Onnan tudom, hogy 1954-nél később nem történhetett az emlékezetes eset, amit most mindjárt elmesélek, mert ebben az évben végeztem el a nyolcadikat, és utoljára jártam egy osztályba Ch.Marikával. Nyáron a strandon találkoztunk össze, együtt jöttünk el, út közben megemlítette, milyen érdekes könyvet olvas: A kétéltű embert. Persze, hazakísértem, hogy legalább belenézzek a könyvébe. Igen, ottragadtam. Ők már ebédeltek, kiültem a körfolyosóra Ihtianderrel meg a kagylókürttel összetoborzott delfinekkel, a tudóssal, aki fiaként szerette és irányította az imádnivalóan daliás termetű fiút, a babonás halászokkal és a titokzatosan lebegő tengermélyi világgal, ahonnan sehogyan sem lehetett elszakadni. Mire kiolvastam a könyvet, bőven délután lett.
Otthon iszonyú patália fogadott. Anyu dühöngött, mi
történhetett reggel óta a Tiszán, apánkat küldte utánam, hogy mondassa be a
strandon a hangosbemondóba, hogy keresnek. Én még alig szakadtam ki az
álomvilágból, biztosan nagyon meggyőző lehetett, ahogy előadtam, mit olvastam,
mert valahogy abbahagyódott a szemrehányás, és anyu bezárkózott a hálószobába.
A nyár eltelt, naponta történt valami izgalmas, többnyire a
könyvekben. Rákaptam a sci-fire. Anyu iskolai könyvtárába járt egy folyóirat,
azt hiszem, Univerzum volt a neve, ügyeleti napokon olvashattam a
folytatásokban megjelent fantasztikus elbeszéléseket. Anyu, hogy mindig maga
mellett tudhatott, megenyhült irántam. Ősszel a gimi első osztályába lépve némi
ünnepélyességgel adta tudtomra, hogy ő is abba a gimnáziumba járt. Szerencsére
nem volt nehéz megbecsülni magam, mert minden tárgyból jó voltam, a mumus
matematika pedig csudálatosképpen jól ment. Algebrát tanultunk, hála Istennek,
nem kellett számolni.
Mióta majdnem jótanuló lettem, többször kaptam kölcsön a
nagynénim biciklijét, kimehettem vele a Mars térre tekerni.
A piac szemetét a
Köztisztasági munkásai takarították, nem vették jó néven, hogy cél nélkül
karikázunk a szeméthalmok között. Egy fiú jött mögöttem, hol közelebbről, hol
távolabbról sziszegett. Idegesített az is, hogy nem ért le a lábam, és billegve
hajtottam. Amikor elértem a kellő sebességet, kicsit föltámaszkodtam az ülésre,
aztán megint tekertem. A fiú, akit látásból ismertem, és messze nem úgy nézett
ki, mint Ihtiander, makacsul követett. Ahányszor mellém ért, halkan
suttogta, hogy: -Kislány!
10 megjegyzés:
Érthető, hogy nem tudtad letenni a könyvet.
Érthető, hogy patália fogadott.
Jé, tényleg volt Univerzum. Csak sokkal később lett Galaktika, s könyvsorozat, benne az Asimov-trilógiával.
Mick, előbb kellett volna megnéznem a kiadási éveket. Beljajev könyve Boros Tatjána fordításában 1947-ben jelent meg először, a második vagy harmadik kiadást olvashattam. Jóval később újrafordíttatta a kiadó Balassa Annával, ma inkább ezek a kiadások vannak forgalomban.
Az Univerzummal kapcsolatban nem ilyen egyszerű a helyzet. Az antikvárius szerint az első szám 1957-ben jelent meg, tehát 54-ben valami mást olvashattam büntiben az anyunál, vagy másik nyáron jártam be hozzá Univerzumot olvasni.
Megértelek. (Annyi diófa lombbjába bújós, földrajzatlasz-borítóbe rejtett regény után.)
Letenni a könyvet, ez az egyik legnehezebb feladat az életben:)
Gyermek és ifjúkoromban ez nekem sosem sikerült. Anyaként már igen. Manapság az a bizonyos ólom, amiből estére a szemhéjamra jut, segít ebben:)
Mick, a Galaktika első példányának vásárlására teljesen élesen emlékszem! Talán 12 Ft volt, összegyűjtöttem rá. Csak azt nem értem, honnan volt az infó a mehjelenésről??? HIsz nem volt net:))))
rhumel
Elütésekért bocs. Azért talán kisilabizálható a hajnali mondandóm:)
Azért nincsenek véletlenek. Könyvmolyok gyülekezete IS ez a hogyisvolt;)
r.
Igen. 12. Lehet, hogy az újságárusoknál is lehetett kapni, s az ő kirakatuk elég sűrűn előfordult a városokban.
Rhumel, az irodalom métely, mondta kedves főszerkesztőnk, igaz, ő az írásra gondolt, hogy nem hagyható abba. Olvasó nélkül mit érne az egész, kérdem én. :)
Hamar leszoktam a sci-firől. Lem, Asimov után nem jött senki érdekes.
A kétéltű ember - néhány évvel később egyik kedves mozi-élményem (naná, hiszen a szerelmemmel néztük a filmet). Emlékezetem szerint a könyvet viszont nem olvastam.
stali
Stali, a film is nagyon jó volt. :)
"A kétéltű ember" ("Человек-амфибия"): hogy milyen gyönyörű volt az a színész! Valóban nem földi lény! Mellette a női szereplő egészen csúnyácskának tűnt!
Megjegyzés küldése