Már harmadik hete fázom. És ennek nagyon prózai oka van: a lakás, ahol harmadik hete töltöm az estéimet, éjszakáimat, jóval hidegebb, mint amihez én hozzászoktam. A szobámban jól be tudok fűteni éjszakára - bár néhány napba beletelt, mire rájöttem, mit kell tenni a fűtőtesttel, hogy dolgozzon -, de a ház többi része számomra hideg. A fürdőszoba különösen, ott nincs fűtés, és szerintem valami ablak is nyitva van állandóan a magasban. De nem szólok a házigazdának, hálás vagyok, hogy nem kell fizetnem súlyos fontokat a szállásért. Inkább felveszek még egy pulóvert :).
A múlt héten nap közben is fáztam, mert az iskolában (ahol most három hétig tanulok) nem működött a fűtésrendszer. A kazán valamelyik alkatrésze tönkrement, amire néhány napot várni kellett. Ma már újra meleg volt. Természetesen ennek a problémának a tél leghidegebb hetében kellett történnie, amikor kint is súlyos mínuszok voltak, amihez itt (London) nincsenek hozzászokva az emberek, és én sem erre számítottam. Egy szóval fázom - még néhány napig, aztán megyek haza a még hidegebbe :).
Gyerekkoromban a házunkban két cserépkályha volt. Az egyik az anyuék szobáját és az én szobámat fűtötte, és mivel az előszobában lehetett megrakni, azt is. A másik az ebédlőt és a bátyám szobáját melegítette. Ezek a cserépkályhák azért voltak különösen jók, mert koksszal működtek, és ha apu ügyelt rá, akkor ősszel egyszer kellett begyújtania, aztán tavaszig csak naponta egyszer vagy kétszer megrakni és mindig meleg volt. Persze előfordult, hogy néha kialudt a tűz, olyankor újra be kellett gyújtani, amit apu csinált, de a koksz bepakolását mi gyerekek is meg tudtuk oldani. Szerettem a cserépkályhát. Mellette volt a fotelom, oda bújtam be olvasni délután, este a paplanomat a kályhánál melegítettem fel, hogy ne fázzak alatta.
Amikor bevezették a faluban a gázt, mi is úgy döntöttük, bevezetjük a házba. A kisebbik kályhát lebontottuk, mert kiderült, hogy a kályhába is be lehetne ugyan vezetni a gázvezetéket, de elég bonyolult az engedélyezési folyamat, nem biztos, hogy hozzájárul a tűzoltóság. A másik kályhát meghagytuk, hiszen egy házban nem árt ha van két különböző fűtésrendszer. Az első gázfűtéses télen mentem haza az egyetemről, előtte mondtam anyuéknak, hogy jó-jó ez a gáz, de nem lehet hozzábújni este a kályhához. Azon a hétvégén kb. 30 cm hó leesett. Amikor hazaértem, nagy meglepetésemre a kályhába volt befűtve, anyuék örömöt akartak szerezni nekem (sikerült). Estére elment az áram az egész faluban, és mint tudjuk, ha nincs áram, nincs gáz. Bő egy napba beletelt, mire megjavították a villanyvezetéket, de mi addig sem fáztunk a meleg cserépkályha mellett.
2 megjegyzés:
Az ember melegségre vágyik. Írta: Örkény István.
http://mek.niif.hu/06300/06345/06345.htm#31
Vágyik bizony, többféle értelemben is.
Megjegyzés küldése