2013. január 23., szerda

különböző fűtési módozatok (és életünk)






Hát, ez aztán a téma, számomra legalább is. Mennyire sarkalatos, és fontos, és meghatározó  (volt, de ma is az, persze, más szempontból, ha egyszerűbb és könnyebb is... Summa summárum, talán jobb lenne olyan vidéken lakni, ahol sose kell fűteni...
a régi polgári családi házban ,amit még a múlt század elején épittetett nagyapám nagy, egyre bővülő (6gyerekes családjának, személyzettel, fateleppel), olyan magasak voltak a falak, a "belmagasság", és nagy a szobák terjedelme, hogy nagyon nehezen lehetett felfűteni. Igaz, hogy napgyapa idejében meg volt oldva központi fűtéssel, és a fatelepe nyilván szolgáltatott elegendő és remek mennyiségű fát is a fűtéshez (sőt még  a kovácsoltvas disze is megmaradt, a mi időnkre is, már funkciótlanul, de még jelezve a régi "szép" időket......, de a "mi időnkben" már ,-az államositás után mi maradtunk csak a régi házban, a meghagyott két (egy udvari és egy utcai szobánkban), gond lett a fűtés. Képtelenség volt felfűteni az egész lakást, sőt egy szobát is teljes térfogatában. Az utcai szobát nem is fűtöttük, az udvariban (az egykori gyerekszobában), amely déli fekvése miatt eleve kedvezőbb hőmérsékletű volt, bár hatalmas: több mint 7 méter hosszú... volt egy kokszos jó  kályhánk... abban szépen, jól izzott is a túz, a tetején nagyon finom sült krumpli készült, fedővel lefedve...anyukám időben beszerezte mindig a tüzelőt (volt is egy mondása, amit átadott, hogy nyáron kell beszerezni a télire valót, télen a nyárravalót.) igy aztán nyáron pár nap pluszban melegitett a tüzelőnk, amikor hozattuk, e fényképek tanusága szerint én is bekacsolódtam az előkészületekbe, 16 évesen lapátolom a kokszot,  a fotók hátlapján : 1959. julius 21. 

elmélyült szénlapátolás:                                                   elkeseredve (sok van még hátra)
 
,A kályhát később kicseréltük  időközben egy automata (német)kandallóra, ami brikettel működött, és amig tényleg működött az automatikája, bekattant , és ontotta a tárolt meleget, és nem kelltt állandóan pakolgatni rá... elég volt egyszer jól megrakni a begyújtáskor... közben az üvegen át (amig el nem törtek) lehetett gyönyörködni az izzó tűzben is. Mikor vendégeink jöttek Kanadából, anyu sógornője és testvére, akkor is ezt  a kályhát ültük körbe...(1982. dec.)
 Közben, (még 1979-ben) férjhez   mentem, és az utcai szobában laktunk, mint eszkimóék, szinte... de aztán odavettünk olajkályhát(anyu ragaszkodott a kinti széntüzeléseshez, szerette ezt a kandallót, mellette volt egy hintaszék, abban ülni... ki is cseréltük egy ugyanolyan újra,  nem birta az olajnak a szagát se), az olajjal az is probléma volt, hogy állandóan hozni kellett, s télen, hóban, fagyban (azt nem lehetett előre beszerezni nyáron, veszélyes is lett volna nagyobb mennyiség tárolása tárolása, igy egyszerre 2x10, ill. 2x20 litereket hoztunk...de persze mindig volt tartalék is... végül is jó meleget lehetett vele csinálni, de barátságos az nem volt, és nem tárolta a meleget, viszont nehezen is melegitett be.
gyerekvárás                    és                                                             favágás    (1984.)

 Mikor megszületett a lányunk, éjjel nappal megállás nélkül  műlködtettük az olajkályhát, volt is igy állandóan tán még melegebb is a kelleténél..(27 fokra emlékszem,, és a lányom kicsit megizzadt fejecskérjére is.) De az a tél, mikor született, 1984-ben, nagyon zimankós volt! kellett is az erős fűtés... Nem volt könnyű. (de erről már irtam a nagymamablogomban)
az "olajkályha"  itt már 4 éves lányom hátterében:
 
 aztán, ketten maradtunk kislányommal...
hol az utcai (olajkályhás), hol az udvari széntüzeléses kályhával viaskodva...mindkettővel voltak bajok. A favágáson, begyújtáson, olajhordáson, hamuzáson túl, a rendszeres kályhacsőpucolás - igy is előfordult, hogy a füst elöntötte a szobát, és nagy szellőztetés és egy jó kiadós séta a töltés felé, volt a nembetervezett programunk, sőt emlékszem, volt egy éjszaka, amit fűtési zűrök miatt a Korona szállóban töltöttünk, hogy éjszaka jól ki tudjon szellőzni a lakás...
tulajdonképpen főleg a fűtés nehézségei miatt költöztünk egy olyan (panel)lakásba ahol radiátoros, távfűtés volt(van) ... de akkorra már 14 éves körüli lett lányom, nyolcadikos...

ime, költözés után a(még) üres lakásban , a lényeg  azaz  a radiátor előtt:
szokatlan volt a kényelem;  hogy nem kellett füteni, és az is hogy egyenletes meleg volt az egész lakásban, az összes, igaz, kis helyiségben, s akkor még nem is volt olyan drága a dija, ami egyre emelkedett, aztán viszont költségelosztót szereltek rá, amivel szabályozni lehet...
persze problémák, gubancok mindig vannak , itt is, (most is), de mi ez a korábbiakhoz képest...?!




-----------u.i. (épp most tették fel az internetre az Ex Symposion c. foylóirat "pizsama"számát:http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_issue_toc&issue_id=128
ebben a fűtés témához is kapcsolhatón, olvashatók lányom -gyerekkorát idéző - írása: (persze több  annál):
"Nem tudom megkülönböztetni az álmot a valóságtól, ez legfőképp azt jelenti, hogy azt hiszem ébren, hogy álmodom. Ettől frusztrált leszek, estére paranoiás, és nem merek elaludni. Hajnali kettőt mutat az óra, anyám az olajkályha előtt jellegzetes állásban: egyik talpát a másik combjának támasztja, és aggódik. Én jobban. Attól félek, reggelre csigává válok, vagy minden nap ugyanazt a napot élem tovább, esetleg az idők végezetéig a Mindent vagy semmit műsorát kell néznem Vágó Istvánnal és Mártával, aki folyton rábeszél egy turmixgépre.
Félek az örökkévalóságtól."
(kiemelés tőlem, a teljes szöveg itt:
.

1 megjegyzés:

aliz írta...

sajna a fotók eltűntek