Amint tudjátok, januárban én is másik lakásba költöztem, egy nagyból egy jóval kisebbe. Előtte egy évig szelektáltam. Amiről biztosan tudtam, hogy nem fog kelleni életem hátralévő részében, azt elvittem olyan helyre, ahol még fel tudják használni. Ezek nem rossz állapotban lévő, kidobandó cuccok voltak, hanem olyanok, amelyeknek nem volt semmi baja, csak tudtam, hogy az új lakásban nem fognak elférni. Kezdtem a hanglemezekkel és a könyvekkel, és így tovább, szépen mindent át kellett néznem és meg kellett "ritkítani". (Pl. a lemezeknek és a könyveknek kb. a fele maradt meg.) Néha nehéz volt dönteni egy-egy tárgy ügyében. Nem voltak értékesek, csak emlékek fűztek hozzájuk. Most, egy hónappal az átköltözésem után látom, hogy bizony még mindig vannak olyanok, amelyeknek korábban megkegyelmeztem ugyan, de mégis meg fog kelleni válni tőlük. Úgyhogy a szelektálás folytatódik, igaz, most már csak kisebb mértékben, és lassúbb tempóban. Egyszer majd csak a végére érek.
2 megjegyzés:
Hát nem irigyellek...
Könyvek, lemezek, nehéz döntés lehetett pont ezeket "ritkítani".
Viszont jobb, hogy még folytatnod kell, mintha mára kiderült volna, hogy néhány dolog meg hiányzik:)
Egyszer biztos a végére érsz!
Nekem ugyan még nem sikerült, de ez a nagy padlásunknak köszönhető:)))
rhumel
Samu, kicsiből nagyba költöztünk, elhalt szülők, rokonok holmijaiból is elfért egy rakomány. Hogyan tovább? Már elmenni készülünk. Hogyan bírkóznak meg ezzel a töménytelen cuccal szegény gyerekeink?
Jó, hogy magad válogathatsz, tarthatsz meg minél kevesebbet, hogy ne terheld az utánad jövőket.
Nem könnyű,tudom.
Megjegyzés küldése