Különösen kedves a könyv számomra azért is, mert anyutól maradt.
Én, különösen az általánosban, nem voltam olyan kiváló, nem nagyon kaptam jutalomkönyvet. Egyetlen könyvre emlékszem,de arra nagyon: Révay József Aranygyűrű című regénye rongyosra olvasott kedvencem lett. Az ókori Rómában játszódik a történet, és nagyon magával ragadott. Amikor kaptam, talán hetedikben lehetett, már a Pöttyös-könyvek sorozatban futott a sokadik kiadás.
A máig bennem élő és megfogadott tanítás pedig a gimnázium első évének tanévzárójához kötődik. Abban az iskolában már magamra találtam, úgyhogy rögtön az első osztály végén jutalmazott lettem. Amikor az udvaron tartott tanévzárón kiszólítottak, és mentem átvenni a jutalmat, (valószínűleg az összes kezemmel nyúltam érte :) igazgató úr ott, az asztalnál így kezdte: "Először a jobb kezeddel kezet fogsz - megállt, várta, hogy megtegyem - , aztán a bal kezeddel átveszed a könyvet."
Azóta, bármikor vettem át bizonyítványt, oklevelet, kitüntetést, jutalmat, sose jöttem zavarba, mindig eszembe jutott ez a jelenet, és aszerint jártam el. Ettől úgy néztem ki, mint aki roppant magabiztos az ilyen dolgokban, nyugodjék békében, Igazgató úr!
2 megjegyzés:
Kriszta, most már én is be merek számolni a ritkán kivívott elismerésekről. :))
A kis gyufaáruslány meg a koldus és királyfi, ilyeneket juttattál eszembe.Csak semmi nosztalgia, mondom magamnak.
Úgy látszik, a jutalomkönyveket egyforma szempont szerint válogatták :)
Legfeljebb nekünk kevesebb jutott belőlük ;)
Megjegyzés küldése