Óbudán születtem, ott nőttem föl a 60-as években, közel voltak a Római-parti strandok. A legtávolabbi a Pünkösdfürdő, ezért ott sosem volt olyan tömeg, mint a többin. Persze akkoriban még nem volt a közelében a békásmegyeri lakótelep. A mai 10 emeletes házak helyén szántóföldek voltak. A város belsejében lakó embereknek elég strapás volt kijutni a "Pünkösdre" (ahogy mi hívtuk), hiszen többször át kellett szállniuk. Gyakorlatilag órákig utaztak, amíg kiértek. HÉV-vel nem volt érdemes menni, mert az nagyon messze áll meg a strandtól, és nem volt buszjárat a HÉV-állomás és a strand között. A 34-es busznak viszont ott volt a végállomása a strand előtt. Kivéve a hétvégeken, amikor kiment a Tanács-üdülőig, amely még egy vagy két megállóval kijjebb volt, mint a strand. A 34-es busz az óbudai Miklós utcai nagy buszvégállomásról indult. Mivel mi nem laktunk messze onnan, nekünk nem volt gond a strandra való kijutás. Kb. 20 perc alatt kiértünk. A nyári iskolaszünetekben szinte ott éltünk a barátnőimmel. Amíg kisebbek voltunk, persze jöttek a szülők is. Később már egyedül is mehettünk. Nagyon szerettük azt a strandot, mert olyan családias volt. Fix helyünk volt a nagy medence közelében, mindig ugyanannak a fának a tövében. Három medencéje volt: egy gyerekmedence, egy hosszú úszómedence, amelynek az egyik végén nem volt túl mély a víz, majd fokozatosan mélyült, és kb. a közepétől már csak úszóknak volt ajánlott. A harmadik medence sokkal rövidebb volt az úszómedencénél, viszont abban mindenütt mély volt a víz. Azt a medencét nem nagyon szerettük, mert az majdnem mindig árnyékban volt, ezért még hidegebb volt a vize, mint a másiknak. (A Rómain lévő strandok vize ugyebár nagyon hideg. Vannak, akik ezért nem járnak ezekre a strandokra, nemcsak a távolság miatt.) Régen hátul voltak tornaszerek is, valamint egy hangulatos étterem, egészen közel a Dunához. Az étterem hátsó falától csak pár méterre volt a Duna. A nyitott hátsó ajtón keresztül ki lehetett látni a Dunára. Az 1965-ös nagy árvíz teljesen tönkretette a strandot. Összedőlt az étterem is. Azt sosem építették vissza. 1966 nyarán zárva volt a kedvenc strandunk. (Akkor a Római strandra jártunk.) 1967-ben megújulva kinyitott a Pünkösdfürdő. A strand végébe új gátat húztak, az étterem helyére kőből ping-pong asztalok kerültek, a régi tornaszerek eltűntek. Új büfét létesítettek. A medencéket is felújították. Belülről színes csempével rakták ki őket, így végre nem marta ki a mész a lábujjainkat és a talpunkat. Boldogan jártunk továbbra is a strandunkra. 1971-ben lebontották a házunkat, elköltöztünk Óbudáról a város másik végébe. Attól kezdve már nekem is nagyon messze volt a Pünkösdfürdő. Volt, hogy évekig nem mentem ki, pedig sokszor hiányzott. Később hallottam, hogy bezárták. Nagyon megijedtem, hogy esetleg megszűnik, de szerencsére megmaradt, sőt, 2002-2003-ban korszerűsítették, felújították. Attól féltem, hogy nagyon megmodernizálják, és elveszíti a régi családias jellegét. De nem így történt. A sokszor árnyékos medencéből wellness medence lett, és a gyerekmedencébe raktak egy kis csúszdát. Szerencsére minden más maradt a régiben. Az elmúlt 10 évben néhányszor kimentem. A Pünkösdfürdő számomra a nyugalom szigete. Ott megszűnik a világ és az idő körülöttem. Valami megnyugtató van abban a strandban. A hatalmas zöld terület, az óriási fák, a csend.... Minden most is olyan, mint 50 évvel ezelőtt. Amikor kifelé menet a busz bekanyarodik az Emőd utcába, akkor már elfog egy csodálatos érzés: mintha megállt volna az idő, és gyerekként mennék ki strandolni.
Íme néhány saját készítésű fénykép 2005-ből:
Íme néhány saját készítésű fénykép 2005-ből:
6 megjegyzés:
Kár, hogy soha nem mentem ki egyik óbudai strandra sem, pedig húsz évig laktunk a Szentendrei út elején. Samu, be tudnál tessékelni a hideg vízbe, mit gondolsz? :)
Bizony, sajnálhatod, hogy nem mentél ki. A Római-parti strandoknak különleges hangulatuk van, már csak azért is, mert ott van a közelben a Duna. Sokan azt hiszik, hogy csak a csillaghegyi hideg, pedig a Római és a Pünkösdfürdő is ugyanolyan hideg. Gyerekkoromban Csillaghegyre nemigen jártunk, csak a másik kettőre, mert a csillaghegyi nagyon zsúfolt volt. Főiskolás korunkban Krisztától megkaptam a "Nagy Eszkimó Rendet", mert egyszer nagyon hosszú ideig voltam a csillaghegyi strand medencéjében. Ráadásul télen! Ugyanis akkor húztak ott először sátrat a medence fölé télen, és mivel az akkor nagyon új dolog volt, nekünk azt meg kellett nézni. :-) Többször nem mentünk ki télen, mert messze volt. (Akkoriban már én sem Óbudán laktam.)
Már én is sajnálom, hogy a nagy strandokra nem jutottam el. A Rómain anno sok vállalati üdülő létezett, a MÁV csónakháza pl., ebben megfordultam egy nyáron többször is, a stégen napoztunk, amíg a gondnok el nem parancsolt onnan. Olyan sok más emlék tolakodik elő.
Samu, az eszkimó rendet megérdemelted, valamint a rendkívül jó vérkeringésedet egy hegyi sherpa is megirígyelhetné a Himalájában. :)))
Azt elfelejtettem odaírni, hogy természetesen a téli sátor alatti medencében azért fűtötték ám a vizet. Az nem volt olyan hideg, mint nyáron. (Egyébként nem jó a vérkeringésem. Télen kezem-lábam fázik. Ez fiatalkoromban is így volt.)
Akkor is gratulálok hősies kitartásodhaz.
Haha. Köszi.
Megjegyzés küldése