Kedvenc mesekönyveim

A tarka-barka szarka

A/4-es méretű lapok, összefűzve, kedves színes rajzokkal, az egyes oldalakon csak 2-4 soros versikével. Egész kicsi gyerekeknek való. A cím alatt ez olvasható: orosz népi játékdal. (Erre nem is emlékeztem, hogy eredetileg orosz volt. Rab Zsuzsa fordította.) A hátoldalon az áll, hogy 1958-ban jelent meg. Ezek a "rideg" adatok, de a mi családunkban a tarka-barka szarka fogalommá vált. Nem ez a pár soros, leírt kis mese, hanem a folytatása, amelyet a nagymamám talált ki és mesélt nekem hónapokon keresztül. Hogy mi minden történt azzal a szarkával! Az persze sehová sem volt leírva. (Pl. egyszer fát vágott, megsérült az ujja, elment az SZTK-ba, a sebészetre, ott bekötözték stb. :-) :-) ) Az apu meg is kérdezte a nagymamámtól: "Mondd, te hogy találod ki ezeket?" "Sehogy. Ez úgy magától jön." - felelte a nagymamám. (Az alapmese egyébként arról szól, hogy kását főz a szarka és megvendégeli az erdő állatait, kivéve egy madarat, amelyik nem segített neki sem vödröt cipelni, sem fát vágni, sem tüzet rakni, sem kását kavarni.)

Lebegyev-Kumacs: Kölykök az utcán

Családi használatban: "a Kumacs". Hiába van rendes címe, mi mindig csak így emlegettük ezt a könyvet. Ez keménylapos, a Móra Ferenc Könyvkiadó adta ki 1959-ben, ezt is Rab Zsuzsa fordította. Tündéri aranyos könyv. Minden oldalon négysoros versike. Az egész család tudta kívülről. (Én még ma is tudom.) A könyv arról szól, hogy milyen balesetek érhetik a járókelőket az utcán, ha nem elég figyelmesek, ill. nem fegyelmezettek. Minden oldalon valamilyen állattal történik valami. Az első oldalon mindjárt a nyuszi látható, begipszelt lábbal. :-(

A kiskacsa és barátai

Ez egy kínai mesekönyv, több mese van benne, az egyik a fenti című, és egyúttal az egész könyvnek is ez a címe. Tulajdonképpen mindegyik tanító jellegű mese, hogy hogyan segítsük egymást. Aranyos, kedves a stílusa. A rajzok is aranyosak. Mindegyik mese állatokról szól. (A nyuszi meg a lakkfa, Visszajött a répa, Szőlőt szednek mókusék stb.) 1959. karácsonyán kaptam egy szomszéd nénitől. Két hónap múlva lettem 4 éves.

A Brumi-sorozat (Bodó Béla könyvei)

Brumi Mackóvárosban, Brumi az iskolában, Brumi újabb kalandjai, Brumi a Balatonon. Ezeket kaptam meg gyerekkoromban. (Jóval később jelent meg a Brumi mint detektív. Addigra már jócskán kinőttem a Brumi-könyvekből, azt már én vettem meg magamnak, csak azért, hogy teljes legyen a sorozat.) A "Brumi az iskolában" jelent meg elsőként a sorozatból.

Ezek a könyvek ma is megvannak nekem. Mind a négy költözésemet szerencsésen túlélték.

---------------------------------------------

Volt még két mesekönyv, amelyek szintén hozzátartoztak a gyerekkoromhoz, de azok a bátyámnál vannak: az Álomfickó és a Dugó Dani. Aranyos volt mind a kettő.

És végül egy olyan könyv, amelyet a barátnőimmel olvastunk hárman, náluk, a nagy fotelba kuporodva: Aaron Judah: Macóka meséi. Az ő könyvük volt, nekem akkoriban nem volt meg. Sok-sok évvel később, amikor újra kiadták, már felnőtt fejjel megvettem magamnak, mert szép emlékek fűztek hozzá. Egy kedves mackóról szól.

Kisgyerekként nagyon szerettem a Dörmögő Dömötör című lapot. Rendszeresen megvették nekem az anyuék. Sok aranyos írás volt benne, de a legjobban azt a mesét szerettem, amikor kidől a vén fa, és a Mókus néninek ki kell költözni az odújából. Berci és Marci, a két mackógyerek segít neki költözködni. Mindez versben elbeszélve, aranyos rajzokkal. Most is megvan nekem!