Cserépkályhától a központi fűtésig

Az én történetem is úgy kezdődik, mint sokunké.
Cserépkályha mellett tanultam gyerekkoromban, neki támasztottam falának a hátam. Odabújtam mellé vasárnap délutánonként indián könyveket olvasni is. Kabátomat feladás előtt Anyu megmelegítette vele, hogy úgy induljak iskolába a kinti hidegben.
Néztem sokszor a vörösen  izzó ajtaját, csodának tartottam, ahogy képesek voltak begyújtani. Számomra tudomány volt a papír, a gyújtós, majd nagyobb fa egymás fölé rakása, aztán ahogy lángra kap az egész " piramis". Megvolt az ideje annak is, mikor kellett bezárni az ajtaját, már nem volt akkor az a kis rés, hogy bemehessen a levegő. "El lehetett már zárni", ahogy mondták a szüleim.
Tetszettek a lángok, és ahogy bent hunyorogva  izzott a parázs. Meg lehetett néha kotorni  a piszkafával ( szikrák!)és újabb hasáb fát rárakni. Pattogva éledt fel újra a láng..
Volt olajkályhák is  a másik szobában és a konyhában, annak begyújtása az én feladatom volt miután hazaértem gimiből, majd később Anyu is jött, végül Apu. Addigra meleg volt már a konyha és a szoba. Orromban az olajszag, és az ujjhegyemen is éreztem, mert mindig összekentem magam kicsit.
Reggelre persze mindig hideg volt minden. Lehetett a cserépkályhát salakolni, tüzelőt bekészíteni, és kezdődött minden elölről.
Aztán központi fűtéses házba költöztünk egy lakótelepre. Fizettük az átalánydíjat, szabályozni nem tudtuk  a radiátor melegét..Ment veszendőbe a sok hő. Mindig túl meleg volt, ha ablakot nyitottam, akkor pedig vágott be a hideg levegő. Viszont kényelmes volt valóban az előzőekhez képest.
Utána jött a jelenlegi fűtésem a panelprogram keretében. Sok munka  volt vele az ablakcserével összekötve. 5 évig fizettük havonta a nem kis összeget érte, de már közben lehetett spórolni is a fűtéssel.
Új radiátorok, szabályozható  a meleg, el is zárható a radiátor. Megszerettem. Mindig igényemnek megfelelő a hőmérséklet és feleslegesen sem fizetek  a felesleges hőért. Nem kell fűtött szobában aludnom, mert azt nem szeretem.
Az volt a téma, hogy visszaemlékezzünk, hogyan fűtöttünk régen, de én még hozzátettem a jelent is.
Nosztalgiát érzek a cserépkályha iránt, és nagyon tetszik a kandalló, ami lakótelepi lakásban megoldhatatlan, pedig szeretném nézni a lángokat! Megnyugtatóan szép látvány.