De itt a gyerekkorra emlékezünk.
Egészen kicsi koromtól emlék a kártya. Dédanyánk saját napjait is szépítette a számolni még nem tudó kisgyerek römire szoktatásával. Nevelése hatékonynak bizonyult. Igaz, mikor iskolás lettem, már nem ültetett a nagy konyhaasztal széléhez egy kis kártyázásra, de ma is könnyen rá tudnak venni egy-egy partira. Később családilag a tarokk is belépett, nagy örömömre és később az egyetemen előadások közti lyukasórákon, vagy vizsgára várva ezt a játékot terjeszteni, tanítani szintén élvezet volt. Hálából volt, aki a bridzs alapelemeivel tette ugyanezt. Ultizni például az akkor még viszonylag gyakran igénybe vett éjszakai vonatúton szerettem, kiskatonákkal. Naná, nem akarták elhinni, hogy egy lány ultizik.
Órák alatt a ki-kivel-hol-mikor-mit csinál körjárata okozta a jobbnál jobb és izgalmasnál izgalmasabb (de leginkább röhögtető) szórakozásainkat, mert szünetig azért több sor is elkészült.
Társasjátékok! Egyik kedvencem a Ne nevess korán, de a sok és sokrétű ismeretterjesztő játék - ó, hogy hiányoznak manapság egy-egy téli családi estéből! - sem volt megvetendő szórakozás.
Na meg a szerepjátékok. Imádtam tanítani, meg orvost alakítani.
Akimoto mesélt a célszerűen berendezett fürdőszobáról, konyháról. Én a pólyásbabámat a nagylavórban "fürdettem", mert az ő teste nem viselte volna el a vizet. Mintha itt írtam volna egyszer, hogyan nőtt meg az én pólyásom. (Fájdalmas ma is, pedig már igazán nem vagyok kisgyerek.)
Na megyek és kártyázom egyet.
Ja, és Capitalyt is játszottunk.
8 megjegyzés:
Már az első mondatnál tudtam, hogy te vagy az.:)))
Hát én nem tudtam...De a römire szoktatás több, mint ismerős:)
A tarokk, a bridzs is:) Sajnos nem mindet tudtam űzni. De a kártya imádata szerintem genetikusan öröklődik. Kártyás családba születni egyenlő az estétől hajnalig asztalt verni képességével:)
rhumel, az úgy volt, hogy kártyás napokon délelőtt dédanyánk sós aprósüteményt sütött. Délután jöttek a partnerek, csakhamar vékony cigarettafüst úszott a levegőben, megcsörrentek a poharak, és gyenge borszag vegyült az idegenek szagához. Ilyenkor tarokkoztak. Négyen, egy kopogott. Ti hányan játszottatok? Van egy régebbi változat.
Römit az unokáimmal is játszottam, sajnos, kinőttek belőle.
Öten tarokkoztak, egy volt az "asztal".
Nagyanyám saját készítésű kávé és csokilikőrrel készült általában, meg sajtost sütött stanglit vagy afféle puffancsot, szerencsére a játék hevében nem értek rá mind megenni.
Jenő és Pista bácsi, meg Manci néni voltak a partnerek. Ha Manci néni volt a soros, oda elmentem, egy szobányi játékvasútja volt a (felnőtt)fiának.
Hát így:)
Rém nagy kiabálások is voltak, élveztem.
L.E. írta imélben:
kommentelni nem tudok, pedig a játékokhoz: színházasdit többször játszottunk
a szomszéd gyerekekkel, A.. Gyurival-K..val meg S. Marikával. Aztán meg
az osztálytársakkal palacsintát sütöttünk, labdáztunk, fociztunk a fiúkkal a
Mars téren meg a templomkertben. No meg a Mars téri biciklizések
felejthetetlenek.
rhumel, tehát négyen játszottak, egy nem kapott lapot. Ugyanúgy nálunk is. A 19. századi változatot hárman játszották. Mikszáth ír valamiben (de miben) erről...
A Paskievics-féle volt az elterjedtebb. Hárman a Palatinus tarokkot játszották, de sose jöttem rá, hogyan.
A franciáknál megtanultam a "tarot" nevű kártyajátékot, nagyon élvezem. A magyar tarokkot viszont nem ismerem, vajon u. a. -e? A bridzsnél kezdetlegesebb, de van benne közös.
Megjegyzés küldése