múló évek, múló ruhák

no, irok valamit én is, de ez olyan kimerithetetlen téma, hogy gondoltam semmit vagy mindent, s akkor inkább semmit, mert nincs időm (talán kedvem se nagyon) kibontani ezt az öltözködési gordiuszi csomót... ami annyira változó az időben, nem csak a divat változásai miatt... volt idő, amikor nagyon fontosnak tartottam (bár azt is tudtam, hogy nem a ruha teszi az embert, s volt/van! , amikor kevésbé stb... )

tulajdonképpen szerettem (volna?) szépen öltözködni, mindig is... különböző módozatokkal ugyan, talán sikerült is, főleg harmonikusan, de voltak akadályai (anyagi?)... most főleg a kor, mert igaz, hogy fiatalon minden jól áll(t), hát most nem ...:( azt el se tudom képzelni, hogy másfél éves koromtől két és fél évesig mikben járhattam a deportálásunk alatt... bár anyu leleményessége, ha az életünket meg tudta menteni - biztos ezt is megoldotta... (ő egyébként sokat varrt, bár foglakozása-szakmája szerint inkább fürdőruhát), de olykor felsőt is...

sok ruhát örököltem a rokonságból, unokatestvérektől, meg kaptam külföldről, csomagban, (emlékszem, a háború utáni években mennyire vártam egy ilyen ruhacsomagot, egy segélyező intézménytől (Joint?) és micsoda csalódás lett belőle, amikor csupa fiús ruha volt benne, mert a nevem Julianna, Juliannak nézhették - félre... aztán megkaptam a lányos csomagot is, de addigra szinte már kinőttem a méretet, emlékszem volt benne egy gyönyörű, bordó, szövetegyüttes, szines diszitésű kiskabát, nadrággal, különleges, zipzáros, gallérnak is kinyitható kapucnival, amit azért nem szerettem hordani mégse, mert csak nekem volt olyan, és nem szerettem volna kiríni sehonnan...(PEDIG MINDENKÉPP "KIRITTAM", azért is deportáltak ugyebár? bár szőke és kékszemű voltam, és fehérbőrú, akár Hans Hansen vagy akár egy "árja"...hm) )(aztán odaadtuk a nálam 10 évvel fiatalabb unokahugomnak, szinte használatlanul, és viszontláttuk az ő egyik játékbabáján  (ő se hordta ezek szerint!)

a deportálás után  a Rózsadombon, anyukám unokanővére villájának udvarán... (mindig rövid ruhában, masniban...)
...

 

igy öltöztetett anyukám, mielőtt idegszanatóriumba került, hosszú hónapokra, az elszenvedett traumák miatt - és igy "kapott" vissza, a rokonoktól (nagynéniktől,) akik gondomat viselték, hálás is vagyok nekik ezért ma is...de azért nem csodálom, hogy anyu egy kicsit meglepődött a változásomon (ami főleg a praktikusabb frizura (copf) és mackónadrág miatt történt csak, de kicsit szivfacsarónak tűnt...:

 s átmenetileg csak, pár hónap múlva visszavedlettem (ruhába, bár a copf maradt, csak másképp, kislányosabban..:)

szépek, különlegesek voltak az amerikai ruhák, az akkori, itteniekhez képest,  a gálaruháim voltak szépek igazán (kiskoromban mindig voltak u.n. gála (vagyis elegáns ) ruháim, amit különleges, ünnepi alkalmakra volt szabad felvennem...az "új ruhát" először mindig ilyen alkalmakra tartogattuk... (: világoskék, fehér csipkegallérral pl... a hajamban fehér masni.. . szinte mindig igy mentem templomba is az őszi nagyünnepekkor... a ruha illett az azóta már lebontott templom kék, aranycsillagos koloritjához is, és ünnepélyességéhez...

az elmaradhatatlan masni, a fénykép kedvéért kibontott hajban (6 évesen már) ... és komolyan (a ruha szintén "gála", unokatestvértől, drapp, kis barna szegéllyel)

általános iskolás vagyok itt... (itt épp levágattuk majd újra növesztettük a hajam), kicsit szedett-vedett  az öltözékem, innen-onnan, de azért "összejött"... (azt hiszem a térdzokni gumija szorithatott)

ezt a szövetkötényszoknyát anyukám varrta,volt ez az anyag, ugyanabból varrt magának is ruhát... (itt már kisnagylány vagyok, felsős)

gimnáziumban kötelező volt a köpenyviselet. ("ápolt és eltakart"), nem is volt sok ruhám, tánciskolába kellett egy báli, azt is "örököltem", a gimibálra anyu csinált sötétkék taftszoknyát, meg egy meglévő világoskék átlátszó nagymasnis nylonblúz alá csinos  felsőrészt, következő évben már a matróz egyenruhánkban mehettünk, bálba is (micsoda hasznos demokratizmus!) - nagy megkönnyebbülés volt (bár az idehelyezett pesti fogorvos,aki felkért táncolni, elég jót szórakozott ezen (is)... hétköznaponként piros fehér pöttyes, dirndli ruhában jártunk, (Egerben árvaháziaknak néztek bennünket emiatt) és még nyáron is a szövet  bocskai diáksapkával, oldalt annyi aranyzsinórral ahányadik osztályba jártunk...

az egyetemi gólyabálba is anyu alakitotta át ezt az organdi ruhát -azt hiszem a derekát szükebbre kellett venni egy külön övrésszel...)

ez kedvencem volt....  )

szerettem ezt a farmerszerű halásznadrágot is, igy jártam strandra... (ekkoriban (1962?) még nemigazán volt nálunk farmer

ezt alig-alig hordtam, kár(?) (nem volt túl kényelmes...

ezt is ritkán, bár ezt a nagybátyám Olaszországból úgy küldte, hogy ebben tud igazán elképzelni (egyszer-kétszer tán vizsgáztam benne)

1964 nyarát velük, náluk töltöttem, Nyugat-Európában... (ez itt Svájcban készült)(micsoda elegancia volt ott!) ezt a zsákruhát (kedvencem!) magammal hoztam, de nem voltak vele elégedettek, különösen a nagynéném, mondván, hogy direkt eltakarom vele az alakom(!) 

Kaptam tőlük egy drága jersey kosztűmöt, igy "vedlettem át", a kép már otthon készült... hát nem is  egészen én vagyok:)

itt Siófokon, 1970-ben  nyaralok, mint ifjú pedagógus, a szakszervezeti üdülőből, akkor először és utoljára)

ez már 1972... mini-maxi divat (bőrszoknya, és ballonkabát...)

.... emlékszem,  hogy az első fizetésem körül az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy vehetek magamnak, új ruhát, amit én választok, ezt többnyire konfekcióboltban tettem, bakfisméretben, sokáig jó volt rám, az ára is kedvezőbb és a fazonja is... kellett is adnom az öltözésre, a tanitványaim árgus szemekkel figyelték, mibe öltözöm, (a fehér köpeny alatt) milyen a frizurám (némileg utánoztak is, pedig nem "akartam" példa lenni, feltétlenül...) (pl a szemhéj festésről épp miattuk mondtam is le inkább...)... rég volt... abba is hagyom... igy befejezetlenül... de úgyis retró ez a témakijelölés... amúgy meg a retro  is divat, tehát mai, messziről visszanézve, olyan mindegy, mikor miben jár(t)unk... hát nem?!!