Akárhogy gyötröm az agyamat, nem tudok visszaemlékezni
kétéves koromra. Sok mindent meséltek persze a fölmenőim, de ezek kizárva,
természetesen.
Negyvenhárom vagy negyvennégy nyarán történhetett, hogy
minden tiltás és fenyegetés ellenére besurrantam a lesötétített „szalonba”,
mezítláb, félig nedves gyapjú fürdőruhában a bársonnyal bevont fotelok közé. Az
udvaron hirtelen lehűlt a levegő, vihar kerekedett. A vendégszoba közepén,
kerek kártyaasztalon hervadt rózsacsokor illatozott, a szagos meleg megrekedt a homályos szobában. Jó lett volna a
száraz fotelben üldögélni, de hamar kijöttem, nehogy észrevegyenek.
Negyvennégyben már négy éves voltam, illetve három és fél,
amikor bejöttek a németek, és minden megváltozott. Szegedet tavasztól őszig
kilenc légitámadás érte. A holmijaink az előszobában voltak összekészítve,
amikor megszólalt a sziréna, sötétben rohantunk át az óvóhelyre. A felnőttek
idegesek voltak, nem volt tanácsos egyénieskedni vagy pláne kérdezősködni. Anyu
ment elől a plédbe burkolt húgommal, valamit hátra szóhatott a nagyapámnak,
mire ő epésen megjegyezte, hogy abban az esetben hozhatná azt a valamit, ha
három keze lenne. E pillanatban nagyapám mellkasából kinőtt egy kéz, láttam,
hogy csomag himbálózik rajta. Elkezdtem nevetni. Ez a gyerek nem normális,
mondták. A továbbiakban ehhez tartottam magam.
12 megjegyzés:
Ez nagyon ott van! - mondaná fiam.
Kösz.
Kedvet kaptam egész 44-hez, németektől oroszokig, Szegedtől Ibafáig és vissza. Már készül.:)
Írjál még!
(Belső filmjeink sajnálatos módon nem keltettek megértést a felmenők egy részében. Játszani tudni kell. És nem kell elfeledni, bár talán az óvóhely felé igyekezve a felnőttektől nem várható el a gyermeki hozzáállás.)
Normálisnak lenni különben nem jó.
stali
Költői kérdés: Mi az, hogy normális?
- konvergens magatartású
- aki nem lóg ki a sorból
- akinek nincs elég fantáziája
- ...
Mick, ez a három így együtt. :)
Sose vágytam normális lenni. A célt elértem!
stali
Anno úgy értelmeztem ezt a jelenetet, hogy "viselkedj a helyzetnek megfelelően". Magamban meg hozzátettem, hogy cserébe azt gondolok, amit akarok. Kis posztom utolsó mondatai is erről szólnak.
Nagyon tetszett! Ez a gyerek sokat ígérő fantáziával van megáldva!...
Hehe, Rózsa! Ígérni ígér, annyi szent!
bocs, de nevettem... a humor mindent felold, még a háborút is (?)
Aliz, te is tudod, vannak pillanatok, amikor kilépünk az időből. Aztán vissza. :(
Megjegyzés küldése