Mit jelent nekem 1956?

Megmondom őszintén, nem sokat. Az egy dolog, hogy én akkor még nem éltem, de anyukám is csak 4 éves, apukám meg 12 éves volt. Ráadásul vidéken, egy kis faluban éltek, ahová olyan túl sok minden nem jutott el a forradalomból.
A családunkat azért érintette a dolog, mivel két nagybátyám akkortájt 20+ évesen kimentek NSzK-ba dolgozni valamilyen úton-módon (részleteket nem tudok, elképzelni sem tudom, hogy sikerült hivatalosan kijutniuk - lehet, hogy NDK-ba mentek és onnan szöktek át?), és miután hallottak az októberi eseményekről, kint maradtak. Már egyikük sem él, kint haltak meg, egyiküknek három fia van, akik nem beszélnek magyarul, feleségeik németek voltak, így a kapcsolat a család ezen ágával gyakorlatilag megszakadt. Néha hallunk egy-egy hírt az unokatestvéreinkről, de nem túl gyakran.
A kint élő testvéreknek köszönhetően aput sokáig nem vitték el katonának, aztán amikor mégis (már 26 éves volt), nagymamám majdnem szívinfarktust kapott, hogy egyetlen itthon maradó (és egyébként kedvenc) fiacskája bevonul, azt hiszem három évre.

Az én emlékeim október 23-hoz köthetők, nem feltétlenül 1956-hoz.
Nyolcadikos voltam 1989-ben, amikor ének órán Dénes bácsi behozta a rádiót, és a Köztársaság kikiáltását libabőrözve hallgattuk végig. Aztán hazamentem, és ebéd közben szokásosan a Petőfi rádiót hallgattam, ahol éppen parlamenti közvetítés folyt, és megszavazták a koronás címert. Én valamiért a Kossuth-címernek drukkoltam, de ez nem akadályozott meg abban, hogy újra lúdbőrözve hallgassam az eseményeket.

Középiskolás koromban (nem emlékszem, melyik évben, vagy 1992-ben vagy 1993-ban) a mi osztályunk adta az október 23-i műsort. Egyik osztálytársam Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. verséből mondott részleteket, amik engem nagyon megfogtak, én pedig Albert Camus: A magyarok vére c. írását olvastam fel. Mindkét mű erősen belevésődött az emlékezetembe, és számomra ezek jelentik 1956-ot.