Néhány eszembe jutott

Ez a téma is visszahozta a múltat. Amire hirtelen emlékszem:
Ha rendetlenül öltöztünk fel, félre gomboltuk a blúzt, azt mondta anyukám: Úgy nézel ki, mint "pencbandi". Volt egy kisgyerek tanítványa (Pencz Bandi), aki rendszeresen rangaszul (ismeritek ezt a szót?) volt felöltöztetve, anyukám szedte mindig egy kicsit rendbe. Megmaradt ez a mondás, de az eredetét már csak én ismerem.

Férjemtől sok mondást tanultam (némelyik nem is szalonképes), de fején találja a szöget.
A legismertebb: Na volt apád lova, te meg a kocsisa. Ezt nyilván akkor mondjuk, ha valaki azt mondja: Na! Volt egy kamasz tanítványom, aki gyakran mondta nekem, hogy Na. Egy idő után bedobtam ezt a mondást. Később már ő maga mondta, ha kicsúszott a száján a NA.

Sokszor mérgemben szitokszó helyett mondom főleg gyereknek, most az unokámnak (3 éves), ha nem jól viselkedik: a szapperlottyát! Hangosan nevet rajta, s ismételgeti. Ilyen még a teremburáját, apád fülit. Valamelyik nap hallom, hogy mondja: márimáját! mi lehet ez? Rájöttem, hogy én mondtam neki, mikor rosszalkodott: A Máriáját. (Nem tudom, honnan vettem, bocs, ha valakit megsértenék vele.) Azóta néha elhangzik a márimáját.

A "sajtos békáról" jutott eszembe a nyúlszárny. A keresztfiam, mikor kicsi volt még, (most 16) a nyúl kisebb combjára mondta, hogy szárny a csirke mintájára. Azóta ez maradt nálunk nyúlszárny.

Még gondolkodom a többin.