Kenyérkeresés

Korán beszélő gyerek voltam, a családi legendárium szerint már babakocsiból beszélgettem anyámmal, a védőnő legnagyobb csodálkozására.
Apám, aki minden nap otthon ebédelt és úgy ment vissza a hivatalba, hogy még játszott velem egy kicsit indulás előtt, azzal zárta le a játékra elcsent időt, hogy, engedj, mostmár mennem kell kenyeret keresni.
Én, a játékba belefeledkezett alig másfél éves, sírásra görbült szájjal könyörgök: Ne menj apuka, megeszem én a húst kenyér nélkül is...