Néhány múltbeli illat, csak úgy, találomra...

   Egy ideje mintha csökkenne a szaglásom... Korral járó tünet-e; azt hiszem, inkább  allergiák válthatjak ki. Bizonyos tekintetben előnyös, máskor viszont nagyon is hátrányos érzés. A szagokra, illatokra nélkülözhetetlen szükségünk van. Hallottam olyan emberekről, akik valami betegség vagy trauma folytán teljesen elvesztették ezt az érzéküket. Tragédiaként beszéltek róla.

   Az előző bejegyzések arról tanúskodnak, hogy a szagok, illatok mélyen beivódnak emlékezetünkbe, s néha elég egy váratlanul beszívott illat, hogy a hozzá fűződő kellemes -  esetleg kellemetlen  -  emlék is megjelenjen lelki szemeink előtt, kitörölhetetlenül. Az előttem szólók majdnem teljesen kimerítették az én emléktáramat is. Fel lehet-e mesterségesen idézni egy réges-régi aromát, az emlékkép vonja-e maga után vagy éppen fordítva? Gondolom, mindkettő lehetséges. Megpróbálok "tetemre hívni" egyet-kettőt, csak úgy, rendszertelenül, ahogy eszembe jutnak...

   

   * Szénaillat... (ha jól emlékszem, volt valaha egy ilyen nevű férfi kölni is...) Akárhol, akármikor a piriti vakációimat juttatja eszembe. Iduska nénémmel eljártunk néha gyűjteni. A három fogú favilla megfordítja a rendet, s ha megszáradt alul-felül, kis boglyákba lehet halmozni. Szöcskék ugrálnak fel a nyomán, a nap lemenőben, jóleső enyheség szabadítja fel a széna illatát. Hazafelé menet néha felkérezkedünk egy-egy megrakott szénás szekérre...

   * A frissen sült házikenyér kacsazsírral, újhagymával, a friss túróslepény vaniliás illata... Ezeket apai nagyanyám tudta legjobban elkészíteni. A kemence néha mézédes sülttököt is adott nekünk.

   ** Viktor... Interjú a lugai nyelvi táborban, ahova fiatal tanár koromban gimnazistákat kísértem. Érdekfeszítő beszélgetésünk az irodalomról tovább folytatódott a tábortűz körül, nem tudtunk elválni. Pedig szőke volt és kékszemű, nálam alig magasabb  -  férfiideálom szöges ellentéte! De... tiszta szappanillata volt! Semmi cigaretta vagy kölni nem zavarta meg ezt a vonzó illatot, ami valahogy annyira összhangban volt vele és teljesen megfelelt a (nemcsak konkrét értelemben vett) tisztaság iránti vágyaimnak! Elutazásunkat megelőző este volt, s másnap reggel kikísért a repülőtérre is, ahol sírva borultunk egymás nyakába... Pedig 24 órája sem ismertük egymást... Utána sokáig leveleztünk, de soha többé nem találkoztunk.

   * Isztambul számomra a Boszporusz kicsit tenger-szaga, a halpiac bősége, nomeg mindenekelőtt a fűszer-bazár színeinek, illatainak kavalkádja... Nem utolsó sorban pedig, úgy reggel 10 óra felé a "simitçi" (ejtsd: szimitcsi) megjelenése a fején egyensúlyozott óriási fatálcával (esetleg üveges kézikocsival), kínálva a friss, ropogós, perec formájú,  szezám-maggal megszórt "simit"- hegyeket...

   * Berlin... Furcsa módon nekem mindig az ősz jut róla eszembe, talán mert akkor volt a legszebb. Sok-sok parkja olyankor az ősz káprázatos színeibe öltözött, s bokáig járhattunk a kicsit kesernyés illatú száraz levélszőnyegben, mely szinte megbékített az elmúlás gondolatával is...