagyon: Révay József Aranygyűrű című regénye rongyosra olvasott kedvencem lett. Az ókori Rómában játszódik a történet, és nagyon magával ragadott. Amikor kaptam, talán hetedikben lehetett, már a Pöttyös-könyvek sorozatban futott a sokadik kiadás.

A máig bennem élő és megfogadott tanítás pedig a gimnázium első évének tanévzárójához kötődik. Abban az iskolában már magamra találtam, úgyhogy rögtön az első osztály végén jutalmazott lettem. Amikor az udvaron tartott tanévzárón kiszólítottak, és mentem átvenni a jutalmat, (valószínűleg az összes kezemmel nyúltam érte :) igazgató úr ott, az asztalnál így kezdte: "Először a jobb kezeddel kezet fogsz - megállt, várta, hogy megtegyem - , aztán a bal kezeddel átveszed a könyvet."
Azóta, bármikor vettem át bizonyítványt, oklevelet, kitüntetést, jutalmat, sose jöttem zavarba, mindig eszembe jutott ez a jelenet, és aszerint jártam el. Ettől úgy néztem ki, mint aki roppant magabiztos az ilyen dolgokban, nyugodjék békében, Igazgató úr!

2 megjegyzés:

klaribodo írta...

Kriszta, most már én is be merek számolni a ritkán kivívott elismerésekről. :))
A kis gyufaáruslány meg a koldus és királyfi, ilyeneket juttattál eszembe.Csak semmi nosztalgia, mondom magamnak.

Kriszta írta...

Úgy látszik, a jutalomkönyveket egyforma szempont szerint válogatták :)
Legfeljebb nekünk kevesebb jutott belőlük ;)